Próbálom most összeszedni az utóbbi napok eseményeit, de nincs kedvem őket nagyon részletezni, mert késő van.
Az idő nagyon telik, megismertük Leventét, aki anno portugál szakon végzett és most egy hetes kitérőt tett Porto-ba, illetve a régi "helyeire", voltunk vacsorázni Váczi Andrásnál, próbáltuk elviselni a 18 fokot, úgy hogy tudtuk, hogy otthon nyár van.Azonkívűl 4 napon keresztül ünnepeltük Dani 24. születésnapját és mindenki kellőképpen elfáradt. Még én is, pedig nekem csak 2 nap jutott belőle a meló miatt.
Jövő héttől széthúzás van, a társaság egy része Marokkóba megy, a másik Londonba, kellőképpen irigykedek mindenkire.
Remélem mindenki jól van, majd hétvégén vagy addig valamikor részletesebben és jobban életrevalóbban,
csók.
2008. máj. 22.
2008. máj. 14.
Hétvége- Lisszabon
Juhj hát csak annyit először tömören, hogy nagyon jó volt:)
Igaz, állandó időhiányban szenvedtünk és a megtervezett indulások sem voltak sikeresek, de hát ezeket elfelejti az ember.(Ugye Viktor? :) )
Naszóval szombat reggel, illetve délelőtt elindutunk a nagy túránkra, Mimi, Virág, Balázs, Viktor meg én. Béreltünk egy nagyon jó kis autót, igaz a hely hátul szűkös volt 5 embernek...éééés elindultunk. Természetesen mennyire jellemző, hogy Balázst nem találtuk meg a megbeszélt helyen, ezért késéssel indultunk :)
Odafelé útbaejtettünk két várost is, az egyik Batalha volt, ahol megnéztük a székesegyházat. Az impozáns épület I. János király fogadalmi temploma, aki megígérte, hogy ha sikerül legyőznie a kasztíliai seregeket hálája jeléül hatalmas kolostort emeltet és azt Szűz Mária kegyeibe ajánlja. A király seregei fényes győzelmet arattak, de a templom soha nem készült el teljesen.
Még ugyanott már nagyon éreztük, hogy kéne egyet kávézni. A főtéren lévő kávézókat inkább kihagytuk, pedig Mimi mondta, hogy jahjmár ne izéljünk, mert az összes Delta- márkájú kávézóban egységár van. (amúgy minden városnban, minden második épület egy Delta- kávéház,de ez mindeddig nem tűnt fel)
Ígyhát mentünk még egy sarkot, ahol betéptünk a következő Deltába. A kávézás gyönyöre inkább az volt, hogy minden duplaárú volt és ezek után baromi jót röhögtünk a Mimi jólinformáltságán és szegény 3000szer kapta az arcába utána.:)
Mindenesetre a hétvége jelszava az volt, hogy: "menjünk már be a Deltába".
Ezután átmentünk Fatima- ba, amiről már írtam egy keveset korábban. A hely arról híres, hogy 1917 május 13-án három parasztgyereknek megjelent itt Szűz Mária és figyelmeztette őket mindenfélélre, többek között az akkor még talán csak focizó János Pál jövőbeli meggyilkolási-kísérletére is. A látomások ismétlődtek, Fatima városa meg beleette magát az emberek tudatába, így manapság Európa egyik legnagyobb zarándokhelye lett és milliók látogatják. Pont a tegnapi és a mai nap a csúcspont, 4 millió zarándok látogat ilyenkor a városba és a nagy kolostor előtti téren imádkoznak és a 800 méteres fényes márványon térden csúszva jutnak el a szentélyig. Van egy hangulata, mit nem mondjak.
Az például mondjuk elborzasztott, hogy a bazár-soron a szent jelképek mellett vehetsz gameboy-t, barbibabát, hologrammos jézus képet, amit ha balról nézel, akkor éppen kacsint, miközben folyik a vér a szemébe...ééés vehetsz viaszból kiöntött lábat, fejet, arcot, fület, de még cicit is ; párban vagy csak szólóban...
A kitérő után olyan este tíz körül érkeztünk meg Lisboa-ba, ahol az egyik téren összefutottunk házigazdánkkal , Joao-val és az akkor szintén nála vendégeskedő lett barátaival, akiknek nem tudtam megjegyezni a nevüket ugyan, csak az egyiknek akit Marcisnak hívtak, de mindannyian baromi jófejek voltak, úgy éreztem ,mintha már évek óta ismerném őket. Ők kocsival jöttek el Lettországból, és másnap reggel indultak éppen vissza. Egy kis sörözős kitérő után Joao-nál folytattuk , aki a Lisszabon melletti Cascais városában lakik, és tipikus egyedülálló zenész-huligán lakrésze van.
Joao-ról tudni kell , hogy minden olyan ember álma, aki nem akar fizetni a szállásért. Szerintem már több száz lehet azoknak a száma, akik nála húzták meg magukat. A csóka mindenkit befogad, és mindenét odaadja, ha kell. Kulcs az ajtó fölött, nem baj, ha ő nincs otthon esetleg...Ilyet még nem basztam. Bocsánat a kifejezésért.
Mivel sikerült reggel 4 és 5 között elaludnunk, esélyünk nem volt a betervezett korai indulásra, így egy órás csúszással elindultunk Sintra -ba, ami a Világörökséghez tartozik többek között.
A város tele van hatalmas villákkal és épületekkel, ugyanis aki anno gazdag volt, az ide építtetett magának nyári hodályt.
Nagyon kis varázslatos város, kicsit úgy érzed, mintha el lenne zárva a külvilágtól. Nagy sajnálatunkra baromi rossz idő volt, és amikor felmásztunk a "Ponthino"-ra, akkor a nagy kilátás sajnos elmaradt, ugyanis akkora köd volt, hogy semmit nem lehetett látni. Persze esett is.
A sintrai kitérő után elindultunk a fő uticélhoz, a Cabo de Roca- hoz, a Szikla- fokhoz, ami Európa legnyugatibb pontja. Már amikor mentünk a szerpentineken és néha- néha átláttam a mesés tájakon, már akkor sejtettem, hogy ez fantasztikus élmény lesz.
A hely olyan, hogy nem lehet a szépségét szavakba önteni és sajnos a képek sem adják vissza azt az érzést, ami ilyenkor hatalmába keríti az embert.
Nem azt érzed, hogy ez a világ vége, vagy valaminek a nagyon-nagyon vége, de valami hasonlót.
