Az elmúlt napok ugyan nem voltak eseménytelenek, de inkább személyesen beszélem ki őket, és mindig motoszkál bennem, hogy alkotni kéne, írni, közzétenni- de amint látjátok nem sikerült tökéletesen a kinyilatkoztatás. Azért még élek, well done.
Nem is tudom, melyik nap írtam utoljára, de akkor talán a hétvégéről ejtek néhány szót...
Pénteken- szombaton lentvoltunk a parton, én később érkeztem mint a többiek, mert nem volt szabad hétvége, de az idő isteni volt és azt gondoltam innentől már általános lesz a 28 fok, de persze mint mindig: tévedtem, ma pocsék idő volt, megint esik, megint nem hordok magamnál esernyőt, és megint szarrá ázok naponta 6x, hátha gyorsabban nő majd a hajam.
Vasárnap délelőtt felkerekedtünk (Mimi, Virág, Dani, Márk, Viktor és én ) és elindultuk Guimaraes-be vonattal (kb másfél óra,2 euro), hogy megtekintsük a portugál foci-rangadót (természetesen Porto játszott Guimaraes ellen). Mivel ez életem legelső focimeccse volt, rohadtul vártam és megfogadtam, hogy a hazaiaknak fogok szurkolni, hiszen a Porto összetettben már úgyis nyert. A jegyeket megvettük potom 15 euroért a jegypénztárban és elindultunk várostnézni, ami azt jelentette, hogy elmentünk egy közeli boltba, vettünk némi harapnivalót, bort, meg ami kell és kitelepedtünk egy füves placcra. Na jó, ezek után új erőre kapva ténylegesen elindultunk várostnézni, aminek is 2 nevezetessége van; 2 kicsi tér. A többiek voltak már itt korábban és mondták, hogy minden tökéletesen ki volt halva, de most a közelgő ütközet miatt mindenki kintvolt az utcákon, milliómillió ember focimezben, kimázolt képpel és nagyon boldogok voltak. Én is az voltam, sütött a nap ezerrel, meg nagyon csipázom az itt kialakult brancsot, így jóformán garancia az, hogy jól érezzem magam. Ezekután újabb pihenő következett és már mentünk is a stadionhoz.
Nyilván én vagyok naiv, meg első tapasztalat ugye, de amikor beértünk a staionba és körbenéztem és megláttam a 30ezer embert magam körül (ami amúgy nem számít akkora tömegnek ilyenkor)...hát elakadt a lélegzetem... Fantasztikus élmény. Valahogy azt éreztem, bárcsak láttam volna már valami "nagyobb" meccset, meg most már azért megértem a focimeccsre járókat is. A meccs nem volt szoros, olyannyira nem, hogy a Porto nyert 5-0 ra :)
Mikor vége lett, elindultunk a vonatállomásra és amikor odaértünk Dani felfedezte, hogy az egész táskáját otthagyta az ülése alatt. Tekintve, hogy fél óránk volt a vonatindulásig, ami történetesen az utolsó vonat volt...kellőképpen megijedtünk. Dani és Márk ráhúztak egy éjszakát a kiruccanásra, mi meg hazamentünk. Azóta meglett a táska és még csak a pénze sem hiányzik belőle. Most mit mondjak erre? Ez nem Magyarország.
Tegnap pedig Danival és Márkkal meglátogattuk a Riberira partján állomásozó magyar grafikust, Váczi Andrást, aki bemutatott minket a nagyon kedves anyukájának és az egyik portugál jóbarátjának.
A napot egy zsíroskenyér party zárta, amolyan magyarosan hagymával, mindennel. Én személyszerint azt gondoltam, hogy 2 hónapig nem fogok tudni enni utána, ennek ellenére ma egy iszonyatosan finom vega-ebéden estem át, de majdnem meghaltam utána :)
Vasárnap megint megyünk meccsre, csak most hazai pályán lesz.
Fényképek mellékelve az indafotós oldalon.
Koczka Péter, az istenke éltessen születésnapod alkalmából kisszivem.
Csókolok mindenkit,
Zsófika
2008. ápr. 30.
2008. ápr. 25.
Itt a nyár...
...és én nagyon ,de nagyon boldog vagyok!!
Érdekes, hogy ez a jó idő mennyi új dolgot hoz ki az emberből.
Tegnap,meg ma is a parton voltam, sőt ma még fürödtem is, igaz baromi hideg volt a víz, de hát azért az óceánban fürdés, az óceánban fürdés.
Ma amúgy munkaszüneti nap volt, mert valami forradalom volt itt valamikor, olyan mint nálunk az őszirózsás, csak ez tavaszi kikericses (Viktor mondta), úgyhogy az egész óceánpart televolt napozó és fürdőző emberkékkel!
Nem is fűznék hozzá sokmindent, a napok egyre szebbek és minden, de tényleg minden jó..
Vasárnap tervezünk elmenni egy focimeccsre Guimaraes-be, ahol majd a Porto játszik.Kis városnézés, utána meg vissza és egy "zsíroskenyér" estet tartunk majd, csak hogy nehogy elfáradjunk, mert hétfőn meg "magyar" est lesz:):):)
Na elmentem alukálni, mert rohadtul elfáradtam ma a naponfekvésben:)
CSók
Érdekes, hogy ez a jó idő mennyi új dolgot hoz ki az emberből.
Tegnap,meg ma is a parton voltam, sőt ma még fürödtem is, igaz baromi hideg volt a víz, de hát azért az óceánban fürdés, az óceánban fürdés.
Ma amúgy munkaszüneti nap volt, mert valami forradalom volt itt valamikor, olyan mint nálunk az őszirózsás, csak ez tavaszi kikericses (Viktor mondta), úgyhogy az egész óceánpart televolt napozó és fürdőző emberkékkel!
Nem is fűznék hozzá sokmindent, a napok egyre szebbek és minden, de tényleg minden jó..
Vasárnap tervezünk elmenni egy focimeccsre Guimaraes-be, ahol majd a Porto játszik.Kis városnézés, utána meg vissza és egy "zsíroskenyér" estet tartunk majd, csak hogy nehogy elfáradjunk, mert hétfőn meg "magyar" est lesz:):):)
Na elmentem alukálni, mert rohadtul elfáradtam ma a naponfekvésben:)
CSók
2008. ápr. 22.
3napos giga-beszámoló,sweet 22
Hát rendesen kimaradt most a postolás, pedig mindig írtam volna ,de nem volt rá időm , meg állapotom:)
A születésnapok mindig jönnek-mennek és igazából soha nem olyan sokatmondóak szerintem, legalább is az utóbbi években azt vettem észre, hogy csak megtörténnek és maximum arra a következtetésre jutsz, hogy igen, idősebb lettél.
Érdekes ez a külföld- dolog, a mostani születésnapomat rettentően érzékenyen éltem meg, mármint a pozitív szempontból. Hihetetlen energiát adott a sok üzenet, a levél a keresztszülőktől, az itteni egyre bővülő magyar táraság....hihetetlen jó volt.
A pénteki napomat már igazán nem tudom felidézni, de rémlik, hogy sétáltam egy orbitálisat az esőben Viktorral és megakartam neki mutatni, hogy igenis van kocsma Portoban, olyan ahol nem csak kis sütiket lehet enni és dohányoznak is bent, de természetesen eltévedtem, ő meg direkt lovagolt a témán, így nekem kellett visszatalálni a koleszba, ami nem ment annyira egyszerűen...
Szombaton volt egy art-fesztivál a Bombarda nevű hosszú utcában, ami annyit tett, hogy az összes létező galériába be lehetett menni és ingyen megnézni a kiállításokat. A legszebb az volt az egészben, hogy mindenhol ingyen adták a whiskey-t, bort, kávét, így képzelhetitek, hogy a látogatók nagyrésze milyen állapotban csodálta a művészetet. Én persze már majdnem a végére értem oda, mert volt egy találkozóm az egyik edzővel, de azért 2-3 helyre betoltam az arcomat.
Utána koleszoztunk egyet én meg hazaszaladtam lezuhizni.
Csongorral, meg Emesével a Lapa megállónál találkoztunk és bementünk az Altar nevű helyre, ahol éppen egy balkán-francia-roma hangzású együttes játszott, hatalmas tömeg, és a legszebb: egyre több magyar:)
Ugyanis Emese összefutott véletlenül 2 magyar sráccal, Danival és Márkkal, akik szintén január óta vannak itt, és mi voltunk az első magyarok, akikkel találkoztak.
