3napos giga-beszámoló,sweet 22

Hát rendesen kimaradt most a postolás, pedig mindig írtam volna ,de nem volt rá időm , meg állapotom:)

A születésnapok mindig jönnek-mennek és igazából soha nem olyan sokatmondóak szerintem, legalább is az utóbbi években azt vettem észre, hogy csak megtörténnek és maximum arra a következtetésre jutsz, hogy igen, idősebb lettél.
Érdekes ez a külföld- dolog, a mostani születésnapomat rettentően érzékenyen éltem meg, mármint a pozitív szempontból. Hihetetlen energiát adott a sok üzenet, a levél a keresztszülőktől, az itteni egyre bővülő magyar táraság....hihetetlen jó volt.

A pénteki napomat már igazán nem tudom felidézni, de rémlik, hogy sétáltam egy orbitálisat az esőben Viktorral és megakartam neki mutatni, hogy igenis van kocsma Portoban, olyan ahol nem csak kis sütiket lehet enni és dohányoznak is bent, de természetesen eltévedtem, ő meg direkt lovagolt a témán, így nekem kellett visszatalálni a koleszba, ami nem ment annyira egyszerűen...

Szombaton volt egy art-fesztivál a Bombarda nevű hosszú utcában, ami annyit tett, hogy az összes létező galériába be lehetett menni és ingyen megnézni a kiállításokat. A legszebb az volt az egészben, hogy mindenhol ingyen adták a whiskey-t, bort, kávét, így képzelhetitek, hogy a látogatók nagyrésze milyen állapotban csodálta a művészetet. Én persze már majdnem a végére értem oda, mert volt egy találkozóm az egyik edzővel, de azért 2-3 helyre betoltam az arcomat.
Utána koleszoztunk egyet én meg hazaszaladtam lezuhizni.
Csongorral, meg Emesével a Lapa megállónál találkoztunk és bementünk az Altar nevű helyre, ahol éppen egy balkán-francia-roma hangzású együttes játszott, hatalmas tömeg, és a legszebb: egyre több magyar:)
Ugyanis Emese összefutott véletlenül 2 magyar sráccal, Danival és Márkkal, akik szintén január óta vannak itt, és mi voltunk az első magyarok, akikkel találkoztak.
A szórakozóhelyek érdekessége az az, hogy itt nem a pultnál fizetsz, miután vettél valamit, hanem kapsz egy kártyát, amire a pultos írja fel, hogy mit fogyasztottál, és hazafelé rendezed a számládat.
Milyen érdekes, nekem a szerencsés véletlen folytán 2 ilyen kártyám lett, így körülbelül 10-13 ember ivott be rendesen a kártyámról, az összeget pedig , amit fizetnünk kellett volna érte, már nem merem kiszámolni :)

Így hatalmas vigyorral, szépen elköszönve kijöttünk a helyről és elkezdtünk szülinapozni pont a bejáratnál, mert Emese elővarázsolt egy nagy kuglófot a táskájából, meg egy gyertyát is, szóval még potom háromnegyed órát ott szórakoztunk a hely előtt, ami talán nem volt túl jó ötlet, ugyanis hiretelen a pultoslány, meg 2 haverja kiszaladtak és elkezdtek minket gyanúsítgatni azzal, amit valójában megtettünk.Volt verekedés is, minden, mire kijöttek a két épülettel arrébb lévő rendőrségről a haza megmentői, ééés: lefogták a portugálokat, mi meg mehettünk ahova akartunk.
Hát nem volt szép túlzottan, de azért mindenki örült :)
A vasárnapi nap későnkeléssel, majd egy újfent tortázással zajlott a kollégiumban-jah imádok itt lenni-.
Hétfőn pedig a brigád elment ebédelni együtt, kiderültek a buli részletei is, amikre nem emlékeztünk, Márk meg meginvitált minket magához estére egy kis pálinkázásra. ( mielőtt bárki úgy érezné, hogy itt mindig csak buli van,nem, azt kell hogy mondjam téved:) )

Szóval este startoltunk az albérletbe, közel olyan állapotba kerültünk mint szombaton, de hát a kicsi szívem megszakad, annyira jól esett ez az utolsó három nap.

Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy gondolt rám, otthoniaknak és ittenieknek egyaránt!
Millió csók,
Zsófika