Kiállsz a gyönyürű sziklaszirtre, kürölötted csodálatos növények, félsz, hogy esetleg rossz helyre lépsz és tönkreteszel valamit ebben a tökéletességben ...és akkor körbenézel. Előtted a nagy óceán és rettentően szabadnak érzed magad. Az egetverő szélvihar tépi szét a frizurádat, külön erőfeszítéseket teszel, hogy egyáltalán ki tudd nyitni a szemed és a kezedben tartsd a táskád meg a fényképezőgépedet. És közben csak nevetsz a boldogságtól. Nevetni a boldogságtól. Megéri. Istenem, de mennyire.
És közben látod, hogy mindenki ugyanezt érzi. Hát mit ne mondjak, nem akartunk nagyon elszabadulni ebből a kötelékből. De muszáj volt.
Természetesen csúszásban voltunk, ugyanis várt ránk Lisszabon leghíresebb stadionja, a Luz, ahol is a Portugál Bajnokság utolsó meccsét láthattuk, a Benfica és a Setubal játszott. 54222-en voltunk összesen és egy hihetetlen jó meccs volt, már csak azért is , mert Rui Costa itt vonult vissza és gondolom nem kell elmondanom, hogy a meccs után mekkora őrjöngés volt. Mindenki Rui nevét üvöltötte , ő meg örömkönnyek közepette körbeszaladt, pólókat dobált, gyereket emelgetett és interjúkat adott egyszerre. Szép volt, jó volt, Viri még sírt is.
Elég sokáig tartott kijönni, de utána egy remek tejszínes-gombás-tonhalat tésztavacsi várt minket, amit Viktor csinált. Jól bezabbantottunk és már senki nem tudta nyitvatartani a szemét. Istenem, de jó volt aludni utána :)
Másnap reggeli késvekelős- késveindulós procedúra után lementünk a Tejo partjára és átszaladtunk Lisszabon leghíresebb emlékművein. Akkor szerencsére már jó idő volt. Átmentünk többekközött a Vasco da Gama hídon, ami 17 km-es !!! Szuperjó volt!!!
A tegnapi cél pedig Évora volt. Ez egy varázslatos város, amit a régi várfal vesz körül teljesen. Átszaladtunk a városon, szerintem láttunk mindent amit kellett, többek között egy kápolnát ( Capella dos ossos ), aminek a fala csak emberi csontokból és koponyákból volt kirakva. Irtózatos volt, pláne azért mert anno a szerzetesek azért csinálták, hogy itt tudjanak meditálni a mulandóságról.
Végül elmentünk megnézni a portugál Stonehenge-t , ami maga volt a röhej, mivel kb tíz darab 2 méteres kőből álló valamit találtunk, azt is kitámasztva fadarabbokkal, illetve befedve egy kis alumíniumtetővel. Mindenesetre a táj ott is szép volt.
Ha meg már ott voltunk, megnéztük Európa legnagyobb gránitköveit én meg vezettem életemben először. Na, az vicces volt. A többiek kimenekültek a kocsiból, csak Viktor maradt az anyósülésen, de a fékezésemnél így is minden előrerepült, én meg nem bírtam abbahagyni a fácán-nevetésemet. ( ezt a sajátos nevetést az itt élő magyarok, illetve közeli családtagjaim tudják, hogy milyen)
Az út hazafelé baromi hosszúnak tűnt és valószínűleg az is volt, de a legjobb sofőr hazahozott minket és hajnali 3kor már ágyba is kerültem.
Szóval köszi-köszi mindenkinek, nagyon jó volt.
Képek az indafotón és majd bővül folyamatosan.
Csoki.
Szóóófia (merthogy itt így cikiznek , ha angolul mutatkozom be a külföldieknek, pedig én rövidóóval mondom és hosszúííííível )
A beszúrt linkeket meg tessék megnézni.( aki nem érti mit mondok: barna betűvel, aláhúzva)
Igaz, állandó időhiányban szenvedtünk és a megtervezett indulások sem voltak sikeresek, de hát ezeket elfelejti az ember.(Ugye Viktor? :) )
Naszóval szombat reggel, illetve délelőtt elindutunk a nagy túránkra, Mimi, Virág, Balázs, Viktor meg én. Béreltünk egy nagyon jó kis autót, igaz a hely hátul szűkös volt 5 embernek...éééés elindultunk. Természetesen mennyire jellemző, hogy Balázst nem találtuk meg a megbeszélt helyen, ezért késéssel indultunk :)
Odafelé útbaejtettünk két várost is, az egyik Batalha volt, ahol megnéztük a székesegyházat. Az impozáns épület I. János király fogadalmi temploma, aki megígérte, hogy ha sikerül legyőznie a kasztíliai seregeket hálája jeléül hatalmas kolostort emeltet és azt Szűz Mária kegyeibe ajánlja. A király seregei fényes győzelmet arattak, de a templom soha nem készült el teljesen.
Még ugyanott már nagyon éreztük, hogy kéne egyet kávézni. A főtéren lévő kávézókat inkább kihagytuk, pedig Mimi mondta, hogy jahjmár ne izéljünk, mert az összes Delta- márkájú kávézóban egységár van. (amúgy minden városnban, minden második épület egy Delta- kávéház,de ez mindeddig nem tűnt fel)
Ígyhát mentünk még egy sarkot, ahol betéptünk a következő Deltába. A kávézás gyönyöre inkább az volt, hogy minden duplaárú volt és ezek után baromi jót röhögtünk a Mimi jólinformáltságán és szegény 3000szer kapta az arcába utána.:)
Mindenesetre a hétvége jelszava az volt, hogy: "menjünk már be a Deltába".
Ezután átmentünk Fatima- ba, amiről már írtam egy keveset korábban. A hely arról híres, hogy 1917 május 13-án három parasztgyereknek megjelent itt Szűz Mária és figyelmeztette őket mindenfélélre, többek között az akkor még talán csak focizó János Pál jövőbeli meggyilkolási-kísérletére is. A látomások ismétlődtek, Fatima városa meg beleette magát az emberek tudatába, így manapság Európa egyik legnagyobb zarándokhelye lett és milliók látogatják. Pont a tegnapi és a mai nap a csúcspont, 4 millió zarándok látogat ilyenkor a városba és a nagy kolostor előtti téren imádkoznak és a 800 méteres fényes márványon térden csúszva jutnak el a szentélyig. Van egy hangulata, mit nem mondjak.
Az például mondjuk elborzasztott, hogy a bazár-soron a szent jelképek mellett vehetsz gameboy-t, barbibabát, hologrammos jézus képet, amit ha balról nézel, akkor éppen kacsint, miközben folyik a vér a szemébe...ééés vehetsz viaszból kiöntött lábat, fejet, arcot, fület, de még cicit is ; párban vagy csak szólóban...
