Próbálom most összeszedni az utóbbi napok eseményeit, de nincs kedvem őket nagyon részletezni, mert késő van.
Az idő nagyon telik, megismertük Leventét, aki anno portugál szakon végzett és most egy hetes kitérőt tett Porto-ba, illetve a régi "helyeire", voltunk vacsorázni Váczi Andrásnál, próbáltuk elviselni a 18 fokot, úgy hogy tudtuk, hogy otthon nyár van.Azonkívűl 4 napon keresztül ünnepeltük Dani 24. születésnapját és mindenki kellőképpen elfáradt. Még én is, pedig nekem csak 2 nap jutott belőle a meló miatt.
Jövő héttől széthúzás van, a társaság egy része Marokkóba megy, a másik Londonba, kellőképpen irigykedek mindenkire.
Remélem mindenki jól van, majd hétvégén vagy addig valamikor részletesebben és jobban életrevalóbban,
csók.
2008. máj. 22.
2008. máj. 14.
Hétvége- Lisszabon
Juhj hát csak annyit először tömören, hogy nagyon jó volt:)
Igaz, állandó időhiányban szenvedtünk és a megtervezett indulások sem voltak sikeresek, de hát ezeket elfelejti az ember.(Ugye Viktor? :) )
Naszóval szombat reggel, illetve délelőtt elindutunk a nagy túránkra, Mimi, Virág, Balázs, Viktor meg én. Béreltünk egy nagyon jó kis autót, igaz a hely hátul szűkös volt 5 embernek...éééés elindultunk. Természetesen mennyire jellemző, hogy Balázst nem találtuk meg a megbeszélt helyen, ezért késéssel indultunk :)
Odafelé útbaejtettünk két várost is, az egyik Batalha volt, ahol megnéztük a székesegyházat. Az impozáns épület I. János király fogadalmi temploma, aki megígérte, hogy ha sikerül legyőznie a kasztíliai seregeket hálája jeléül hatalmas kolostort emeltet és azt Szűz Mária kegyeibe ajánlja. A király seregei fényes győzelmet arattak, de a templom soha nem készült el teljesen.
Még ugyanott már nagyon éreztük, hogy kéne egyet kávézni. A főtéren lévő kávézókat inkább kihagytuk, pedig Mimi mondta, hogy jahjmár ne izéljünk, mert az összes Delta- márkájú kávézóban egységár van. (amúgy minden városnban, minden második épület egy Delta- kávéház,de ez mindeddig nem tűnt fel)
Ígyhát mentünk még egy sarkot, ahol betéptünk a következő Deltába. A kávézás gyönyöre inkább az volt, hogy minden duplaárú volt és ezek után baromi jót röhögtünk a Mimi jólinformáltságán és szegény 3000szer kapta az arcába utána.:)
Mindenesetre a hétvége jelszava az volt, hogy: "menjünk már be a Deltába".
Ezután átmentünk Fatima- ba, amiről már írtam egy keveset korábban. A hely arról híres, hogy 1917 május 13-án három parasztgyereknek megjelent itt Szűz Mária és figyelmeztette őket mindenfélélre, többek között az akkor még talán csak focizó János Pál jövőbeli meggyilkolási-kísérletére is. A látomások ismétlődtek, Fatima városa meg beleette magát az emberek tudatába, így manapság Európa egyik legnagyobb zarándokhelye lett és milliók látogatják. Pont a tegnapi és a mai nap a csúcspont, 4 millió zarándok látogat ilyenkor a városba és a nagy kolostor előtti téren imádkoznak és a 800 méteres fényes márványon térden csúszva jutnak el a szentélyig. Van egy hangulata, mit nem mondjak.
Az például mondjuk elborzasztott, hogy a bazár-soron a szent jelképek mellett vehetsz gameboy-t, barbibabát, hologrammos jézus képet, amit ha balról nézel, akkor éppen kacsint, miközben folyik a vér a szemébe...ééés vehetsz viaszból kiöntött lábat, fejet, arcot, fület, de még cicit is ; párban vagy csak szólóban...
A kitérő után olyan este tíz körül érkeztünk meg Lisboa-ba, ahol az egyik téren összefutottunk házigazdánkkal , Joao-val és az akkor szintén nála vendégeskedő lett barátaival, akiknek nem tudtam megjegyezni a nevüket ugyan, csak az egyiknek akit Marcisnak hívtak, de mindannyian baromi jófejek voltak, úgy éreztem ,mintha már évek óta ismerném őket. Ők kocsival jöttek el Lettországból, és másnap reggel indultak éppen vissza. Egy kis sörözős kitérő után Joao-nál folytattuk , aki a Lisszabon melletti Cascais városában lakik, és tipikus egyedülálló zenész-huligán lakrésze van.