A szórakozóhelyek érdekessége az az, hogy itt nem a pultnál fizetsz, miután vettél valamit, hanem kapsz egy kártyát, amire a pultos írja fel, hogy mit fogyasztottál, és hazafelé rendezed a számládat.
Milyen érdekes, nekem a szerencsés véletlen folytán 2 ilyen kártyám lett, így körülbelül 10-13 ember ivott be rendesen a kártyámról, az összeget pedig , amit fizetnünk kellett volna érte, már nem merem kiszámolni :)
Így hatalmas vigyorral, szépen elköszönve kijöttünk a helyről és elkezdtünk szülinapozni pont a bejáratnál, mert Emese elővarázsolt egy nagy kuglófot a táskájából, meg egy gyertyát is, szóval még potom háromnegyed órát ott szórakoztunk a hely előtt, ami talán nem volt túl jó ötlet, ugyanis hiretelen a pultoslány, meg 2 haverja kiszaladtak és elkezdtek minket gyanúsítgatni azzal, amit valójában megtettünk.Volt verekedés is, minden, mire kijöttek a két épülettel arrébb lévő rendőrségről a haza megmentői, ééés: lefogták a portugálokat, mi meg mehettünk ahova akartunk.
Hát nem volt szép túlzottan, de azért mindenki örült :)
A vasárnapi nap későnkeléssel, majd egy újfent tortázással zajlott a kollégiumban-jah imádok itt lenni-.
Hétfőn pedig a brigád elment ebédelni együtt, kiderültek a buli részletei is, amikre nem emlékeztünk, Márk meg meginvitált minket magához estére egy kis pálinkázásra. ( mielőtt bárki úgy érezné, hogy itt mindig csak buli van,nem, azt kell hogy mondjam téved:) )
Szóval este startoltunk az albérletbe, közel olyan állapotba kerültünk mint szombaton, de hát a kicsi szívem megszakad, annyira jól esett ez az utolsó három nap.
Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy gondolt rám, otthoniaknak és ittenieknek egyaránt!
Millió csók,
Zsófika
A születésnapok mindig jönnek-mennek és igazából soha nem olyan sokatmondóak szerintem, legalább is az utóbbi években azt vettem észre, hogy csak megtörténnek és maximum arra a következtetésre jutsz, hogy igen, idősebb lettél.
Érdekes ez a külföld- dolog, a mostani születésnapomat rettentően érzékenyen éltem meg, mármint a pozitív szempontból. Hihetetlen energiát adott a sok üzenet, a levél a keresztszülőktől, az itteni egyre bővülő magyar táraság....hihetetlen jó volt.
A pénteki napomat már igazán nem tudom felidézni, de rémlik, hogy sétáltam egy orbitálisat az esőben Viktorral és megakartam neki mutatni, hogy igenis van kocsma Portoban, olyan ahol nem csak kis sütiket lehet enni és dohányoznak is bent, de természetesen eltévedtem, ő meg direkt lovagolt a témán, így nekem kellett visszatalálni a koleszba, ami nem ment annyira egyszerűen...
Szombaton volt egy art-fesztivál a Bombarda nevű hosszú utcában, ami annyit tett, hogy az összes létező galériába be lehetett menni és ingyen megnézni a kiállításokat. A legszebb az volt az egészben, hogy mindenhol ingyen adták a whiskey-t, bort, kávét, így képzelhetitek, hogy a látogatók nagyrésze milyen állapotban csodálta a művészetet. Én persze már majdnem a végére értem oda, mert volt egy találkozóm az egyik edzővel, de azért 2-3 helyre betoltam az arcomat.
Utána koleszoztunk egyet én meg hazaszaladtam lezuhizni.
Csongorral, meg Emesével a Lapa megállónál találkoztunk és bementünk az Altar nevű helyre, ahol éppen egy balkán-francia-roma hangzású együttes játszott, hatalmas tömeg, és a legszebb: egyre több magyar:)
Ugyanis Emese összefutott véletlenül 2 magyar sráccal, Danival és Márkkal, akik szintén január óta vannak itt, és mi voltunk az első magyarok, akikkel találkoztak.
A szórakozóhelyek érdekessége az az, hogy itt nem a pultnál fizetsz, miután vettél valamit, hanem kapsz egy kártyát, amire a pultos írja fel, hogy mit fogyasztottál, és hazafelé rendezed a számládat.
Milyen érdekes, nekem a szerencsés véletlen folytán 2 ilyen kártyám lett, így körülbelül 10-13 ember ivott be rendesen a kártyámról, az összeget pedig , amit fizetnünk kellett volna érte, már nem merem kiszámolni :)
Így hatalmas vigyorral, szépen elköszönve kijöttünk a helyről és elkezdtünk szülinapozni pont a bejáratnál, mert Emese elővarázsolt egy nagy kuglófot a táskájából, meg egy gyertyát is, szóval még potom háromnegyed órát ott szórakoztunk a hely előtt, ami talán nem volt túl jó ötlet, ugyanis hiretelen a pultoslány, meg 2 haverja kiszaladtak és elkezdtek minket gyanúsítgatni azzal, amit valójában megtettünk.Volt verekedés is, minden, mire kijöttek a két épülettel arrébb lévő rendőrségről a haza megmentői, ééés: lefogták a portugálokat, mi meg mehettünk ahova akartunk.
Hát nem volt szép túlzottan, de azért mindenki örült :)
A vasárnapi nap későnkeléssel, majd egy újfent tortázással zajlott a kollégiumban-jah imádok itt lenni-.
Hétfőn pedig a brigád elment ebédelni együtt, kiderültek a buli részletei is, amikre nem emlékeztünk, Márk meg meginvitált minket magához estére egy kis pálinkázásra. ( mielőtt bárki úgy érezné, hogy itt mindig csak buli van,nem, azt kell hogy mondjam téved:) )
Szóval este startoltunk az albérletbe, közel olyan állapotba kerültünk mint szombaton, de hát a kicsi szívem megszakad, annyira jól esett ez az utolsó három nap.
Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy gondolt rám, otthoniaknak és ittenieknek egyaránt!
Millió csók,
Zsófika
2008. ápr. 17.
Chuva (eső)
Ez a mai nap volt az abszolút eső-nap, ahogy Forrest Gump mondaná:
"Elárasztott minket mindenféle eső, ami csak van: aprószemű szurkálós eső, nagy vastagon ömlő, oldalról zuhogó eső, és néha meg úgy nézett ki, hogy alulról esik az eső fölfelé. Mitöbb, még éjjel is folyton szakadt!"
Természetesen amikor elindultam itthonról, ragyogott nap, megkukkoltam a járókelőket, mindenki apró kis ruhadarabokban rohangált, így gondoltam ezazz, nem lesz itt baj.
Hát elindultam és egy rettentő jót kajáltam Viktorral a 2eurós evőhelyen (leves, második, saláta,üdítő,édesség- mindenből kettő, ha van pofád csórni), de nekem most nem volt pofám, meg nem is kellett több, mert a csicseriborsós vega kaja tökéletesen remekelt és elég is volt.
Akkor már kezdett beborulni, és Viktor már az első percben mondta, hogy a meterológia a laptopja jobb alsó sarkában azt mondta, hogy "strorm" lesz, hatalmas vihar és be fog fagyni mindenki segge...
Elmentünk a rektori hivatalba, ahol el kellett intéznie pár dolgot és pont belecsöppentünk valami tüntetésbe az egyik főtéren. Hogy kik voltak és miért tüntethettek azt nem nagyon tudtuk, de mindenkinek megvolt az egyensapi, meg egyenzászló. Megnéztük őket, aztán beültünk kávézni, illetve ki, mert a cigaretta még mindig a napi programom kávé mellé(jaaaj, de imádok itt kávézni)
De a nagy sokaság percenként 10 centit sem tett meg, így beértük őket, és vegyültünk, meg fotóztunk. Zsófika leleményesen kért valami sárga esőkabátnak tűnő nejlont is, melynek felirata valószínűleg azt jelentette, hogy a Portugál nővérkék is képviseltetik magukat a tüntetésen, de persze az is lehet ,hogy teljesen más volt ráírva...mindenesetre mindenki érdekesen nézett ránk, pláne amikor a sárga hacukánkkal bekevertünk a pirosba öltözöttek táborának belsejébe. Kellemes átfagyás után (pedig ekkor már rég rajtam volt a Viktor pulcsija) ,továbbléptünk, és betelepedtünk a pályaudvarra mintegy 2 órára. Közben okosan elkezdett szakadni az eső persze és nem hagyta abba utána többé.