A kitérő után olyan este tíz körül érkeztünk meg Lisboa-ba, ahol az egyik téren összefutottunk házigazdánkkal , Joao-val és az akkor szintén nála vendégeskedő lett barátaival, akiknek nem tudtam megjegyezni a nevüket ugyan, csak az egyiknek akit Marcisnak hívtak, de mindannyian baromi jófejek voltak, úgy éreztem ,mintha már évek óta ismerném őket. Ők kocsival jöttek el Lettországból, és másnap reggel indultak éppen vissza. Egy kis sörözős kitérő után Joao-nál folytattuk , aki a Lisszabon melletti Cascais városában lakik, és tipikus egyedülálló zenész-huligán lakrésze van.
Joao-ról tudni kell , hogy minden olyan ember álma, aki nem akar fizetni a szállásért. Szerintem már több száz lehet azoknak a száma, akik nála húzták meg magukat. A csóka mindenkit befogad, és mindenét odaadja, ha kell. Kulcs az ajtó fölött, nem baj, ha ő nincs otthon esetleg...Ilyet még nem basztam. Bocsánat a kifejezésért.
Mivel sikerült reggel 4 és 5 között elaludnunk, esélyünk nem volt a betervezett korai indulásra, így egy órás csúszással elindultunk Sintra -ba, ami a Világörökséghez tartozik többek között.
A város tele van hatalmas villákkal és épületekkel, ugyanis aki anno gazdag volt, az ide építtetett magának nyári hodályt.
Nagyon kis varázslatos város, kicsit úgy érzed, mintha el lenne zárva a külvilágtól. Nagy sajnálatunkra baromi rossz idő volt, és amikor felmásztunk a "Ponthino"-ra, akkor a nagy kilátás sajnos elmaradt, ugyanis akkora köd volt, hogy semmit nem lehetett látni. Persze esett is.
A sintrai kitérő után elindultunk a fő uticélhoz, a Cabo de Roca- hoz, a Szikla- fokhoz, ami Európa legnyugatibb pontja. Már amikor mentünk a szerpentineken és néha- néha átláttam a mesés tájakon, már akkor sejtettem, hogy ez fantasztikus élmény lesz.
A hely olyan, hogy nem lehet a szépségét szavakba önteni és sajnos a képek sem adják vissza azt az érzést, ami ilyenkor hatalmába keríti az embert.
Nem azt érzed, hogy ez a világ vége, vagy valaminek a nagyon-nagyon vége, de valami hasonlót.
Kiállsz a gyönyürű sziklaszirtre, kürölötted csodálatos növények, félsz, hogy esetleg rossz helyre lépsz és tönkreteszel valamit ebben a tökéletességben ...és akkor körbenézel. Előtted a nagy óceán és rettentően szabadnak érzed magad. Az egetverő szélvihar tépi szét a frizurádat, külön erőfeszítéseket teszel, hogy egyáltalán ki tudd nyitni a szemed és a kezedben tartsd a táskád meg a fényképezőgépedet. És közben csak nevetsz a boldogságtól. Nevetni a boldogságtól. Megéri. Istenem, de mennyire.
És közben látod, hogy mindenki ugyanezt érzi. Hát mit ne mondjak, nem akartunk nagyon elszabadulni ebből a kötelékből. De muszáj volt.
Természetesen csúszásban voltunk, ugyanis várt ránk Lisszabon leghíresebb stadionja, a Luz, ahol is a Portugál Bajnokság utolsó meccsét láthattuk, a Benfica és a Setubal játszott. 54222-en voltunk összesen és egy hihetetlen jó meccs volt, már csak azért is , mert Rui Costa itt vonult vissza és gondolom nem kell elmondanom, hogy a meccs után mekkora őrjöngés volt. Mindenki Rui nevét üvöltötte , ő meg örömkönnyek közepette körbeszaladt, pólókat dobált, gyereket emelgetett és interjúkat adott egyszerre. Szép volt, jó volt, Viri még sírt is.
Elég sokáig tartott kijönni, de utána egy remek tejszínes-gombás-tonhalat tésztavacsi várt minket, amit Viktor csinált. Jól bezabbantottunk és már senki nem tudta nyitvatartani a szemét. Istenem, de jó volt aludni utána :)
Másnap reggeli késvekelős- késveindulós procedúra után lementünk a Tejo partjára és átszaladtunk Lisszabon leghíresebb emlékművein. Akkor szerencsére már jó idő volt. Átmentünk többekközött a Vasco da Gama hídon, ami 17 km-es !!! Szuperjó volt!!!
A tegnapi cél pedig Évora volt. Ez egy varázslatos város, amit a régi várfal vesz körül teljesen. Átszaladtunk a városon, szerintem láttunk mindent amit kellett, többek között egy kápolnát ( Capella dos ossos ), aminek a fala csak emberi csontokból és koponyákból volt kirakva. Irtózatos volt, pláne azért mert anno a szerzetesek azért csinálták, hogy itt tudjanak meditálni a mulandóságról.
Végül elmentünk megnézni a portugál Stonehenge-t , ami maga volt a röhej, mivel kb tíz darab 2 méteres kőből álló valamit találtunk, azt is kitámasztva fadarabbokkal, illetve befedve egy kis alumíniumtetővel. Mindenesetre a táj ott is szép volt.
Ha meg már ott voltunk, megnéztük Európa legnagyobb gránitköveit én meg vezettem életemben először. Na, az vicces volt. A többiek kimenekültek a kocsiból, csak Viktor maradt az anyósülésen, de a fékezésemnél így is minden előrerepült, én meg nem bírtam abbahagyni a fácán-nevetésemet. ( ezt a sajátos nevetést az itt élő magyarok, illetve közeli családtagjaim tudják, hogy milyen)
Az út hazafelé baromi hosszúnak tűnt és valószínűleg az is volt, de a legjobb sofőr hazahozott minket és hajnali 3kor már ágyba is kerültem.
Szóval köszi-köszi mindenkinek, nagyon jó volt.
Képek az indafotón és majd bővül folyamatosan.
Csoki.
Szóóófia (merthogy itt így cikiznek , ha angolul mutatkozom be a külföldieknek, pedig én rövidóóval mondom és hosszúííííível )
A beszúrt linkeket meg tessék megnézni.( aki nem érti mit mondok: barna betűvel, aláhúzva)
2008. máj. 10.
Gyorsba...
Na mára csak annyit, hogy az arcom már minden nap képes újra és újra leégni, az idő egyre jobb, jobban preferáljuk a labdajátékokat és megy a semmittevés :)
Holnap reggel indulunk Lisszabonba, hétfőn jövünk, majd kedden jövök beszámolóval.
Kellemes 7végét mindenkinek, csók
Zsófika
Holnap reggel indulunk Lisszabonba, hétfőn jövünk, majd kedden jövök beszámolóval.