Joao-ról tudni kell , hogy minden olyan ember álma, aki nem akar fizetni a szállásért. Szerintem már több száz lehet azoknak a száma, akik nála húzták meg magukat. A csóka mindenkit befogad, és mindenét odaadja, ha kell. Kulcs az ajtó fölött, nem baj, ha ő nincs otthon esetleg...Ilyet még nem basztam. Bocsánat a kifejezésért.
Mivel sikerült reggel 4 és 5 között elaludnunk, esélyünk nem volt a betervezett korai indulásra, így egy órás csúszással elindultunk Sintra -ba, ami a Világörökséghez tartozik többek között.
A város tele van hatalmas villákkal és épületekkel, ugyanis aki anno gazdag volt, az ide építtetett magának nyári hodályt.
Nagyon kis varázslatos város, kicsit úgy érzed, mintha el lenne zárva a külvilágtól. Nagy sajnálatunkra baromi rossz idő volt, és amikor felmásztunk a "Ponthino"-ra, akkor a nagy kilátás sajnos elmaradt, ugyanis akkora köd volt, hogy semmit nem lehetett látni. Persze esett is.
A sintrai kitérő után elindultunk a fő uticélhoz, a Cabo de Roca- hoz, a Szikla- fokhoz, ami Európa legnyugatibb pontja. Már amikor mentünk a szerpentineken és néha- néha átláttam a mesés tájakon, már akkor sejtettem, hogy ez fantasztikus élmény lesz.
A hely olyan, hogy nem lehet a szépségét szavakba önteni és sajnos a képek sem adják vissza azt az érzést, ami ilyenkor hatalmába keríti az embert.
Nem azt érzed, hogy ez a világ vége, vagy valaminek a nagyon-nagyon vége, de valami hasonlót.
Kiállsz a gyönyürű sziklaszirtre, kürölötted csodálatos növények, félsz, hogy esetleg rossz helyre lépsz és tönkreteszel valamit ebben a tökéletességben ...és akkor körbenézel. Előtted a nagy óceán és rettentően szabadnak érzed magad. Az egetverő szélvihar tépi szét a frizurádat, külön erőfeszítéseket teszel, hogy egyáltalán ki tudd nyitni a szemed és a kezedben tartsd a táskád meg a fényképezőgépedet. És közben csak nevetsz a boldogságtól. Nevetni a boldogságtól. Megéri. Istenem, de mennyire.
És közben látod, hogy mindenki ugyanezt érzi. Hát mit ne mondjak, nem akartunk nagyon elszabadulni ebből a kötelékből. De muszáj volt.
Természetesen csúszásban voltunk, ugyanis várt ránk Lisszabon leghíresebb stadionja, a Luz, ahol is a Portugál Bajnokság utolsó meccsét láthattuk, a Benfica és a Setubal játszott. 54222-en voltunk összesen és egy hihetetlen jó meccs volt, már csak azért is , mert Rui Costa itt vonult vissza és gondolom nem kell elmondanom, hogy a meccs után mekkora őrjöngés volt. Mindenki Rui nevét üvöltötte , ő meg örömkönnyek közepette körbeszaladt, pólókat dobált, gyereket emelgetett és interjúkat adott egyszerre. Szép volt, jó volt, Viri még sírt is.
Elég sokáig tartott kijönni, de utána egy remek tejszínes-gombás-tonhalat tésztavacsi várt minket, amit Viktor csinált. Jól bezabbantottunk és már senki nem tudta nyitvatartani a szemét. Istenem, de jó volt aludni utána :)
Másnap reggeli késvekelős- késveindulós procedúra után lementünk a Tejo partjára és átszaladtunk Lisszabon leghíresebb emlékművein. Akkor szerencsére már jó idő volt. Átmentünk többekközött a Vasco da Gama hídon, ami 17 km-es !!! Szuperjó volt!!!
A tegnapi cél pedig Évora volt. Ez egy varázslatos város, amit a régi várfal vesz körül teljesen. Átszaladtunk a városon, szerintem láttunk mindent amit kellett, többek között egy kápolnát ( Capella dos ossos ), aminek a fala csak emberi csontokból és koponyákból volt kirakva. Irtózatos volt, pláne azért mert anno a szerzetesek azért csinálták, hogy itt tudjanak meditálni a mulandóságról.