Ezek Viktor képei
A hazafelé indulást szerintem a legrosszabbkor időzítettük (persze az én erősködésemre), és ha lehet azt mondani, szarrá áztunk. De kegyetlenül. Úsztam a cipőmben.
Utána a koleszba mentünk, én kaptam kölcsön papucsot meg zoknit, belecsöppentem a Portugál bajnokság focimeccsének nézésébe, de akkor már egy redbull után is összeestem a fáradtságtól, majd nagynehezen hazaindultam, vizesen, a délutáni cuccomban. Most persze kinyílt a csipám, pedig már jó lenne egy rendeset aludni, mert megint eszeveszett nagy baromságokat álmodok minden éjjel és maga a kínszenvedés felkelni...
A múltkor volt egy érdekes precedensem, mivel lekéstem az uccsó buszt (nem, nem késtem le,ott álltam a buszmegállóban, csak itt ugye a hülye buszok továbbhajtanak, ha nem inted le őket...) és jó lett volna valahogy hazaérni, mivel az éjszaka elég hideg, a hazasétám meg potom 3 óra lett volna körülbelül. Így nekiálltam stoppolni, két érdekes fazon fel is vett. A részleteket nem mesélem, meg voltam ám ijedve rendesen, de végül hazajutottam. A dolog szép része, hogy nem tudtak angolul , így a helyi nyelvre voltam rákényszerülve, és szerencsére faszán megértették hogy mit akarok mondani. Fordítva ez már nem lenne helytálló kifejezés :)
Baromi fura lesz otthon majd felszállni először egy 7-es buszra, remélem nem intem majd le.
Tegnap kondi nap volt, lusták voltunk, mint a disznó, bemutattam Anitát Filnek, osztja a véleményt, hogy Fil egy kicsit idióta, de ezt szeretjük benne...
Üdv a Csongoroknak, főleg a mezőtúrinak,
és puszi mindenkinek.
-mindig vigyetek mindenhova esernyőt magatokkal, mostmár én is ezt fogom tenni...
"Elárasztott minket mindenféle eső, ami csak van: aprószemű szurkálós eső, nagy vastagon ömlő, oldalról zuhogó eső, és néha meg úgy nézett ki, hogy alulról esik az eső fölfelé. Mitöbb, még éjjel is folyton szakadt!"
Természetesen amikor elindultam itthonról, ragyogott nap, megkukkoltam a járókelőket, mindenki apró kis ruhadarabokban rohangált, így gondoltam ezazz, nem lesz itt baj.
Hát elindultam és egy rettentő jót kajáltam Viktorral a 2eurós evőhelyen (leves, második, saláta,üdítő,édesség- mindenből kettő, ha van pofád csórni), de nekem most nem volt pofám, meg nem is kellett több, mert a csicseriborsós vega kaja tökéletesen remekelt és elég is volt.
Akkor már kezdett beborulni, és Viktor már az első percben mondta, hogy a meterológia a laptopja jobb alsó sarkában azt mondta, hogy "strorm" lesz, hatalmas vihar és be fog fagyni mindenki segge...
Elmentünk a rektori hivatalba, ahol el kellett intéznie pár dolgot és pont belecsöppentünk valami tüntetésbe az egyik főtéren. Hogy kik voltak és miért tüntethettek azt nem nagyon tudtuk, de mindenkinek megvolt az egyensapi, meg egyenzászló. Megnéztük őket, aztán beültünk kávézni, illetve ki, mert a cigaretta még mindig a napi programom kávé mellé(jaaaj, de imádok itt kávézni)
De a nagy sokaság percenként 10 centit sem tett meg, így beértük őket, és vegyültünk, meg fotóztunk. Zsófika leleményesen kért valami sárga esőkabátnak tűnő nejlont is, melynek felirata valószínűleg azt jelentette, hogy a Portugál nővérkék is képviseltetik magukat a tüntetésen, de persze az is lehet ,hogy teljesen más volt ráírva...mindenesetre mindenki érdekesen nézett ránk, pláne amikor a sárga hacukánkkal bekevertünk a pirosba öltözöttek táborának belsejébe. Kellemes átfagyás után (pedig ekkor már rég rajtam volt a Viktor pulcsija) ,továbbléptünk, és betelepedtünk a pályaudvarra mintegy 2 órára. Közben okosan elkezdett szakadni az eső persze és nem hagyta abba utána többé.
Ezek Viktor képei
A hazafelé indulást szerintem a legrosszabbkor időzítettük (persze az én erősködésemre), és ha lehet azt mondani, szarrá áztunk. De kegyetlenül. Úsztam a cipőmben.
Utána a koleszba mentünk, én kaptam kölcsön papucsot meg zoknit, belecsöppentem a Portugál bajnokság focimeccsének nézésébe, de akkor már egy redbull után is összeestem a fáradtságtól, majd nagynehezen hazaindultam, vizesen, a délutáni cuccomban. Most persze kinyílt a csipám, pedig már jó lenne egy rendeset aludni, mert megint eszeveszett nagy baromságokat álmodok minden éjjel és maga a kínszenvedés felkelni...
A múltkor volt egy érdekes precedensem, mivel lekéstem az uccsó buszt (nem, nem késtem le,ott álltam a buszmegállóban, csak itt ugye a hülye buszok továbbhajtanak, ha nem inted le őket...) és jó lett volna valahogy hazaérni, mivel az éjszaka elég hideg, a hazasétám meg potom 3 óra lett volna körülbelül. Így nekiálltam stoppolni, két érdekes fazon fel is vett. A részleteket nem mesélem, meg voltam ám ijedve rendesen, de végül hazajutottam. A dolog szép része, hogy nem tudtak angolul , így a helyi nyelvre voltam rákényszerülve, és szerencsére faszán megértették hogy mit akarok mondani. Fordítva ez már nem lenne helytálló kifejezés :)
Baromi fura lesz otthon majd felszállni először egy 7-es buszra, remélem nem intem majd le.
Tegnap kondi nap volt, lusták voltunk, mint a disznó, bemutattam Anitát Filnek, osztja a véleményt, hogy Fil egy kicsit idióta, de ezt szeretjük benne...
Üdv a Csongoroknak, főleg a mezőtúrinak,
és puszi mindenkinek.
-mindig vigyetek mindenhova esernyőt magatokkal, mostmár én is ezt fogom tenni...
2008. ápr. 15.
Semmiért egészen
Ahogy telnek a napok, az időjárás is javul folyamatosan, bár van egy olyan sejtésem, hogy otthon inkább lehet rövidujjúban rohangálni.
Itt süt a nap, aztán rá két percre megint beborul. Mindig ezt csinálja. Sajnos a szelet nem tudom és nem fogom megszeretni...
Az utóbbi napok tevékenységei elenyészőek, túl vagyunk egy hétvégén ismételten, Filipe jó kisfiú volt, mostanában tartja ezt a szintet. Tegnap este sajnos megint kijött az egész vacsora és sajnos megint nem jutott el a wc-ig, de hát ennyi baj legyen, mindannyian voltunk már betegek.
Vasárnap elindultam a szakadó esőben kondizni, 3ra oda is értem, csak egy bökkenő volt, hogy a hely délután 2-ig volt nyitva, így mászhattam vissza a buszmegállóba, természetesen szarrá áztam hazáig...
Hihi, a múltkor nagyon jót mulattam magamon, ugyanis álltam a buszmegállóban és vártam a 902-est, amikor is megpillantottam egy úttisztító autót, aminek nem volt vezetője. Rögtön el is kezdtem töprengeni azon, hogy milyen durva, hogy itt már távirányítással kezelik az ilyen autókat és hogy milyen fejlett lehet ez a Portugália. Aztán döbbenésem közepette áttévedt a tekintetem az anyósülésre, és a csóka persze ott ült... gondoltam is magamban, hogy mekkora egy naiv kis butus vagyok.