Kellemes 7végét mindenkinek, csók
Zsófika
2008. máj. 7.
Semmittevős turista-jellegű nap
Ma volt az a nap, amikor rádöbbentem, hogy iszonyat gyorsan megy az idő, jobban mint egy vizsgaidőszak alatt...nem jó ez így, hamar vége lesz...
Ma megmásztuk Danival Portugália legmagasabb tornyát( "Klerikusok Tornya"), a Torre Dos Clérigos-t, ami 225 lépcsőfokból áll és annak ellenére, hogy ez a legmagasabb- egyáltalán nem volt vészes. A kilátás nagyon szép volt, de természetesen mindketten otthonhagytuk a fényképezőgépünket, így nem lett megörökítve a panoráma, de majd legközelebb összeszedünk mindenkit egy toronymászásra és akkor dokumentálom majd.
Ezekután bevágtuk a 3. kávénkat, majd elcsíptük a régi kis villamost, amit már ugyan többször láttam, de azt gondoltam, hogy turista-járat és borsosabb a jegyí rá, de nem ,mert ez is normál közlekedési eszköz és a bérletemmel használhattam. Jah igen, rászántam magam egy aranykártyás bérletre.
Mivel Gaia-n lakom, ezért 3 zónásat kellett vennem, így otthagytam 40 euro-t, ami egyszerre ugyan sok, de behozza az árát, mert naponta többször is használom.
A strandidő persze megint koraestére jött meg, ezért le is mentünk a partra, kisétáltunk a világítótoronyhoz, ahova szeles időben nagyon felcsapnak a hullámok. De ma olyan szélnélküli nyugodt nap volt, így nem fröccsent semmi víz az arcomba.
Utána pedig , mint a nyugdíjas turisták akik elfáradnak a nagy városnézésben, kiheveredtünk egy kávézó teraszára a parton, nyugágy, napsütés és teljes nyugalom. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ti a fényképek alapján valószínűleg semmit nem éreztek abból ,amit mi itt átélünk. Azt hogy milyen kint heverni egy nyugágyon, és ez az itt élő embereknek egy hétköznapi hétköznap, mert megtehetik, mert ott van az óceán, a pálmafák , és el nem tudják képzelni, hogy milyen az , amikor ezek nincsenek...Szóval videóblogot fogok csinálni, vagy valami olyasfélét, na nem viszem túlzásba, de akarok mindenki életébe csempészni egy kis Portugáliát. szóval holnaptól elkezdem.
Holnap ha mindenki fel tud kelni időben, kimegyünk a partra röplabdázni, jó lenne már egy kis testmozgás. A kondit- gondolom mondanom sem kell- abbahagytam :)
Gondolok mindenkire,
csókacsalád,
Zs
Ma megmásztuk Danival Portugália legmagasabb tornyát( "Klerikusok Tornya"), a Torre Dos Clérigos-t, ami 225 lépcsőfokból áll és annak ellenére, hogy ez a legmagasabb- egyáltalán nem volt vészes. A kilátás nagyon szép volt, de természetesen mindketten otthonhagytuk a fényképezőgépünket, így nem lett megörökítve a panoráma, de majd legközelebb összeszedünk mindenkit egy toronymászásra és akkor dokumentálom majd.
Ezekután bevágtuk a 3. kávénkat, majd elcsíptük a régi kis villamost, amit már ugyan többször láttam, de azt gondoltam, hogy turista-járat és borsosabb a jegyí rá, de nem ,mert ez is normál közlekedési eszköz és a bérletemmel használhattam. Jah igen, rászántam magam egy aranykártyás bérletre.
Mivel Gaia-n lakom, ezért 3 zónásat kellett vennem, így otthagytam 40 euro-t, ami egyszerre ugyan sok, de behozza az árát, mert naponta többször is használom.
A strandidő persze megint koraestére jött meg, ezért le is mentünk a partra, kisétáltunk a világítótoronyhoz, ahova szeles időben nagyon felcsapnak a hullámok. De ma olyan szélnélküli nyugodt nap volt, így nem fröccsent semmi víz az arcomba.
Utána pedig , mint a nyugdíjas turisták akik elfáradnak a nagy városnézésben, kiheveredtünk egy kávézó teraszára a parton, nyugágy, napsütés és teljes nyugalom. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ti a fényképek alapján valószínűleg semmit nem éreztek abból ,amit mi itt átélünk. Azt hogy milyen kint heverni egy nyugágyon, és ez az itt élő embereknek egy hétköznapi hétköznap, mert megtehetik, mert ott van az óceán, a pálmafák , és el nem tudják képzelni, hogy milyen az , amikor ezek nincsenek...Szóval videóblogot fogok csinálni, vagy valami olyasfélét, na nem viszem túlzásba, de akarok mindenki életébe csempészni egy kis Portugáliát. szóval holnaptól elkezdem.
Holnap ha mindenki fel tud kelni időben, kimegyünk a partra röplabdázni, jó lenne már egy kis testmozgás. A kondit- gondolom mondanom sem kell- abbahagytam :)
Gondolok mindenkire,
csókacsalád,
Zs
2008. máj. 6.
Hosszú hétvége
Ha a lustaság fájna, nagyon fájna, de most aktuálisan nem ezért maradtak ki a postok, hanem azért mert egyszerűen nem ültem gép előtt, ugyanis hosszú hétvégém volt, csütörtök este már szabad voltam, így ki is használtam a nagy szabadságot:)
A május elseje itt is május elseje, pedig azt gondoltam, hogy jó kis magyar szoci-szokás , de itt sem dolgoztak az emberek, így ütköztünk a többiekkel a Sete Bicas metromegállónál, ahol rögtönzött kis vursli volt, sörrel, kirakodóvásárral, mindennel mi szem-száj ingere....csak a lángos hiányzott....
A kirakodóvásár olyannyira bejött, hogy a 3 euros cipellőknek nem tudtam ellenállni, így vettem rögtön 5 darabot és vettem volna többet is, de a többiek már nagyon hülyének néztek. Utána dodzsem-eztünk egyet (nem tudom hogyan kell helyesen írni ) és nagyon beparáztam, ugyanis az emlékeimben ez egy kedves kis körbe-körbe vezetgetős játékként élt... na itt meg összekerültem a sok idiótával (igen,igen- a magyar fiatalság,meg néhány helyi hmcs ) és arra koncentráltam állandóan , hogy nem zuhanjak ki a szerkezetből. Csocsóztunk még, aztán megleltük a legközelebbi bevásárlóközpontot, megvettük a majális italporcióját, kicsaptuk magunkat a fűbe és heverésztünk, mikor éppen nem verekedtünk. De azt is jópofásan.