Végül elmentünk megnézni a portugál Stonehenge-t , ami maga volt a röhej, mivel kb tíz darab 2 méteres kőből álló valamit találtunk, azt is kitámasztva fadarabbokkal, illetve befedve egy kis alumíniumtetővel. Mindenesetre a táj ott is szép volt.
Ha meg már ott voltunk, megnéztük Európa legnagyobb gránitköveit én meg vezettem életemben először. Na, az vicces volt. A többiek kimenekültek a kocsiból, csak Viktor maradt az anyósülésen, de a fékezésemnél így is minden előrerepült, én meg nem bírtam abbahagyni a fácán-nevetésemet. ( ezt a sajátos nevetést az itt élő magyarok, illetve közeli családtagjaim tudják, hogy milyen)
Az út hazafelé baromi hosszúnak tűnt és valószínűleg az is volt, de a legjobb sofőr hazahozott minket és hajnali 3kor már ágyba is kerültem.
Szóval köszi-köszi mindenkinek, nagyon jó volt.
Képek az indafotón és majd bővül folyamatosan.
Csoki.
Szóóófia (merthogy itt így cikiznek , ha angolul mutatkozom be a külföldieknek, pedig én rövidóóval mondom és hosszúííííível )
A beszúrt linkeket meg tessék megnézni.( aki nem érti mit mondok: barna betűvel, aláhúzva)
Igaz, állandó időhiányban szenvedtünk és a megtervezett indulások sem voltak sikeresek, de hát ezeket elfelejti az ember.(Ugye Viktor? :) )
Naszóval szombat reggel, illetve délelőtt elindutunk a nagy túránkra, Mimi, Virág, Balázs, Viktor meg én. Béreltünk egy nagyon jó kis autót, igaz a hely hátul szűkös volt 5 embernek...éééés elindultunk. Természetesen mennyire jellemző, hogy Balázst nem találtuk meg a megbeszélt helyen, ezért késéssel indultunk :)
Odafelé útbaejtettünk két várost is, az egyik Batalha volt, ahol megnéztük a székesegyházat. Az impozáns épület I. János király fogadalmi temploma, aki megígérte, hogy ha sikerül legyőznie a kasztíliai seregeket hálája jeléül hatalmas kolostort emeltet és azt Szűz Mária kegyeibe ajánlja. A király seregei fényes győzelmet arattak, de a templom soha nem készült el teljesen.
Még ugyanott már nagyon éreztük, hogy kéne egyet kávézni. A főtéren lévő kávézókat inkább kihagytuk, pedig Mimi mondta, hogy jahjmár ne izéljünk, mert az összes Delta- márkájú kávézóban egységár van. (amúgy minden városnban, minden második épület egy Delta- kávéház,de ez mindeddig nem tűnt fel)
Ígyhát mentünk még egy sarkot, ahol betéptünk a következő Deltába. A kávézás gyönyöre inkább az volt, hogy minden duplaárú volt és ezek után baromi jót röhögtünk a Mimi jólinformáltságán és szegény 3000szer kapta az arcába utána.:)
Mindenesetre a hétvége jelszava az volt, hogy: "menjünk már be a Deltába".
Ezután átmentünk Fatima- ba, amiről már írtam egy keveset korábban. A hely arról híres, hogy 1917 május 13-án három parasztgyereknek megjelent itt Szűz Mária és figyelmeztette őket mindenfélélre, többek között az akkor még talán csak focizó János Pál jövőbeli meggyilkolási-kísérletére is. A látomások ismétlődtek, Fatima városa meg beleette magát az emberek tudatába, így manapság Európa egyik legnagyobb zarándokhelye lett és milliók látogatják. Pont a tegnapi és a mai nap a csúcspont, 4 millió zarándok látogat ilyenkor a városba és a nagy kolostor előtti téren imádkoznak és a 800 méteres fényes márványon térden csúszva jutnak el a szentélyig. Van egy hangulata, mit nem mondjak.
Az például mondjuk elborzasztott, hogy a bazár-soron a szent jelképek mellett vehetsz gameboy-t, barbibabát, hologrammos jézus képet, amit ha balról nézel, akkor éppen kacsint, miközben folyik a vér a szemébe...ééés vehetsz viaszból kiöntött lábat, fejet, arcot, fület, de még cicit is ; párban vagy csak szólóban...