Az utazásról annyit, hogy vasárnap realizálódott bennem az a tény, hogy heti 20 eurót költök utazásra és ezen rettentően fel is húztam magam, így ma -ha törik, ha szakad- veszek egy bérletet, mert nem lézetik, hogy ne jönnék ki belőle jobban. Egy próbát megér.
Tegnap- szokásosan- kondi helyett inkább elmentünk kávézni Anitával Espinho-ba, ott találkoztunk Ricardoval az egyik edző fiúval, aki el is vitte a seggemet kvadozni az óceánpartra egy kicsit. Nagyon élveztem, csinálhattuk volna tovább is :)
Ezekután meglátogattuk Marit, a magyar lányt, aki már itt él több, mint 10 éve a fiával együtt.Az élményről inkább nem mesélnék, mert elég sokkoló volt, hogy egy szobát bérelnek egy kis lakásban és abban élnek ketten. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy normális körülmények között nőttem fel és volt esélyem, hogy legyek valaki.
Vasárnap reggel valami helyi zeneiskola parádézhatott, ugyanis arra keltünk, hogy dobosok és trombitások szólóztak, feltartva ezzel a vasárnap reggeli forgalmat, de mindenesetre szép ébresztő volt, csípem az ilyen kezdeményezéseket, de az autósok gondolataiba igazán nem hallgattam volna bele:)
A munkát tekintve a kávézó főnöke természetesen hanyagolta, hogy értesítsen arról, hogy tart-e rám igényt vagy sem. Bevallom maga az eredmény nem lepett meg, de mivel egy nagyon szimpatikus csókának tűnt, bíztam benne , hogy legalább egy nemleges választ rám dob sms-ben, vagy ha gyakorolná gyér angol tudását, akkor felhívna, de sajna nem tette.
Azt hiszem rá kell állnom arra, hogy minél több helyi ismerőst hajtsak fel, mert így bizony, ismerestég nélkül nem fogom magam szarrá keresni...és már 2 hónap eltelt, szóval éppen itt lenne az ideje.
Érdekes amúgy ez a 2 hónap...amíg Szegeden két hét után olyan honvágyam volt, hogy kapartam a falat...itt valahogy ez nem érződik. Lehetséges ,hogy azért mert tudatalatt tudom, hogy hiába lenne honvágyam, akkor sem tudnék hazajönni, és így inkább megúszom a rossz pillanatokat, de az igazat bevallva, baromi jó itt nekem. Az internet egy csoda igazából, napi kontaktban vagyok, vagy lehetnék majdnem mindenkivel, aki fontos számomra.Sőt, érdekes hogy azok a kapcsolataim is fejlődnek amik otthon nem mentek annyira.
Régi ismerősök találnak meg, és ez nagyon pozitív. Igaz, így is vannak ,akik reakciójára várok, de nem erőszak a disznótor, a sok új benyomás feledteti a kimaradt érintkezéseket.
A családon belül szinte csak a nagymamák meg a nagypapák maradnak ki az internetes kalamajkából, de drága keresztszüleimnek köszönhetően megkapják minden blogbejegyzésemet postán :) az milyen cukiság már? :)
Sajnos múlt hét vasárnap a világ kevesebb lett egy jó emberrel. Elment életem legkedvesebb főnöke, azt hiszem mindenki számára pótolhatatlan ,aki ismerte. Nyugodj békében drága Solt Géza, emléked örökké bennünk marad, tudod. Tessék csak ugratni az angyalokat is :)
Újabb és visszatérő elhatározásként jelenthetem: abbahagyom a cigarettát. Elegem lett abból ,hogy minden pénzem erre megy el szinte. Kár, hogy engem csak ilyen dolgok sarkallnak a leszokásra, de nincs mit tenni. Ha nem dohányoznék, akkor körülbelül lecserélhettem volna már a ruhatáramat.
Mivel vasárnap lesz a születésnapom, tervezünk a helyi magyarokkal és bárkivel,aki kedvet kap hozzá elmenni szombaton bulzni valamelyik helyi, és rettentően ígéretes szórakozóhelyre, ahol is bevedelek majd 3 Caipirinha-t és befogadom a sokkoló hírt ; az ember lánya 22 lesz, ami már csak 8 évnyire van a 30tól. Maga az évszám korántsem annyira sokkoló, mint az az észrevétel, hogy számos volt osztálytársam, évfolyamtársam már lassan,vagy már éppen túl van egy fősikolai diplomaosztón, Zsófika meg éppen ott tart, ahol a mostani 18 évesek, készülve az érettségire és enyhe próbálkozásokat téve az irányba, hogy eldöntsék: mi lesz velük, mit szeretnének kezdeni magukkal, hogyantovább.
Bevallom, tényleg sokkoló, de igyekszem magam azzal nyugtatni, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre, és akkor egy kicsit vegyük le a gondot és a nyomást a vállunkról: semmi nem történik véletlenül ....yeee, ez a mai klisé pont ideális egy blogbejegyzés befejezéseképpen.
Ezúton is szeretném megköszönni a sok támogatást, a sok szeretetet és imádatossággal gondolok minden egyes családtagomra, illetve az édesdrága barátaimra. (élvezzétek a tavaszt mindannyian)
Millió csók
Zsófikátok
Itt süt a nap, aztán rá két percre megint beborul. Mindig ezt csinálja. Sajnos a szelet nem tudom és nem fogom megszeretni...
Az utóbbi napok tevékenységei elenyészőek, túl vagyunk egy hétvégén ismételten, Filipe jó kisfiú volt, mostanában tartja ezt a szintet. Tegnap este sajnos megint kijött az egész vacsora és sajnos megint nem jutott el a wc-ig, de hát ennyi baj legyen, mindannyian voltunk már betegek.
Vasárnap elindultam a szakadó esőben kondizni, 3ra oda is értem, csak egy bökkenő volt, hogy a hely délután 2-ig volt nyitva, így mászhattam vissza a buszmegállóba, természetesen szarrá áztam hazáig...
Hihi, a múltkor nagyon jót mulattam magamon, ugyanis álltam a buszmegállóban és vártam a 902-est, amikor is megpillantottam egy úttisztító autót, aminek nem volt vezetője. Rögtön el is kezdtem töprengeni azon, hogy milyen durva, hogy itt már távirányítással kezelik az ilyen autókat és hogy milyen fejlett lehet ez a Portugália. Aztán döbbenésem közepette áttévedt a tekintetem az anyósülésre, és a csóka persze ott ült... gondoltam is magamban, hogy mekkora egy naiv kis butus vagyok.
Az utazásról annyit, hogy vasárnap realizálódott bennem az a tény, hogy heti 20 eurót költök utazásra és ezen rettentően fel is húztam magam, így ma -ha törik, ha szakad- veszek egy bérletet, mert nem lézetik, hogy ne jönnék ki belőle jobban. Egy próbát megér.
Tegnap- szokásosan- kondi helyett inkább elmentünk kávézni Anitával Espinho-ba, ott találkoztunk Ricardoval az egyik edző fiúval, aki el is vitte a seggemet kvadozni az óceánpartra egy kicsit. Nagyon élveztem, csinálhattuk volna tovább is :)
Ezekután meglátogattuk Marit, a magyar lányt, aki már itt él több, mint 10 éve a fiával együtt.Az élményről inkább nem mesélnék, mert elég sokkoló volt, hogy egy szobát bérelnek egy kis lakásban és abban élnek ketten. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy normális körülmények között nőttem fel és volt esélyem, hogy legyek valaki.
Vasárnap reggel valami helyi zeneiskola parádézhatott, ugyanis arra keltünk, hogy dobosok és trombitások szólóztak, feltartva ezzel a vasárnap reggeli forgalmat, de mindenesetre szép ébresztő volt, csípem az ilyen kezdeményezéseket, de az autósok gondolataiba igazán nem hallgattam volna bele:)
A munkát tekintve a kávézó főnöke természetesen hanyagolta, hogy értesítsen arról, hogy tart-e rám igényt vagy sem. Bevallom maga az eredmény nem lepett meg, de mivel egy nagyon szimpatikus csókának tűnt, bíztam benne , hogy legalább egy nemleges választ rám dob sms-ben, vagy ha gyakorolná gyér angol tudását, akkor felhívna, de sajna nem tette.