Pénteken Márknál voltunk egy paprikás- krumpli esten, ahol az állandó hasis-szívástól bebambult (Bambula) francia lakótársa is hozta a barátait, így volt alkalmam kivesézni egy részeg csigazabálóval az aktuálpolitikát , és a csóka sehogy nem értette meg, hogy mi rosszabb helyzetben vagyunk. A kaja nagyon finom lett, Viktor jót főzött, én jót mosogattam és parázs vita is alakult, ugyanis a franciák is ettek belőle, ami engem konkrétan nem zavart, de a magyar srácok berágnak, ha a kajájukról van szó. Mindegy is, finom volt, jó volt, elég volt :)
Miután koradélutánra hazavergődtem, Viktor hívott, hogy a vasárnapi meccs mégis szombaton van és van egy órám, hogy odaérjek a Estadio do Dragao- hoz, ugyanis az FC Porto játszott a C.D. Nacional-lal, akik Madeira szigetéről jöttek és ez a bajnokság utolsó meccse, ha minden igaz. (ezekkel a dolgokkal akkor sem vagyok tisztában, ha már 5x elmesélték)
Szóval a stadion hatalmas, nem volt ugyan teltház, de második focimeccsként életemben megint nagyon jó volt, és annak ellenére, hogy portói vagyok vagy mifene, én mindig hajlamos vagyok a kisebbnek vagy az esélytelenebbnek szurkolni. Így is történt, és a Nacional nyert 3-0-ra , ami elég csúfos volt a Porto számára.
A kirakodóvásár olyannyira bejött, hogy a 3 euros cipellőknek nem tudtam ellenállni, így vettem rögtön 5 darabot és vettem volna többet is, de a többiek már nagyon hülyének néztek. Utána dodzsem-eztünk egyet (nem tudom hogyan kell helyesen írni ) és nagyon beparáztam, ugyanis az emlékeimben ez egy kedves kis körbe-körbe vezetgetős játékként élt... na itt meg összekerültem a sok idiótával (igen,igen- a magyar fiatalság,meg néhány helyi hmcs ) és arra koncentráltam állandóan , hogy nem zuhanjak ki a szerkezetből. Csocsóztunk még, aztán megleltük a legközelebbi bevásárlóközpontot, megvettük a majális italporcióját, kicsaptuk magunkat a fűbe és heverésztünk, mikor éppen nem verekedtünk. De azt is jópofásan.
Pénteken Márknál voltunk egy paprikás- krumpli esten, ahol az állandó hasis-szívástól bebambult (Bambula) francia lakótársa is hozta a barátait, így volt alkalmam kivesézni egy részeg csigazabálóval az aktuálpolitikát , és a csóka sehogy nem értette meg, hogy mi rosszabb helyzetben vagyunk. A kaja nagyon finom lett, Viktor jót főzött, én jót mosogattam és parázs vita is alakult, ugyanis a franciák is ettek belőle, ami engem konkrétan nem zavart, de a magyar srácok berágnak, ha a kajájukról van szó. Mindegy is, finom volt, jó volt, elég volt :)
Miután koradélutánra hazavergődtem, Viktor hívott, hogy a vasárnapi meccs mégis szombaton van és van egy órám, hogy odaérjek a Estadio do Dragao- hoz, ugyanis az FC Porto játszott a C.D. Nacional-lal, akik Madeira szigetéről jöttek és ez a bajnokság utolsó meccse, ha minden igaz. (ezekkel a dolgokkal akkor sem vagyok tisztában, ha már 5x elmesélték)
Szóval a stadion hatalmas, nem volt ugyan teltház, de második focimeccsként életemben megint nagyon jó volt, és annak ellenére, hogy portói vagyok vagy mifene, én mindig hajlamos vagyok a kisebbnek vagy az esélytelenebbnek szurkolni. Így is történt, és a Nacional nyert 3-0-ra , ami elég csúfos volt a Porto számára.
A meccs után potom fél órát álltam sorba a metrónál, hogy tudjak jegyet venni, így negyed 12re értem haza és már nem volt kedvem kimozdulni, pedig a napokban van itt az egyetemi fesztivál, a Queima das Fitas, ami annyit tesz, hogy fizetsz x összeget és bemehetsz egy elkerített részre, kisebb Sziget-féleség, koncertekkel kajával, vurslival. A legszebb az egészben, hogy hetek óta rohangálnak a diákok a "Harry Potter-es " cuccukban, ami olyan mint egy denevér ruha és a napoban van azt hiszem, hogy az elsős diákok is megkapják a ruhájukat. Mivel minden karnak ugyanolyan ez a ruhája, valamivel meg kell különböztetni, így most mindenféle színű cilinderekben járnak, az azonos színű sétapálcával. Nagyon mulatságos, de sajnálom őket, mert iszonyatosan meleg lehet benne mászkálni.
Ma volt a felvonulásuk; minden kar indított egy kamiont és körbejárták a várost, estére pedig összegyűltek a fő térre, az Aliados-ra és ott megy a buli.
Ugyanez az esemény volt tegnapelőtt Coimbra-ban is, csak annyi különbséggel, hogy minden kamionról osztogatták az ingyen sört-bort-whiskeyt, így mindenki helyretette magát rendesen. Én nem, mert nekem ez kimaradt, de a képeket láttam és igen csak irigykedtem.
Tegnap finnekkel beszélgettünk lent a parton, Viktor bátor volt még fürdött is, pedig az idő nagyon változékony mostanában, én például baromira nem vágyom a vízbe.
Valahogy úgy történik az időjárás, megfigyeltem, hogy reggel be van borulva és mérgelődsz, hogy megint nem lehet napozni. Átmeneti cuccban elindulsz a városba, mikoris 2-3 körül már ömlik rólad a víz, mert annyira jó idő lesz. Esteleg összekapod magad, átutazol a városon és leérsz a partra, mikor is már annyira fúj a szél, hogy a napozás nem élvezhető, de megadod magadnak az esélyt arra, hogy egy kicsit mindig jobban megszeresd Portugáliát és ott csücsülsz még egy jó ideig, bámulod az óceánt, ropogtatod a homokot a fogad alatt ,és mikor már totál megfagytál- továbbállsz.
Ma ismét egy Norbi-update-s vacsival végeztük a napot, laza zsíros kenyér, töménytelen hagymával. Otthon nem ettem zsíroskenyeret, de itt bizisten jólesik.
Ha minden jól alakul, szombat reggel indulunk bérelt autóval Lisszabonba, 2-3 napos elfoglaltság, városnézés, focimeccs. Jó lenne. Reméljük.
Csók mindenkinek,
imádatosság,
Zsófika
Ma volt a felvonulásuk; minden kar indított egy kamiont és körbejárták a várost, estére pedig összegyűltek a fő térre, az Aliados-ra és ott megy a buli.