A kitérő után olyan este tíz körül érkeztünk meg Lisboa-ba, ahol az egyik téren összefutottunk házigazdánkkal , Joao-val és az akkor szintén nála vendégeskedő lett barátaival, akiknek nem tudtam megjegyezni a nevüket ugyan, csak az egyiknek akit Marcisnak hívtak, de mindannyian baromi jófejek voltak, úgy éreztem ,mintha már évek óta ismerném őket. Ők kocsival jöttek el Lettországból, és másnap reggel indultak éppen vissza. Egy kis sörözős kitérő után Joao-nál folytattuk , aki a Lisszabon melletti Cascais városában lakik, és tipikus egyedülálló zenész-huligán lakrésze van.
Joao-ról tudni kell , hogy minden olyan ember álma, aki nem akar fizetni a szállásért. Szerintem már több száz lehet azoknak a száma, akik nála húzták meg magukat. A csóka mindenkit befogad, és mindenét odaadja, ha kell. Kulcs az ajtó fölött, nem baj, ha ő nincs otthon esetleg...Ilyet még nem basztam. Bocsánat a kifejezésért.
Mivel sikerült reggel 4 és 5 között elaludnunk, esélyünk nem volt a betervezett korai indulásra, így egy órás csúszással elindultunk Sintra -ba, ami a Világörökséghez tartozik többek között.
A város tele van hatalmas villákkal és épületekkel, ugyanis aki anno gazdag volt, az ide építtetett magának nyári hodályt.
Nagyon kis varázslatos város, kicsit úgy érzed, mintha el lenne zárva a külvilágtól. Nagy sajnálatunkra baromi rossz idő volt, és amikor felmásztunk a "Ponthino"-ra, akkor a nagy kilátás sajnos elmaradt, ugyanis akkora köd volt, hogy semmit nem lehetett látni. Persze esett is.
A sintrai kitérő után elindultunk a fő uticélhoz, a Cabo de Roca- hoz, a Szikla- fokhoz, ami Európa legnyugatibb pontja. Már amikor mentünk a szerpentineken és néha- néha átláttam a mesés tájakon, már akkor sejtettem, hogy ez fantasztikus élmény lesz.
A hely olyan, hogy nem lehet a szépségét szavakba önteni és sajnos a képek sem adják vissza azt az érzést, ami ilyenkor hatalmába keríti az embert.
Nem azt érzed, hogy ez a világ vége, vagy valaminek a nagyon-nagyon vége, de valami hasonlót.
Kiállsz a gyönyürű sziklaszirtre, kürölötted csodálatos növények, félsz, hogy esetleg rossz helyre lépsz és tönkreteszel valamit ebben a tökéletességben ...és akkor körbenézel. Előtted a nagy óceán és rettentően szabadnak érzed magad. Az egetverő szélvihar tépi szét a frizurádat, külön erőfeszítéseket teszel, hogy egyáltalán ki tudd nyitni a szemed és a kezedben tartsd a táskád meg a fényképezőgépedet. És közben csak nevetsz a boldogságtól. Nevetni a boldogságtól. Megéri. Istenem, de mennyire.
És közben látod, hogy mindenki ugyanezt érzi. Hát mit ne mondjak, nem akartunk nagyon elszabadulni ebből a kötelékből. De muszáj volt.
Természetesen csúszásban voltunk, ugyanis várt ránk Lisszabon leghíresebb stadionja, a Luz, ahol is a Portugál Bajnokság utolsó meccsét láthattuk, a Benfica és a Setubal játszott. 54222-en voltunk összesen és egy hihetetlen jó meccs volt, már csak azért is , mert Rui Costa itt vonult vissza és gondolom nem kell elmondanom, hogy a meccs után mekkora őrjöngés volt. Mindenki Rui nevét üvöltötte , ő meg örömkönnyek közepette körbeszaladt, pólókat dobált, gyereket emelgetett és interjúkat adott egyszerre. Szép volt, jó volt, Viri még sírt is.
Elég sokáig tartott kijönni, de utána egy remek tejszínes-gombás-tonhalat tésztavacsi várt minket, amit Viktor csinált. Jól bezabbantottunk és már senki nem tudta nyitvatartani a szemét. Istenem, de jó volt aludni utána :)
Másnap reggeli késvekelős- késveindulós procedúra után lementünk a Tejo partjára és átszaladtunk Lisszabon leghíresebb emlékművein. Akkor szerencsére már jó idő volt. Átmentünk többekközött a Vasco da Gama hídon, ami 17 km-es !!! Szuperjó volt!!!