Azt hiszem rá kell állnom arra, hogy minél több helyi ismerőst hajtsak fel, mert így bizony, ismerestég nélkül nem fogom magam szarrá keresni...és már 2 hónap eltelt, szóval éppen itt lenne az ideje.
Érdekes amúgy ez a 2 hónap...amíg Szegeden két hét után olyan honvágyam volt, hogy kapartam a falat...itt valahogy ez nem érződik. Lehetséges ,hogy azért mert tudatalatt tudom, hogy hiába lenne honvágyam, akkor sem tudnék hazajönni, és így inkább megúszom a rossz pillanatokat, de az igazat bevallva, baromi jó itt nekem. Az internet egy csoda igazából, napi kontaktban vagyok, vagy lehetnék majdnem mindenkivel, aki fontos számomra.Sőt, érdekes hogy azok a kapcsolataim is fejlődnek amik otthon nem mentek annyira.
Régi ismerősök találnak meg, és ez nagyon pozitív. Igaz, így is vannak ,akik reakciójára várok, de nem erőszak a disznótor, a sok új benyomás feledteti a kimaradt érintkezéseket.
A családon belül szinte csak a nagymamák meg a nagypapák maradnak ki az internetes kalamajkából, de drága keresztszüleimnek köszönhetően megkapják minden blogbejegyzésemet postán :) az milyen cukiság már? :)
Sajnos múlt hét vasárnap a világ kevesebb lett egy jó emberrel. Elment életem legkedvesebb főnöke, azt hiszem mindenki számára pótolhatatlan ,aki ismerte. Nyugodj békében drága Solt Géza, emléked örökké bennünk marad, tudod. Tessék csak ugratni az angyalokat is :)
Újabb és visszatérő elhatározásként jelenthetem: abbahagyom a cigarettát. Elegem lett abból ,hogy minden pénzem erre megy el szinte. Kár, hogy engem csak ilyen dolgok sarkallnak a leszokásra, de nincs mit tenni. Ha nem dohányoznék, akkor körülbelül lecserélhettem volna már a ruhatáramat.
Mivel vasárnap lesz a születésnapom, tervezünk a helyi magyarokkal és bárkivel,aki kedvet kap hozzá elmenni szombaton bulzni valamelyik helyi, és rettentően ígéretes szórakozóhelyre, ahol is bevedelek majd 3 Caipirinha-t és befogadom a sokkoló hírt ; az ember lánya 22 lesz, ami már csak 8 évnyire van a 30tól. Maga az évszám korántsem annyira sokkoló, mint az az észrevétel, hogy számos volt osztálytársam, évfolyamtársam már lassan,vagy már éppen túl van egy fősikolai diplomaosztón, Zsófika meg éppen ott tart, ahol a mostani 18 évesek, készülve az érettségire és enyhe próbálkozásokat téve az irányba, hogy eldöntsék: mi lesz velük, mit szeretnének kezdeni magukkal, hogyantovább.
Bevallom, tényleg sokkoló, de igyekszem magam azzal nyugtatni, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre, és akkor egy kicsit vegyük le a gondot és a nyomást a vállunkról: semmi nem történik véletlenül ....yeee, ez a mai klisé pont ideális egy blogbejegyzés befejezéseképpen.
Ezúton is szeretném megköszönni a sok támogatást, a sok szeretetet és imádatossággal gondolok minden egyes családtagomra, illetve az édesdrága barátaimra. (élvezzétek a tavaszt mindannyian)
Millió csók
Zsófikátok
2008. ápr. 10.
Ilyenkor, amikor visszatér az ősz...
Ismételten elnézést a hanyagságért és a kimaradt postok miatt.
Hát kár volt elkiabálni a nagyon jó időt, ugyanis 3 napja ítéletidő van megint, most annyira fúj a szél, hogy az összes redőnyt le kellett húzni, hogy nem fagyjunk meg. Nem is tettem ki a lábam ma a lakásból ,csak reggel amikor elvittem Filipet oviba.
Önkéntesen megszabadultam a portugál csajokkal szembeni előnyömtől ; szőkeségemtől.
Most aktuálisan olyan sötét-vörös vagyok és persze nagyon nehéz megszokni, mert megint megváltoztatta az arcomat, de hát ez legyen az ember legnagyobb gondja az életben.
A mai napomat rettentő jól sikerült kezdenem, az első mozdulattal kiborítottam a red bull-om felét a billyentyűzetre, így kezdődhetett remegő kézzel a szétszerelés ,szárítgatás, de mindezek ellenére utána is össze-vissza írta a betűket, és egy csomó nem is működött, így eltettem szegény gépemet egy kényszerpihire, és hál istennek estére visszarázódott a rendes kerékvágásba.
Ma este meghívtak hétvégére egy motorversenyre Lisszabonba, de milyen Murphy törvénye, sajna dolgozom egész hétvégén, így elesek egy ingyenfuvartól és a főváros megtekintésétől....remélem lesz rá még alkalmam és főképp szabadidőm.
A hetemet is igen jól kezdtem, mert hétfő este lekéstem az utolsó buszomat, szakadt az eső, fújt a szél és nem szívesen ruháztam volna be egy hosszú taxizásra, így Viktor megpróbált becsempészni a kollégiumba, ami sikerült is ,mert persze pont egy olyan portás volt, aki még sohasem , így nem esett le neki hogy nem vagyok bentlakó, de mindezek ellenére az egész szituáció a Mission Impossible-hez hasonlított, lopakodás be -és kifelé is. Maga az éjszaka nem volt túl pihentető, ugyanis Viktor brazil szobatársa rettentően horkolt, mocorgott és a köhögésétől megremegtek a kolesz falai :), de valahogy átvészeltük.
Nem tudom, hogy említettem -e korábban, de beszéltem az egyik közeli kávézó főnökével, aki munkaerőt keres, a héten fog visszajelezni, jó lenne elcsípni a melót...
A nyelv megértése valahogy beindult nálam... azt veszem észre, hogy a mesefilmekben már nagyjából értem, hogy mit mondanak. Filipe-el is próbálok már néha portugálul kommunikálni, igaz sokszor van hogy kérem mondjon valamit és akkor ugyanúgy elmondja magyarul:):)
Na, mot befejezem az élménybezsámolót,mert nincs rá ingerem.Ha lesz vmi extra, írok,csók!
Hát kár volt elkiabálni a nagyon jó időt, ugyanis 3 napja ítéletidő van megint, most annyira fúj a szél, hogy az összes redőnyt le kellett húzni, hogy nem fagyjunk meg. Nem is tettem ki a lábam ma a lakásból ,csak reggel amikor elvittem Filipet oviba.
Önkéntesen megszabadultam a portugál csajokkal szembeni előnyömtől ; szőkeségemtől.
Most aktuálisan olyan sötét-vörös vagyok és persze nagyon nehéz megszokni, mert megint megváltoztatta az arcomat, de hát ez legyen az ember legnagyobb gondja az életben.
A mai napomat rettentő jól sikerült kezdenem, az első mozdulattal kiborítottam a red bull-om felét a billyentyűzetre, így kezdődhetett remegő kézzel a szétszerelés ,szárítgatás, de mindezek ellenére utána is össze-vissza írta a betűket, és egy csomó nem is működött, így eltettem szegény gépemet egy kényszerpihire, és hál istennek estére visszarázódott a rendes kerékvágásba.
Ma este meghívtak hétvégére egy motorversenyre Lisszabonba, de milyen Murphy törvénye, sajna dolgozom egész hétvégén, így elesek egy ingyenfuvartól és a főváros megtekintésétől....remélem lesz rá még alkalmam és főképp szabadidőm.
A hetemet is igen jól kezdtem, mert hétfő este lekéstem az utolsó buszomat, szakadt az eső, fújt a szél és nem szívesen ruháztam volna be egy hosszú taxizásra, így Viktor megpróbált becsempészni a kollégiumba, ami sikerült is ,mert persze pont egy olyan portás volt, aki még sohasem , így nem esett le neki hogy nem vagyok bentlakó, de mindezek ellenére az egész szituáció a Mission Impossible-hez hasonlított, lopakodás be -és kifelé is. Maga az éjszaka nem volt túl pihentető, ugyanis Viktor brazil szobatársa rettentően horkolt, mocorgott és a köhögésétől megremegtek a kolesz falai :), de valahogy átvészeltük.