Ugyanez az esemény volt tegnapelőtt Coimbra-ban is, csak annyi különbséggel, hogy minden kamionról osztogatták az ingyen sört-bort-whiskeyt, így mindenki helyretette magát rendesen. Én nem, mert nekem ez kimaradt, de a képeket láttam és igen csak irigykedtem.
Tegnap finnekkel beszélgettünk lent a parton, Viktor bátor volt még fürdött is, pedig az idő nagyon változékony mostanában, én például baromira nem vágyom a vízbe.
Valahogy úgy történik az időjárás, megfigyeltem, hogy reggel be van borulva és mérgelődsz, hogy megint nem lehet napozni. Átmeneti cuccban elindulsz a városba, mikoris 2-3 körül már ömlik rólad a víz, mert annyira jó idő lesz. Esteleg összekapod magad, átutazol a városon és leérsz a partra, mikor is már annyira fúj a szél, hogy a napozás nem élvezhető, de megadod magadnak az esélyt arra, hogy egy kicsit mindig jobban megszeresd Portugáliát és ott csücsülsz még egy jó ideig, bámulod az óceánt, ropogtatod a homokot a fogad alatt ,és mikor már totál megfagytál- továbbállsz.
Ma ismét egy Norbi-update-s vacsival végeztük a napot, laza zsíros kenyér, töménytelen hagymával. Otthon nem ettem zsíroskenyeret, de itt bizisten jólesik.
Ha minden jól alakul, szombat reggel indulunk bérelt autóval Lisszabonba, 2-3 napos elfoglaltság, városnézés, focimeccs. Jó lenne. Reméljük.
Csók mindenkinek,
imádatosság,
Zsófika
2008. ápr. 30.
Mint pocok a lisztben...
Az elmúlt napok ugyan nem voltak eseménytelenek, de inkább személyesen beszélem ki őket, és mindig motoszkál bennem, hogy alkotni kéne, írni, közzétenni- de amint látjátok nem sikerült tökéletesen a kinyilatkoztatás. Azért még élek, well done.
Nem is tudom, melyik nap írtam utoljára, de akkor talán a hétvégéről ejtek néhány szót...
Pénteken- szombaton lentvoltunk a parton, én később érkeztem mint a többiek, mert nem volt szabad hétvége, de az idő isteni volt és azt gondoltam innentől már általános lesz a 28 fok, de persze mint mindig: tévedtem, ma pocsék idő volt, megint esik, megint nem hordok magamnál esernyőt, és megint szarrá ázok naponta 6x, hátha gyorsabban nő majd a hajam.
Vasárnap délelőtt felkerekedtünk (Mimi, Virág, Dani, Márk, Viktor és én ) és elindultuk Guimaraes-be vonattal (kb másfél óra,2 euro), hogy megtekintsük a portugál foci-rangadót (természetesen Porto játszott Guimaraes ellen). Mivel ez életem legelső focimeccse volt, rohadtul vártam és megfogadtam, hogy a hazaiaknak fogok szurkolni, hiszen a Porto összetettben már úgyis nyert. A jegyeket megvettük potom 15 euroért a jegypénztárban és elindultunk várostnézni, ami azt jelentette, hogy elmentünk egy közeli boltba, vettünk némi harapnivalót, bort, meg ami kell és kitelepedtünk egy füves placcra. Na jó, ezek után új erőre kapva ténylegesen elindultunk várostnézni, aminek is 2 nevezetessége van; 2 kicsi tér. A többiek voltak már itt korábban és mondták, hogy minden tökéletesen ki volt halva, de most a közelgő ütközet miatt mindenki kintvolt az utcákon, milliómillió ember focimezben, kimázolt képpel és nagyon boldogok voltak. Én is az voltam, sütött a nap ezerrel, meg nagyon csipázom az itt kialakult brancsot, így jóformán garancia az, hogy jól érezzem magam. Ezekután újabb pihenő következett és már mentünk is a stadionhoz.
Nyilván én vagyok naiv, meg első tapasztalat ugye, de amikor beértünk a staionba és körbenéztem és megláttam a 30ezer embert magam körül (ami amúgy nem számít akkora tömegnek ilyenkor)...hát elakadt a lélegzetem... Fantasztikus élmény. Valahogy azt éreztem, bárcsak láttam volna már valami "nagyobb" meccset, meg most már azért megértem a focimeccsre járókat is. A meccs nem volt szoros, olyannyira nem, hogy a Porto nyert 5-0 ra :)
Mikor vége lett, elindultunk a vonatállomásra és amikor odaértünk Dani felfedezte, hogy az egész táskáját otthagyta az ülése alatt. Tekintve, hogy fél óránk volt a vonatindulásig, ami történetesen az utolsó vonat volt...kellőképpen megijedtünk. Dani és Márk ráhúztak egy éjszakát a kiruccanásra, mi meg hazamentünk. Azóta meglett a táska és még csak a pénze sem hiányzik belőle. Most mit mondjak erre? Ez nem Magyarország.
Tegnap pedig Danival és Márkkal meglátogattuk a Riberira partján állomásozó magyar grafikust, Váczi Andrást, aki bemutatott minket a nagyon kedves anyukájának és az egyik portugál jóbarátjának.
A napot egy zsíroskenyér party zárta, amolyan magyarosan hagymával, mindennel. Én személyszerint azt gondoltam, hogy 2 hónapig nem fogok tudni enni utána, ennek ellenére ma egy iszonyatosan finom vega-ebéden estem át, de majdnem meghaltam utána :)
Vasárnap megint megyünk meccsre, csak most hazai pályán lesz.
Fényképek mellékelve az indafotós oldalon.
Koczka Péter, az istenke éltessen születésnapod alkalmából kisszivem.
Csókolok mindenkit,
Zsófika
Nem is tudom, melyik nap írtam utoljára, de akkor talán a hétvégéről ejtek néhány szót...
Pénteken- szombaton lentvoltunk a parton, én később érkeztem mint a többiek, mert nem volt szabad hétvége, de az idő isteni volt és azt gondoltam innentől már általános lesz a 28 fok, de persze mint mindig: tévedtem, ma pocsék idő volt, megint esik, megint nem hordok magamnál esernyőt, és megint szarrá ázok naponta 6x, hátha gyorsabban nő majd a hajam.