A tegnapi cél pedig Évora volt. Ez egy varázslatos város, amit a régi várfal vesz körül teljesen. Átszaladtunk a városon, szerintem láttunk mindent amit kellett, többek között egy kápolnát ( Capella dos ossos ), aminek a fala csak emberi csontokból és koponyákból volt kirakva. Irtózatos volt, pláne azért mert anno a szerzetesek azért csinálták, hogy itt tudjanak meditálni a mulandóságról.
Végül elmentünk megnézni a portugál Stonehenge-t , ami maga volt a röhej, mivel kb tíz darab 2 méteres kőből álló valamit találtunk, azt is kitámasztva fadarabbokkal, illetve befedve egy kis alumíniumtetővel. Mindenesetre a táj ott is szép volt.
Ha meg már ott voltunk, megnéztük Európa legnagyobb gránitköveit én meg vezettem életemben először. Na, az vicces volt. A többiek kimenekültek a kocsiból, csak Viktor maradt az anyósülésen, de a fékezésemnél így is minden előrerepült, én meg nem bírtam abbahagyni a fácán-nevetésemet. ( ezt a sajátos nevetést az itt élő magyarok, illetve közeli családtagjaim tudják, hogy milyen)
Az út hazafelé baromi hosszúnak tűnt és valószínűleg az is volt, de a legjobb sofőr hazahozott minket és hajnali 3kor már ágyba is kerültem.
Szóval köszi-köszi mindenkinek, nagyon jó volt.
Képek az indafotón és majd bővül folyamatosan.
Csoki.
Szóóófia (merthogy itt így cikiznek , ha angolul mutatkozom be a külföldieknek, pedig én rövidóóval mondom és hosszúííííível )
A beszúrt linkeket meg tessék megnézni.( aki nem érti mit mondok: barna betűvel, aláhúzva)
2008. máj. 10.
Gyorsba...
Na mára csak annyit, hogy az arcom már minden nap képes újra és újra leégni, az idő egyre jobb, jobban preferáljuk a labdajátékokat és megy a semmittevés :)
Holnap reggel indulunk Lisszabonba, hétfőn jövünk, majd kedden jövök beszámolóval.
Kellemes 7végét mindenkinek, csók
Zsófika
Holnap reggel indulunk Lisszabonba, hétfőn jövünk, majd kedden jövök beszámolóval.
Kellemes 7végét mindenkinek, csók
Zsófika
2008. máj. 7.
Semmittevős turista-jellegű nap
Ma volt az a nap, amikor rádöbbentem, hogy iszonyat gyorsan megy az idő, jobban mint egy vizsgaidőszak alatt...nem jó ez így, hamar vége lesz...
Ma megmásztuk Danival Portugália legmagasabb tornyát( "Klerikusok Tornya"), a Torre Dos Clérigos-t, ami 225 lépcsőfokból áll és annak ellenére, hogy ez a legmagasabb- egyáltalán nem volt vészes. A kilátás nagyon szép volt, de természetesen mindketten otthonhagytuk a fényképezőgépünket, így nem lett megörökítve a panoráma, de majd legközelebb összeszedünk mindenkit egy toronymászásra és akkor dokumentálom majd.
Ezekután bevágtuk a 3. kávénkat, majd elcsíptük a régi kis villamost, amit már ugyan többször láttam, de azt gondoltam, hogy turista-járat és borsosabb a jegyí rá, de nem ,mert ez is normál közlekedési eszköz és a bérletemmel használhattam. Jah igen, rászántam magam egy aranykártyás bérletre.
Mivel Gaia-n lakom, ezért 3 zónásat kellett vennem, így otthagytam 40 euro-t, ami egyszerre ugyan sok, de behozza az árát, mert naponta többször is használom.
A strandidő persze megint koraestére jött meg, ezért le is mentünk a partra, kisétáltunk a világítótoronyhoz, ahova szeles időben nagyon felcsapnak a hullámok. De ma olyan szélnélküli nyugodt nap volt, így nem fröccsent semmi víz az arcomba.