Nem tudom, hogy említettem -e korábban, de beszéltem az egyik közeli kávézó főnökével, aki munkaerőt keres, a héten fog visszajelezni, jó lenne elcsípni a melót...
A nyelv megértése valahogy beindult nálam... azt veszem észre, hogy a mesefilmekben már nagyjából értem, hogy mit mondanak. Filipe-el is próbálok már néha portugálul kommunikálni, igaz sokszor van hogy kérem mondjon valamit és akkor ugyanúgy elmondja magyarul:):)
Na, mot befejezem az élménybezsámolót,mert nincs rá ingerem.Ha lesz vmi extra, írok,csók!
2008. ápr. 5.
Milyen a zélet
A tegnapi napomat tekintve, megint azt kell mondanom, hogy tök jó volt és tökre jó itt lenni :)
Koradélután elmentem egyedül az edzőterembe, szerencsétlenül a hülye fejemmel megittam még előtte egy kávét, ami miatt majdnem kiesett a szívem és szokásosnál is jobban folyt rólam a víz, de aztán megajándékoztam magam egy félórás gőzfürdővel, miután úgy szédelegtem, hogy valószínűleg pillanatokra lehettem egy nagy beájulástól.
Közben már smsen kontaktoltam a két új magyar ismerősömmel, Emesével és Csongorral.
Ők az Iparművészetire járnak, évfolyamtársak és erre a félévre jöttek Erasmussal.
Kondi után összefutottam Viktorral és kifeküdtünk a Jardim de Morro-ra napozni, ahol betoltam egy fél ananánszt és jól megfájdítottam a gyomromat vele. Igazi harcot folytattam a sirályokkal, akik mindenképp beakarták nyúlni a kajámat , én meg még kedvesen oda is dobtam nekik morzsákat, gondolván hogy majd elcsipegetik...a francokat, egy nyeléssel túllettek rajta én meg szőrősszívű emberként nem adtam többet nekik..
Mire este hazaértem , már készülődhettem is és jóformán rögtön indultam vissza. Találkoztam Emesével, meg Csongival a Trinidade(?) metróállomáson és elmentünk a helyi fiatalok és külföldu diákok kedvenc helyére, a Piolo(?)-ba, ami igazából csak egy amolyan kocsmaféleség, csak az előtte lévő téren minden este annyi fiatal gyűlik össze, mintha egy koncert lenne. Nagynehezen bevergődtünk egy whiskey-kóláért, utána meg találkoztunk a srácok évfolyamtársaival.( olaszok, törökök, litvánok, görögök )
Nevekre sajnos nem emlékszem, mert lehetetlen ennyit megjegyezni első csapásra, de rendkívűli kis szórakoztató társaság volt, a törökök egyszerűen imádnivalóak, és mindenki rettentően közvetlen.
Nagynehezen elindultunk egy helyi klubba, ahol szintén tömegnyomor volt, de ott csinálják a legfinomabb Caipirinha-t , ami egy brazil koktél és kellemesen fejbecsapja az embert.
A helyen összefutottam még Dórival, meg Mimivel is. Miminek mennie kellett, de Dórival tartottuk a frontot és az utolsók voltunk, akiket kirakott a biztonsági őr. Ezekután elmentünk még reggelizni Nelson-nal( ő a magyar lány, Szidi barátja) és az ő barátjával, Miguellel.
Reggel 10re haza is értem szerencsésen és mondanom sem kell, hogy mivel telt a szabadnapom...
Ma elméletileg folytatjuk, még addig eldöntöm, hogy van-e kedvem, meg energiám :)
Csókolok mindenkit
Koradélután elmentem egyedül az edzőterembe, szerencsétlenül a hülye fejemmel megittam még előtte egy kávét, ami miatt majdnem kiesett a szívem és szokásosnál is jobban folyt rólam a víz, de aztán megajándékoztam magam egy félórás gőzfürdővel, miután úgy szédelegtem, hogy valószínűleg pillanatokra lehettem egy nagy beájulástól.
Közben már smsen kontaktoltam a két új magyar ismerősömmel, Emesével és Csongorral.
Ők az Iparművészetire járnak, évfolyamtársak és erre a félévre jöttek Erasmussal.
Kondi után összefutottam Viktorral és kifeküdtünk a Jardim de Morro-ra napozni, ahol betoltam egy fél ananánszt és jól megfájdítottam a gyomromat vele. Igazi harcot folytattam a sirályokkal, akik mindenképp beakarták nyúlni a kajámat , én meg még kedvesen oda is dobtam nekik morzsákat, gondolván hogy majd elcsipegetik...a francokat, egy nyeléssel túllettek rajta én meg szőrősszívű emberként nem adtam többet nekik..
Mire este hazaértem , már készülődhettem is és jóformán rögtön indultam vissza. Találkoztam Emesével, meg Csongival a Trinidade(?) metróállomáson és elmentünk a helyi fiatalok és külföldu diákok kedvenc helyére, a Piolo(?)-ba, ami igazából csak egy amolyan kocsmaféleség, csak az előtte lévő téren minden este annyi fiatal gyűlik össze, mintha egy koncert lenne. Nagynehezen bevergődtünk egy whiskey-kóláért, utána meg találkoztunk a srácok évfolyamtársaival.( olaszok, törökök, litvánok, görögök )
Nevekre sajnos nem emlékszem, mert lehetetlen ennyit megjegyezni első csapásra, de rendkívűli kis szórakoztató társaság volt, a törökök egyszerűen imádnivalóak, és mindenki rettentően közvetlen.
Nagynehezen elindultunk egy helyi klubba, ahol szintén tömegnyomor volt, de ott csinálják a legfinomabb Caipirinha-t , ami egy brazil koktél és kellemesen fejbecsapja az embert.
A helyen összefutottam még Dórival, meg Mimivel is. Miminek mennie kellett, de Dórival tartottuk a frontot és az utolsók voltunk, akiket kirakott a biztonsági őr. Ezekután elmentünk még reggelizni Nelson-nal( ő a magyar lány, Szidi barátja) és az ő barátjával, Miguellel.
Reggel 10re haza is értem szerencsésen és mondanom sem kell, hogy mivel telt a szabadnapom...
Ma elméletileg folytatjuk, még addig eldöntöm, hogy van-e kedvem, meg energiám :)
Csókolok mindenkit
2008. ápr. 3.
Quinta feira (csütörtök)
Nah,
ma reggel a lustaság nyert inkább, ugyanis nem tudtam magam rávenni arra, hogy elmenjek kondizni, mert az éjszakám gyötrelmes volt, Filipe félóránként felkeltett, sőt még ki is akart tenni a szobából, hogy aludjak máshol.
Így, miután elvittem oviba, visszafeküdtem aludni és kellemesen pihengettem koradélutánig.
Az idő egyre jobb, már esténként sem hűl le annyira a levegő, lassan jöhetnek az éjszakai parkba kiülések, vagy lófrálás a városban, a hideg már nem fog ki rajtunk és így talán meg tudom majd csodálni e gyönyörű város nyugalmasabb (?), de mindenesetre csöndesebb pillanatait is.
Azt mindenképp el kell mondanom, hogy imádok itt élni. Valahogy minden egyes nappal jobban beleeszi magát Portugália a szívembe és már teljesen természetesnek tűnik az , hogy itt élek.
Minden nap jön egy újabb felfedezés, egy újabb őszinte mosoly, egy újabb ember és az ember lánya nem tudja nem azt gondolni, hogy itt él a boldogság kellős közepében.
Hát így élem én meg itt a mindennapjaimat, és sokszor veszem észre azt, hogy csak tátott szájjal bámulok a mindenségre.
Kezdem megszeretni a csúnya nyelvüket is, és imádok néha az angol mondatok közé beszúrni egy-egy portugál szót, vagy kifejezést, mert itt mindenki annyira rettentően aranyos, hogy majdnem tapsolnak örömükben , hogy milyen ügyes vagyok :)
A jóidő beköszöntével a szél is csökkent és már a teraszról látom, hogy nincsenek hullámok az óceánon. Ilyenkor minden csöndesebb és televan a part kutyasétáltatókkal, szerelmespárokkal, nézelődőkkel, fotózkodókkal és mindenkivel aki csak egy kis szépséget akar belecsempészni a napjába.