Vasárnap délelőtt felkerekedtünk (Mimi, Virág, Dani, Márk, Viktor és én ) és elindultuk Guimaraes-be vonattal (kb másfél óra,2 euro), hogy megtekintsük a portugál foci-rangadót (természetesen Porto játszott Guimaraes ellen). Mivel ez életem legelső focimeccse volt, rohadtul vártam és megfogadtam, hogy a hazaiaknak fogok szurkolni, hiszen a Porto összetettben már úgyis nyert. A jegyeket megvettük potom 15 euroért a jegypénztárban és elindultunk várostnézni, ami azt jelentette, hogy elmentünk egy közeli boltba, vettünk némi harapnivalót, bort, meg ami kell és kitelepedtünk egy füves placcra. Na jó, ezek után új erőre kapva ténylegesen elindultunk várostnézni, aminek is 2 nevezetessége van; 2 kicsi tér. A többiek voltak már itt korábban és mondták, hogy minden tökéletesen ki volt halva, de most a közelgő ütközet miatt mindenki kintvolt az utcákon, milliómillió ember focimezben, kimázolt képpel és nagyon boldogok voltak. Én is az voltam, sütött a nap ezerrel, meg nagyon csipázom az itt kialakult brancsot, így jóformán garancia az, hogy jól érezzem magam. Ezekután újabb pihenő következett és már mentünk is a stadionhoz.
Nyilván én vagyok naiv, meg első tapasztalat ugye, de amikor beértünk a staionba és körbenéztem és megláttam a 30ezer embert magam körül (ami amúgy nem számít akkora tömegnek ilyenkor)...hát elakadt a lélegzetem... Fantasztikus élmény. Valahogy azt éreztem, bárcsak láttam volna már valami "nagyobb" meccset, meg most már azért megértem a focimeccsre járókat is. A meccs nem volt szoros, olyannyira nem, hogy a Porto nyert 5-0 ra :)
Mikor vége lett, elindultunk a vonatállomásra és amikor odaértünk Dani felfedezte, hogy az egész táskáját otthagyta az ülése alatt. Tekintve, hogy fél óránk volt a vonatindulásig, ami történetesen az utolsó vonat volt...kellőképpen megijedtünk. Dani és Márk ráhúztak egy éjszakát a kiruccanásra, mi meg hazamentünk. Azóta meglett a táska és még csak a pénze sem hiányzik belőle. Most mit mondjak erre? Ez nem Magyarország.
Tegnap pedig Danival és Márkkal meglátogattuk a Riberira partján állomásozó magyar grafikust, Váczi Andrást, aki bemutatott minket a nagyon kedves anyukájának és az egyik portugál jóbarátjának.
A napot egy zsíroskenyér party zárta, amolyan magyarosan hagymával, mindennel. Én személyszerint azt gondoltam, hogy 2 hónapig nem fogok tudni enni utána, ennek ellenére ma egy iszonyatosan finom vega-ebéden estem át, de majdnem meghaltam utána :)
Vasárnap megint megyünk meccsre, csak most hazai pályán lesz.
Fényképek mellékelve az indafotós oldalon.
Koczka Péter, az istenke éltessen születésnapod alkalmából kisszivem.
Csókolok mindenkit,
Zsófika
2008. ápr. 25.
Itt a nyár...
...és én nagyon ,de nagyon boldog vagyok!!
Érdekes, hogy ez a jó idő mennyi új dolgot hoz ki az emberből.
Tegnap,meg ma is a parton voltam, sőt ma még fürödtem is, igaz baromi hideg volt a víz, de hát azért az óceánban fürdés, az óceánban fürdés.
Ma amúgy munkaszüneti nap volt, mert valami forradalom volt itt valamikor, olyan mint nálunk az őszirózsás, csak ez tavaszi kikericses (Viktor mondta), úgyhogy az egész óceánpart televolt napozó és fürdőző emberkékkel!
Nem is fűznék hozzá sokmindent, a napok egyre szebbek és minden, de tényleg minden jó..
Vasárnap tervezünk elmenni egy focimeccsre Guimaraes-be, ahol majd a Porto játszik.Kis városnézés, utána meg vissza és egy "zsíroskenyér" estet tartunk majd, csak hogy nehogy elfáradjunk, mert hétfőn meg "magyar" est lesz:):):)
Na elmentem alukálni, mert rohadtul elfáradtam ma a naponfekvésben:)
CSók
Érdekes, hogy ez a jó idő mennyi új dolgot hoz ki az emberből.
Tegnap,meg ma is a parton voltam, sőt ma még fürödtem is, igaz baromi hideg volt a víz, de hát azért az óceánban fürdés, az óceánban fürdés.
Ma amúgy munkaszüneti nap volt, mert valami forradalom volt itt valamikor, olyan mint nálunk az őszirózsás, csak ez tavaszi kikericses (Viktor mondta), úgyhogy az egész óceánpart televolt napozó és fürdőző emberkékkel!
Nem is fűznék hozzá sokmindent, a napok egyre szebbek és minden, de tényleg minden jó..
Vasárnap tervezünk elmenni egy focimeccsre Guimaraes-be, ahol majd a Porto játszik.Kis városnézés, utána meg vissza és egy "zsíroskenyér" estet tartunk majd, csak hogy nehogy elfáradjunk, mert hétfőn meg "magyar" est lesz:):):)
Na elmentem alukálni, mert rohadtul elfáradtam ma a naponfekvésben:)
CSók
2008. ápr. 22.
3napos giga-beszámoló,sweet 22
Hát rendesen kimaradt most a postolás, pedig mindig írtam volna ,de nem volt rá időm , meg állapotom:)
A születésnapok mindig jönnek-mennek és igazából soha nem olyan sokatmondóak szerintem, legalább is az utóbbi években azt vettem észre, hogy csak megtörténnek és maximum arra a következtetésre jutsz, hogy igen, idősebb lettél.
Érdekes ez a külföld- dolog, a mostani születésnapomat rettentően érzékenyen éltem meg, mármint a pozitív szempontból. Hihetetlen energiát adott a sok üzenet, a levél a keresztszülőktől, az itteni egyre bővülő magyar táraság....hihetetlen jó volt.
A pénteki napomat már igazán nem tudom felidézni, de rémlik, hogy sétáltam egy orbitálisat az esőben Viktorral és megakartam neki mutatni, hogy igenis van kocsma Portoban, olyan ahol nem csak kis sütiket lehet enni és dohányoznak is bent, de természetesen eltévedtem, ő meg direkt lovagolt a témán, így nekem kellett visszatalálni a koleszba, ami nem ment annyira egyszerűen...
Szombaton volt egy art-fesztivál a Bombarda nevű hosszú utcában, ami annyit tett, hogy az összes létező galériába be lehetett menni és ingyen megnézni a kiállításokat. A legszebb az volt az egészben, hogy mindenhol ingyen adták a whiskey-t, bort, kávét, így képzelhetitek, hogy a látogatók nagyrésze milyen állapotban csodálta a művészetet. Én persze már majdnem a végére értem oda, mert volt egy találkozóm az egyik edzővel, de azért 2-3 helyre betoltam az arcomat.