Utána pedig , mint a nyugdíjas turisták akik elfáradnak a nagy városnézésben, kiheveredtünk egy kávézó teraszára a parton, nyugágy, napsütés és teljes nyugalom. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ti a fényképek alapján valószínűleg semmit nem éreztek abból ,amit mi itt átélünk. Azt hogy milyen kint heverni egy nyugágyon, és ez az itt élő embereknek egy hétköznapi hétköznap, mert megtehetik, mert ott van az óceán, a pálmafák , és el nem tudják képzelni, hogy milyen az , amikor ezek nincsenek...Szóval videóblogot fogok csinálni, vagy valami olyasfélét, na nem viszem túlzásba, de akarok mindenki életébe csempészni egy kis Portugáliát. szóval holnaptól elkezdem.
Holnap ha mindenki fel tud kelni időben, kimegyünk a partra röplabdázni, jó lenne már egy kis testmozgás. A kondit- gondolom mondanom sem kell- abbahagytam :)
Gondolok mindenkire,
csókacsalád,
Zs
Ma megmásztuk Danival Portugália legmagasabb tornyát( "Klerikusok Tornya"), a Torre Dos Clérigos-t, ami 225 lépcsőfokból áll és annak ellenére, hogy ez a legmagasabb- egyáltalán nem volt vészes. A kilátás nagyon szép volt, de természetesen mindketten otthonhagytuk a fényképezőgépünket, így nem lett megörökítve a panoráma, de majd legközelebb összeszedünk mindenkit egy toronymászásra és akkor dokumentálom majd.
Ezekután bevágtuk a 3. kávénkat, majd elcsíptük a régi kis villamost, amit már ugyan többször láttam, de azt gondoltam, hogy turista-járat és borsosabb a jegyí rá, de nem ,mert ez is normál közlekedési eszköz és a bérletemmel használhattam. Jah igen, rászántam magam egy aranykártyás bérletre.
Mivel Gaia-n lakom, ezért 3 zónásat kellett vennem, így otthagytam 40 euro-t, ami egyszerre ugyan sok, de behozza az árát, mert naponta többször is használom.
A strandidő persze megint koraestére jött meg, ezért le is mentünk a partra, kisétáltunk a világítótoronyhoz, ahova szeles időben nagyon felcsapnak a hullámok. De ma olyan szélnélküli nyugodt nap volt, így nem fröccsent semmi víz az arcomba.
Utána pedig , mint a nyugdíjas turisták akik elfáradnak a nagy városnézésben, kiheveredtünk egy kávézó teraszára a parton, nyugágy, napsütés és teljes nyugalom. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ti a fényképek alapján valószínűleg semmit nem éreztek abból ,amit mi itt átélünk. Azt hogy milyen kint heverni egy nyugágyon, és ez az itt élő embereknek egy hétköznapi hétköznap, mert megtehetik, mert ott van az óceán, a pálmafák , és el nem tudják képzelni, hogy milyen az , amikor ezek nincsenek...Szóval videóblogot fogok csinálni, vagy valami olyasfélét, na nem viszem túlzásba, de akarok mindenki életébe csempészni egy kis Portugáliát. szóval holnaptól elkezdem.
Holnap ha mindenki fel tud kelni időben, kimegyünk a partra röplabdázni, jó lenne már egy kis testmozgás. A kondit- gondolom mondanom sem kell- abbahagytam :)
Gondolok mindenkire,
csókacsalád,
Zs
2008. máj. 6.
Hosszú hétvége
Ha a lustaság fájna, nagyon fájna, de most aktuálisan nem ezért maradtak ki a postok, hanem azért mert egyszerűen nem ültem gép előtt, ugyanis hosszú hétvégém volt, csütörtök este már szabad voltam, így ki is használtam a nagy szabadságot:)
A május elseje itt is május elseje, pedig azt gondoltam, hogy jó kis magyar szoci-szokás , de itt sem dolgoztak az emberek, így ütköztünk a többiekkel a Sete Bicas metromegállónál, ahol rögtönzött kis vursli volt, sörrel, kirakodóvásárral, mindennel mi szem-száj ingere....csak a lángos hiányzott....
A kirakodóvásár olyannyira bejött, hogy a 3 euros cipellőknek nem tudtam ellenállni, így vettem rögtön 5 darabot és vettem volna többet is, de a többiek már nagyon hülyének néztek. Utána dodzsem-eztünk egyet (nem tudom hogyan kell helyesen írni ) és nagyon beparáztam, ugyanis az emlékeimben ez egy kedves kis körbe-körbe vezetgetős játékként élt... na itt meg összekerültem a sok idiótával (igen,igen- a magyar fiatalság,meg néhány helyi hmcs ) és arra koncentráltam állandóan , hogy nem zuhanjak ki a szerkezetből. Csocsóztunk még, aztán megleltük a legközelebbi bevásárlóközpontot, megvettük a majális italporcióját, kicsaptuk magunkat a fűbe és heverésztünk, mikor éppen nem verekedtünk. De azt is jópofásan.