Sokszor érzem azt, hogy sajnálom, hogy itt élek a város úgymond szélén, mert bizonyos szempontokból korlátolt vagyok (például hazajutás tekintetében kötve vagyok az utolsó buszokhoz), de ilyen napokon meg rájövök, hogy az óceán közelsége kárpótol mindenben.
Eltűnik a fejem a nagy fényben
Ma délután megbeszéltem Fil-lel, hogy találkozunk a parton, félórás késéssel meg is érkeztem, de ez az ő esetében nem probléma, mert ott lakik 10 méternyire. Bedobtunk egy kávét, melyet már rendszeresen én rendelek, mióta Viktor felvilágosított, hogy tévesen ejtettem ki mindezidáig.
Utána lementünk a partra megnézni a naplementét, ami ilyenkor, hogy nincs rossz idő és nincs tele kószáló felhőkkel az ég , nem is annyira szép :) Amolyan átlagos vízparti naplemente.
Miután ez is megvolt és elkezdtünk fázni, meglátogattuk Andrei-t, aki az egyik ottlévő kávézóban dolgozik .(Ő az, akivel első héten találkoztam a parton)
Fil mondta, hogy beszélt a hely főnökével múlt héten és remélhetőleg szükség lenne egy női munkaerőre, az időbeosztásomat összeegyeztethetném a Filipre való vigyázásommal; egyszóval kerek lenne a világ, ha elcsíphetném a melót. Holnap megyünk beszélni vele ezügyben.
Ezekután átugrottunk Fil-ék lakásába, ahol be lettem mutatva az egész famíliának, aki éppen otthon volt.
Érdekes, hogy mennyire befogadóak a portugál családok.
Rettentően szívélyesen fogadtak ők is( csakúgy mint Nuno családja), rögtön megakartak etetni ("ugyan már, egyél egy kicsit"- "akkor legalább igyál egy kis bort"- "nem kérnél gyümölcsöt?" ),
és egyáltalán nem éreztem, hogy idegen lennék, azt meg pláne nem, hogy külföldi.
Aktuálisan náluk vendégeskedik Fil nagynénje is, aki mindemellett a Mozambique fővárosának, (Maputo) polgármesterének felesége, szóval amolyan puccos dáma/first lady , de nem éreztette nagyon is jellemző elitségét.
Ezekután Fil apukája hazadobott kocsival szerencsére, és kezdődött az esti műszak :)
Itt tartunk most.
A címem pedig:
Rua Belgica
1958 ap. 78
4400 Vila Nova Gaia
És szerintem írjátok úgy , hogy Livia Valyi (Kiss Zsófia Ágnes)
Millió csók mindenkinek!
ma reggel a lustaság nyert inkább, ugyanis nem tudtam magam rávenni arra, hogy elmenjek kondizni, mert az éjszakám gyötrelmes volt, Filipe félóránként felkeltett, sőt még ki is akart tenni a szobából, hogy aludjak máshol.
Így, miután elvittem oviba, visszafeküdtem aludni és kellemesen pihengettem koradélutánig.
Az idő egyre jobb, már esténként sem hűl le annyira a levegő, lassan jöhetnek az éjszakai parkba kiülések, vagy lófrálás a városban, a hideg már nem fog ki rajtunk és így talán meg tudom majd csodálni e gyönyörű város nyugalmasabb (?), de mindenesetre csöndesebb pillanatait is.
Azt mindenképp el kell mondanom, hogy imádok itt élni. Valahogy minden egyes nappal jobban beleeszi magát Portugália a szívembe és már teljesen természetesnek tűnik az , hogy itt élek.
Minden nap jön egy újabb felfedezés, egy újabb őszinte mosoly, egy újabb ember és az ember lánya nem tudja nem azt gondolni, hogy itt él a boldogság kellős közepében.
Hát így élem én meg itt a mindennapjaimat, és sokszor veszem észre azt, hogy csak tátott szájjal bámulok a mindenségre.
Kezdem megszeretni a csúnya nyelvüket is, és imádok néha az angol mondatok közé beszúrni egy-egy portugál szót, vagy kifejezést, mert itt mindenki annyira rettentően aranyos, hogy majdnem tapsolnak örömükben , hogy milyen ügyes vagyok :)
A jóidő beköszöntével a szél is csökkent és már a teraszról látom, hogy nincsenek hullámok az óceánon. Ilyenkor minden csöndesebb és televan a part kutyasétáltatókkal, szerelmespárokkal, nézelődőkkel, fotózkodókkal és mindenkivel aki csak egy kis szépséget akar belecsempészni a napjába.
Sokszor érzem azt, hogy sajnálom, hogy itt élek a város úgymond szélén, mert bizonyos szempontokból korlátolt vagyok (például hazajutás tekintetében kötve vagyok az utolsó buszokhoz), de ilyen napokon meg rájövök, hogy az óceán közelsége kárpótol mindenben.
Eltűnik a fejem a nagy fényben
Ma délután megbeszéltem Fil-lel, hogy találkozunk a parton, félórás késéssel meg is érkeztem, de ez az ő esetében nem probléma, mert ott lakik 10 méternyire. Bedobtunk egy kávét, melyet már rendszeresen én rendelek, mióta Viktor felvilágosított, hogy tévesen ejtettem ki mindezidáig.
Utána lementünk a partra megnézni a naplementét, ami ilyenkor, hogy nincs rossz idő és nincs tele kószáló felhőkkel az ég , nem is annyira szép :) Amolyan átlagos vízparti naplemente.
Miután ez is megvolt és elkezdtünk fázni, meglátogattuk Andrei-t, aki az egyik ottlévő kávézóban dolgozik .(Ő az, akivel első héten találkoztam a parton)
Fil mondta, hogy beszélt a hely főnökével múlt héten és remélhetőleg szükség lenne egy női munkaerőre, az időbeosztásomat összeegyeztethetném a Filipre való vigyázásommal; egyszóval kerek lenne a világ, ha elcsíphetném a melót. Holnap megyünk beszélni vele ezügyben.
Ezekután átugrottunk Fil-ék lakásába, ahol be lettem mutatva az egész famíliának, aki éppen otthon volt.
Érdekes, hogy mennyire befogadóak a portugál családok.
Rettentően szívélyesen fogadtak ők is( csakúgy mint Nuno családja), rögtön megakartak etetni ("ugyan már, egyél egy kicsit"- "akkor legalább igyál egy kis bort"- "nem kérnél gyümölcsöt?" ),
és egyáltalán nem éreztem, hogy idegen lennék, azt meg pláne nem, hogy külföldi.
Aktuálisan náluk vendégeskedik Fil nagynénje is, aki mindemellett a Mozambique fővárosának, (Maputo) polgármesterének felesége, szóval amolyan puccos dáma/first lady , de nem éreztette nagyon is jellemző elitségét.
Ezekután Fil apukája hazadobott kocsival szerencsére, és kezdődött az esti műszak :)
Itt tartunk most.
A címem pedig:
Rua Belgica
1958 ap. 78
4400 Vila Nova Gaia
És szerintem írjátok úgy , hogy Livia Valyi (Kiss Zsófia Ágnes)
Millió csók mindenkinek!
Este 8
Primavera (Tavasz)
Hiába mondja itt mindenki, hogy nincs igazam, akkor is: nekem megjött a nyár. Állandóan kijavítanak; nem Zsófi, ez a tavasz.
Hát tekintve az utóbbi hetek időjárását, az esős-nyálkás hideg napokat...és most összehasonlítva az utóbbi 3 napot (ma 28 fok volt).. repülök a boldogságtól körülbelül és alig várom, hogy erőt és bátorságot vegyek magamon és elinduljak napozni a partra :)
Így tudjátok- de gondolom nem kell magyarázni senkinek- teljesen más minden. A dugó kétszer nagyobb, az emberek kétszer mosolygósabbak és a helyiek napok alatt lebarnulnak :) legalább is az arcuk.
Tegnap találkoztam többekközött Nuno-val is, akinek az utolsó találkánk óta csak 3x lett sötétebb a feje. Tipikus portugálok, na csak most fog igazán kiderülni, hogy nem vagyok helyi.
