2008. ápr. 5.

Milyen a zélet

A tegnapi napomat tekintve, megint azt kell mondanom, hogy tök jó volt és tökre jó itt lenni :)
Koradélután elmentem egyedül az edzőterembe, szerencsétlenül a hülye fejemmel megittam még előtte egy kávét, ami miatt majdnem kiesett a szívem és szokásosnál is jobban folyt rólam a víz, de aztán megajándékoztam magam egy félórás gőzfürdővel, miután úgy szédelegtem, hogy valószínűleg pillanatokra lehettem egy nagy beájulástól.

Közben már smsen kontaktoltam a két új magyar ismerősömmel, Emesével és Csongorral.
Ők az Iparművészetire járnak, évfolyamtársak és erre a félévre jöttek Erasmussal.
Kondi után összefutottam Viktorral és kifeküdtünk a Jardim de Morro-ra napozni, ahol betoltam egy fél ananánszt és jól megfájdítottam a gyomromat vele. Igazi harcot folytattam a sirályokkal, akik mindenképp beakarták nyúlni a kajámat , én meg még kedvesen oda is dobtam nekik morzsákat, gondolván hogy majd elcsipegetik...a francokat, egy nyeléssel túllettek rajta én meg szőrősszívű emberként nem adtam többet nekik..



Mire este hazaértem , már készülődhettem is és jóformán rögtön indultam vissza. Találkoztam Emesével, meg Csongival a Trinidade(?) metróállomáson és elmentünk a helyi fiatalok és külföldu diákok kedvenc helyére, a Piolo(?)-ba, ami igazából csak egy amolyan kocsmaféleség, csak az előtte lévő téren minden este annyi fiatal gyűlik össze, mintha egy koncert lenne. Nagynehezen bevergődtünk egy whiskey-kóláért, utána meg találkoztunk a srácok évfolyamtársaival.( olaszok, törökök, litvánok, görögök )
Nevekre sajnos nem emlékszem, mert lehetetlen ennyit megjegyezni első csapásra, de rendkívűli kis szórakoztató társaság volt, a törökök egyszerűen imádnivalóak, és mindenki rettentően közvetlen.
Nagynehezen elindultunk egy helyi klubba, ahol szintén tömegnyomor volt, de ott csinálják a legfinomabb Caipirinha-t , ami egy brazil koktél és kellemesen fejbecsapja az embert.
A helyen összefutottam még Dórival, meg Mimivel is. Miminek mennie kellett, de Dórival tartottuk a frontot és az utolsók voltunk, akiket kirakott a biztonsági őr. Ezekután elmentünk még reggelizni Nelson-nal( ő a magyar lány, Szidi barátja) és az ő barátjával, Miguellel.



Reggel 10re haza is értem szerencsésen és mondanom sem kell, hogy mivel telt a szabadnapom...
Ma elméletileg folytatjuk, még addig eldöntöm, hogy van-e kedvem, meg energiám :)
Csókolok mindenkit

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Elmaradtak a megjegyzesék, de az érdeklődés nem hagyott alább!
Érdeklődve várom a folytatást!
/tudodki/