Pénteken Márknál voltunk egy paprikás- krumpli esten, ahol az állandó hasis-szívástól bebambult (Bambula) francia lakótársa is hozta a barátait, így volt alkalmam kivesézni egy részeg csigazabálóval az aktuálpolitikát , és a csóka sehogy nem értette meg, hogy mi rosszabb helyzetben vagyunk. A kaja nagyon finom lett, Viktor jót főzött, én jót mosogattam és parázs vita is alakult, ugyanis a franciák is ettek belőle, ami engem konkrétan nem zavart, de a magyar srácok berágnak, ha a kajájukról van szó. Mindegy is, finom volt, jó volt, elég volt :)
Miután koradélutánra hazavergődtem, Viktor hívott, hogy a vasárnapi meccs mégis szombaton van és van egy órám, hogy odaérjek a Estadio do Dragao- hoz, ugyanis az FC Porto játszott a C.D. Nacional-lal, akik Madeira szigetéről jöttek és ez a bajnokság utolsó meccse, ha minden igaz. (ezekkel a dolgokkal akkor sem vagyok tisztában, ha már 5x elmesélték)
Szóval a stadion hatalmas, nem volt ugyan teltház, de második focimeccsként életemben megint nagyon jó volt, és annak ellenére, hogy portói vagyok vagy mifene, én mindig hajlamos vagyok a kisebbnek vagy az esélytelenebbnek szurkolni. Így is történt, és a Nacional nyert 3-0-ra , ami elég csúfos volt a Porto számára.
A kirakodóvásár olyannyira bejött, hogy a 3 euros cipellőknek nem tudtam ellenállni, így vettem rögtön 5 darabot és vettem volna többet is, de a többiek már nagyon hülyének néztek. Utána dodzsem-eztünk egyet (nem tudom hogyan kell helyesen írni ) és nagyon beparáztam, ugyanis az emlékeimben ez egy kedves kis körbe-körbe vezetgetős játékként élt... na itt meg összekerültem a sok idiótával (igen,igen- a magyar fiatalság,meg néhány helyi hmcs ) és arra koncentráltam állandóan , hogy nem zuhanjak ki a szerkezetből. Csocsóztunk még, aztán megleltük a legközelebbi bevásárlóközpontot, megvettük a majális italporcióját, kicsaptuk magunkat a fűbe és heverésztünk, mikor éppen nem verekedtünk. De azt is jópofásan.
Pénteken Márknál voltunk egy paprikás- krumpli esten, ahol az állandó hasis-szívástól bebambult (Bambula) francia lakótársa is hozta a barátait, így volt alkalmam kivesézni egy részeg csigazabálóval az aktuálpolitikát , és a csóka sehogy nem értette meg, hogy mi rosszabb helyzetben vagyunk. A kaja nagyon finom lett, Viktor jót főzött, én jót mosogattam és parázs vita is alakult, ugyanis a franciák is ettek belőle, ami engem konkrétan nem zavart, de a magyar srácok berágnak, ha a kajájukról van szó. Mindegy is, finom volt, jó volt, elég volt :)
Miután koradélutánra hazavergődtem, Viktor hívott, hogy a vasárnapi meccs mégis szombaton van és van egy órám, hogy odaérjek a Estadio do Dragao- hoz, ugyanis az FC Porto játszott a C.D. Nacional-lal, akik Madeira szigetéről jöttek és ez a bajnokság utolsó meccse, ha minden igaz. (ezekkel a dolgokkal akkor sem vagyok tisztában, ha már 5x elmesélték)
Szóval a stadion hatalmas, nem volt ugyan teltház, de második focimeccsként életemben megint nagyon jó volt, és annak ellenére, hogy portói vagyok vagy mifene, én mindig hajlamos vagyok a kisebbnek vagy az esélytelenebbnek szurkolni. Így is történt, és a Nacional nyert 3-0-ra , ami elég csúfos volt a Porto számára.