Tegnap találkoztunk Anitával, meglátogattuk Lucia-t és a barátját Nelson-t is, sütöttünk palacsintát, a fiúk a Roma-Manchester meccset nézték, míg a csajok pletyóztak és ami haladás: Lucia-val kénytelen vagyok portugálul beszélni, mivel ő nem tud angolul és hát azt kell mondjam, hogy faszán értettem mit beszél, sőt még mondatokat is összeraktam, ő meg gondolom kihámozta mit szeretnék.
Úgy látszik a jobb idő hatására Filipe-nek nehezebben megy az elalvás és az alvás is. Most már nem zuhan álomba 2 perc alatt, hanem jó egy óra múlva is mocorog és ha egész véletlenül megmozdulok akkor kapaszkodik mindenével teljes erővel. Ha meg elalszik, rettentően rugdos. Mindig van egy könyök vagy egy térd aktuálisan a hátamban, nem tudom hogy tud ennyire akrobata lenni.
Szóval ma viszonylag kevés alvásomat egy reggeli red bull-al pótolva elindítottam a napomat és ügyes voltam, mert bármennyire is húzott vissza az ágy, nem engedtem.
Ritka pillanat történt: nem késtem el a megbeszélt találkozóról, Viktor legnagyobb meglepetésére- szegénynek minden nap kijut egy kis várakozás, de igyekszem változtatni az életstílusomon, bár ti, akik ismertek, jól tudjátok, hogy a késés meg a kisszsófi egy és ugyanaz a dolog sajna...
Utána kifeküdtünk egy parkba napozni (illetve én, mert Viktor nem bírja a napot) és nem mentem ma edzeni, mert Anita is lemondta, így majd holnap délelőtt pótlom, akkor legalább nem vagyok időhöz kötve és nem kell hazasietnem, mint este, szóval holnap kigőzöltetem magam rendesen az erre alkalmas helyiségben.
Viktor lelépett meccset nézni , én meg megkerestem régóta és nagyon elhanyagolt óceán-parti barátomat, Fil-t. Na ő semmit nem változott, eltekintve egy egészséges (szerintem) hajnyírástól, csak a helyzet annyival volt másabb mint a múltkor, hogy ömlött belőlem a szó, mert meséltem az utóbbi heteimet.
Holnap valószínűleg elmegyek vele, meg a barátaival egy közeli faluba, ami szintén valami csodatévő szentről ismert és ott megnézzük a róla elnevezett templomot. A dolgot nem értettem igazán, hogy miért teszik, mármint szellemi felfrissülés vagy csak "kirándulás" jellegű- e a dolog..nem tudom, mindenesetre ha van rá módom, természetesen megyek én is.
Elvesztem az otthoni politikában. Menthetetlenül.
Próbálom itt olvasni a napi aktualitásokat, de már annyi új infó van, hogy nem megy a nyomonkövetés. Az egyetlen dolog ami világos számomra, az az, hogy nagyon nagy kaki lehet otthon. Ha valakinek van ereje meg kedve és affinitása, akkor leírhatná egy email-ben, hogy mégis hogy állunk, mi történik.
A címemet holnap beírom esküszöm, csak valami papíron van nekem leírva, amit nem találok, Livit meg mindig elfelejtem megkérdezni. És igen, képtelen vagyok megjegyezni.
Ugyanúgy, mint a portugál neveket a keresztneveken kívűl. Itt mindenki megkapja az apukája és az anyukája vezetéknevét is, meg pluszba minimum két keresztnevet.
Szabad hétvégém lesz, de még semmit nem tudok azt illetően ,hogy mi lesz a program.Majd utólag biztos mesélek ha lesz valami érdemleges.
Remélem nektek is jó idő van, és rátok is ilyen hatással van az egész tavaszodás.
Gondolok rátok szeretettel, csókolok mindenkit,
adios amigos,
Zsófika
Hát tekintve az utóbbi hetek időjárását, az esős-nyálkás hideg napokat...és most összehasonlítva az utóbbi 3 napot (ma 28 fok volt).. repülök a boldogságtól körülbelül és alig várom, hogy erőt és bátorságot vegyek magamon és elinduljak napozni a partra :)
Így tudjátok- de gondolom nem kell magyarázni senkinek- teljesen más minden. A dugó kétszer nagyobb, az emberek kétszer mosolygósabbak és a helyiek napok alatt lebarnulnak :) legalább is az arcuk.
Tegnap találkoztam többekközött Nuno-val is, akinek az utolsó találkánk óta csak 3x lett sötétebb a feje. Tipikus portugálok, na csak most fog igazán kiderülni, hogy nem vagyok helyi.
Tegnap találkoztunk Anitával, meglátogattuk Lucia-t és a barátját Nelson-t is, sütöttünk palacsintát, a fiúk a Roma-Manchester meccset nézték, míg a csajok pletyóztak és ami haladás: Lucia-val kénytelen vagyok portugálul beszélni, mivel ő nem tud angolul és hát azt kell mondjam, hogy faszán értettem mit beszél, sőt még mondatokat is összeraktam, ő meg gondolom kihámozta mit szeretnék.
Úgy látszik a jobb idő hatására Filipe-nek nehezebben megy az elalvás és az alvás is. Most már nem zuhan álomba 2 perc alatt, hanem jó egy óra múlva is mocorog és ha egész véletlenül megmozdulok akkor kapaszkodik mindenével teljes erővel. Ha meg elalszik, rettentően rugdos. Mindig van egy könyök vagy egy térd aktuálisan a hátamban, nem tudom hogy tud ennyire akrobata lenni.
Szóval ma viszonylag kevés alvásomat egy reggeli red bull-al pótolva elindítottam a napomat és ügyes voltam, mert bármennyire is húzott vissza az ágy, nem engedtem.
Ritka pillanat történt: nem késtem el a megbeszélt találkozóról, Viktor legnagyobb meglepetésére- szegénynek minden nap kijut egy kis várakozás, de igyekszem változtatni az életstílusomon, bár ti, akik ismertek, jól tudjátok, hogy a késés meg a kisszsófi egy és ugyanaz a dolog sajna...
Utána kifeküdtünk egy parkba napozni (illetve én, mert Viktor nem bírja a napot) és nem mentem ma edzeni, mert Anita is lemondta, így majd holnap délelőtt pótlom, akkor legalább nem vagyok időhöz kötve és nem kell hazasietnem, mint este, szóval holnap kigőzöltetem magam rendesen az erre alkalmas helyiségben.
Viktor lelépett meccset nézni , én meg megkerestem régóta és nagyon elhanyagolt óceán-parti barátomat, Fil-t. Na ő semmit nem változott, eltekintve egy egészséges (szerintem) hajnyírástól, csak a helyzet annyival volt másabb mint a múltkor, hogy ömlött belőlem a szó, mert meséltem az utóbbi heteimet.
Holnap valószínűleg elmegyek vele, meg a barátaival egy közeli faluba, ami szintén valami csodatévő szentről ismert és ott megnézzük a róla elnevezett templomot. A dolgot nem értettem igazán, hogy miért teszik, mármint szellemi felfrissülés vagy csak "kirándulás" jellegű- e a dolog..nem tudom, mindenesetre ha van rá módom, természetesen megyek én is.
Elvesztem az otthoni politikában. Menthetetlenül.
Próbálom itt olvasni a napi aktualitásokat, de már annyi új infó van, hogy nem megy a nyomonkövetés. Az egyetlen dolog ami világos számomra, az az, hogy nagyon nagy kaki lehet otthon. Ha valakinek van ereje meg kedve és affinitása, akkor leírhatná egy email-ben, hogy mégis hogy állunk, mi történik.
A címemet holnap beírom esküszöm, csak valami papíron van nekem leírva, amit nem találok, Livit meg mindig elfelejtem megkérdezni. És igen, képtelen vagyok megjegyezni.
Ugyanúgy, mint a portugál neveket a keresztneveken kívűl. Itt mindenki megkapja az apukája és az anyukája vezetéknevét is, meg pluszba minimum két keresztnevet.
Szabad hétvégém lesz, de még semmit nem tudok azt illetően ,hogy mi lesz a program.Majd utólag biztos mesélek ha lesz valami érdemleges.
Remélem nektek is jó idő van, és rátok is ilyen hatással van az egész tavaszodás.
Gondolok rátok szeretettel, csókolok mindenkit,
adios amigos,
Zsófika
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)