A meccs után potom fél órát álltam sorba a metrónál, hogy tudjak jegyet venni, így negyed 12re értem haza és már nem volt kedvem kimozdulni, pedig a napokban van itt az egyetemi fesztivál, a Queima das Fitas, ami annyit tesz, hogy fizetsz x összeget és bemehetsz egy elkerített részre, kisebb Sziget-féleség, koncertekkel kajával, vurslival. A legszebb az egészben, hogy hetek óta rohangálnak a diákok a "Harry Potter-es " cuccukban, ami olyan mint egy denevér ruha és a napoban van azt hiszem, hogy az elsős diákok is megkapják a ruhájukat. Mivel minden karnak ugyanolyan ez a ruhája, valamivel meg kell különböztetni, így most mindenféle színű cilinderekben járnak, az azonos színű sétapálcával. Nagyon mulatságos, de sajnálom őket, mert iszonyatosan meleg lehet benne mászkálni.
Ma volt a felvonulásuk; minden kar indított egy kamiont és körbejárták a várost, estére pedig összegyűltek a fő térre, az Aliados-ra és ott megy a buli.
Ugyanez az esemény volt tegnapelőtt Coimbra-ban is, csak annyi különbséggel, hogy minden kamionról osztogatták az ingyen sört-bort-whiskeyt, így mindenki helyretette magát rendesen. Én nem, mert nekem ez kimaradt, de a képeket láttam és igen csak irigykedtem.
Tegnap finnekkel beszélgettünk lent a parton, Viktor bátor volt még fürdött is, pedig az idő nagyon változékony mostanában, én például baromira nem vágyom a vízbe.
Valahogy úgy történik az időjárás, megfigyeltem, hogy reggel be van borulva és mérgelődsz, hogy megint nem lehet napozni. Átmeneti cuccban elindulsz a városba, mikoris 2-3 körül már ömlik rólad a víz, mert annyira jó idő lesz. Esteleg összekapod magad, átutazol a városon és leérsz a partra, mikor is már annyira fúj a szél, hogy a napozás nem élvezhető, de megadod magadnak az esélyt arra, hogy egy kicsit mindig jobban megszeresd Portugáliát és ott csücsülsz még egy jó ideig, bámulod az óceánt, ropogtatod a homokot a fogad alatt ,és mikor már totál megfagytál- továbbállsz.
Ma ismét egy Norbi-update-s vacsival végeztük a napot, laza zsíros kenyér, töménytelen hagymával. Otthon nem ettem zsíroskenyeret, de itt bizisten jólesik.
Ha minden jól alakul, szombat reggel indulunk bérelt autóval Lisszabonba, 2-3 napos elfoglaltság, városnézés, focimeccs. Jó lenne. Reméljük.
Csók mindenkinek,
imádatosság,
Zsófika
Ma volt a felvonulásuk; minden kar indított egy kamiont és körbejárták a várost, estére pedig összegyűltek a fő térre, az Aliados-ra és ott megy a buli.
Ugyanez az esemény volt tegnapelőtt Coimbra-ban is, csak annyi különbséggel, hogy minden kamionról osztogatták az ingyen sört-bort-whiskeyt, így mindenki helyretette magát rendesen. Én nem, mert nekem ez kimaradt, de a képeket láttam és igen csak irigykedtem.
Tegnap finnekkel beszélgettünk lent a parton, Viktor bátor volt még fürdött is, pedig az idő nagyon változékony mostanában, én például baromira nem vágyom a vízbe.
Valahogy úgy történik az időjárás, megfigyeltem, hogy reggel be van borulva és mérgelődsz, hogy megint nem lehet napozni. Átmeneti cuccban elindulsz a városba, mikoris 2-3 körül már ömlik rólad a víz, mert annyira jó idő lesz. Esteleg összekapod magad, átutazol a városon és leérsz a partra, mikor is már annyira fúj a szél, hogy a napozás nem élvezhető, de megadod magadnak az esélyt arra, hogy egy kicsit mindig jobban megszeresd Portugáliát és ott csücsülsz még egy jó ideig, bámulod az óceánt, ropogtatod a homokot a fogad alatt ,és mikor már totál megfagytál- továbbállsz.
Ma ismét egy Norbi-update-s vacsival végeztük a napot, laza zsíros kenyér, töménytelen hagymával. Otthon nem ettem zsíroskenyeret, de itt bizisten jólesik.
Ha minden jól alakul, szombat reggel indulunk bérelt autóval Lisszabonba, 2-3 napos elfoglaltság, városnézés, focimeccs. Jó lenne. Reméljük.
Csók mindenkinek,
imádatosság,
Zsófika
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)