Utána koleszoztunk egyet én meg hazaszaladtam lezuhizni.
Csongorral, meg Emesével a Lapa megállónál találkoztunk és bementünk az Altar nevű helyre, ahol éppen egy balkán-francia-roma hangzású együttes játszott, hatalmas tömeg, és a legszebb: egyre több magyar:)
Ugyanis Emese összefutott véletlenül 2 magyar sráccal, Danival és Márkkal, akik szintén január óta vannak itt, és mi voltunk az első magyarok, akikkel találkoztak.
A szórakozóhelyek érdekessége az az, hogy itt nem a pultnál fizetsz, miután vettél valamit, hanem kapsz egy kártyát, amire a pultos írja fel, hogy mit fogyasztottál, és hazafelé rendezed a számládat.
Milyen érdekes, nekem a szerencsés véletlen folytán 2 ilyen kártyám lett, így körülbelül 10-13 ember ivott be rendesen a kártyámról, az összeget pedig , amit fizetnünk kellett volna érte, már nem merem kiszámolni :)
Így hatalmas vigyorral, szépen elköszönve kijöttünk a helyről és elkezdtünk szülinapozni pont a bejáratnál, mert Emese elővarázsolt egy nagy kuglófot a táskájából, meg egy gyertyát is, szóval még potom háromnegyed órát ott szórakoztunk a hely előtt, ami talán nem volt túl jó ötlet, ugyanis hiretelen a pultoslány, meg 2 haverja kiszaladtak és elkezdtek minket gyanúsítgatni azzal, amit valójában megtettünk.Volt verekedés is, minden, mire kijöttek a két épülettel arrébb lévő rendőrségről a haza megmentői, ééés: lefogták a portugálokat, mi meg mehettünk ahova akartunk.
Hát nem volt szép túlzottan, de azért mindenki örült :)
A vasárnapi nap későnkeléssel, majd egy újfent tortázással zajlott a kollégiumban-jah imádok itt lenni-.
Hétfőn pedig a brigád elment ebédelni együtt, kiderültek a buli részletei is, amikre nem emlékeztünk, Márk meg meginvitált minket magához estére egy kis pálinkázásra. ( mielőtt bárki úgy érezné, hogy itt mindig csak buli van,nem, azt kell hogy mondjam téved:) )
Szóval este startoltunk az albérletbe, közel olyan állapotba kerültünk mint szombaton, de hát a kicsi szívem megszakad, annyira jól esett ez az utolsó három nap.
Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy gondolt rám, otthoniaknak és ittenieknek egyaránt!
Millió csók,
Zsófika
A születésnapok mindig jönnek-mennek és igazából soha nem olyan sokatmondóak szerintem, legalább is az utóbbi években azt vettem észre, hogy csak megtörténnek és maximum arra a következtetésre jutsz, hogy igen, idősebb lettél.
Érdekes ez a külföld- dolog, a mostani születésnapomat rettentően érzékenyen éltem meg, mármint a pozitív szempontból. Hihetetlen energiát adott a sok üzenet, a levél a keresztszülőktől, az itteni egyre bővülő magyar táraság....hihetetlen jó volt.
A pénteki napomat már igazán nem tudom felidézni, de rémlik, hogy sétáltam egy orbitálisat az esőben Viktorral és megakartam neki mutatni, hogy igenis van kocsma Portoban, olyan ahol nem csak kis sütiket lehet enni és dohányoznak is bent, de természetesen eltévedtem, ő meg direkt lovagolt a témán, így nekem kellett visszatalálni a koleszba, ami nem ment annyira egyszerűen...
Szombaton volt egy art-fesztivál a Bombarda nevű hosszú utcában, ami annyit tett, hogy az összes létező galériába be lehetett menni és ingyen megnézni a kiállításokat. A legszebb az volt az egészben, hogy mindenhol ingyen adták a whiskey-t, bort, kávét, így képzelhetitek, hogy a látogatók nagyrésze milyen állapotban csodálta a művészetet. Én persze már majdnem a végére értem oda, mert volt egy találkozóm az egyik edzővel, de azért 2-3 helyre betoltam az arcomat.
Utána koleszoztunk egyet én meg hazaszaladtam lezuhizni.
Csongorral, meg Emesével a Lapa megállónál találkoztunk és bementünk az Altar nevű helyre, ahol éppen egy balkán-francia-roma hangzású együttes játszott, hatalmas tömeg, és a legszebb: egyre több magyar:)
Ugyanis Emese összefutott véletlenül 2 magyar sráccal, Danival és Márkkal, akik szintén január óta vannak itt, és mi voltunk az első magyarok, akikkel találkoztak.
A szórakozóhelyek érdekessége az az, hogy itt nem a pultnál fizetsz, miután vettél valamit, hanem kapsz egy kártyát, amire a pultos írja fel, hogy mit fogyasztottál, és hazafelé rendezed a számládat.
Milyen érdekes, nekem a szerencsés véletlen folytán 2 ilyen kártyám lett, így körülbelül 10-13 ember ivott be rendesen a kártyámról, az összeget pedig , amit fizetnünk kellett volna érte, már nem merem kiszámolni :)
Így hatalmas vigyorral, szépen elköszönve kijöttünk a helyről és elkezdtünk szülinapozni pont a bejáratnál, mert Emese elővarázsolt egy nagy kuglófot a táskájából, meg egy gyertyát is, szóval még potom háromnegyed órát ott szórakoztunk a hely előtt, ami talán nem volt túl jó ötlet, ugyanis hiretelen a pultoslány, meg 2 haverja kiszaladtak és elkezdtek minket gyanúsítgatni azzal, amit valójában megtettünk.Volt verekedés is, minden, mire kijöttek a két épülettel arrébb lévő rendőrségről a haza megmentői, ééés: lefogták a portugálokat, mi meg mehettünk ahova akartunk.
Hát nem volt szép túlzottan, de azért mindenki örült :)
A vasárnapi nap későnkeléssel, majd egy újfent tortázással zajlott a kollégiumban-jah imádok itt lenni-.
Hétfőn pedig a brigád elment ebédelni együtt, kiderültek a buli részletei is, amikre nem emlékeztünk, Márk meg meginvitált minket magához estére egy kis pálinkázásra. ( mielőtt bárki úgy érezné, hogy itt mindig csak buli van,nem, azt kell hogy mondjam téved:) )
Szóval este startoltunk az albérletbe, közel olyan állapotba kerültünk mint szombaton, de hát a kicsi szívem megszakad, annyira jól esett ez az utolsó három nap.
Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy gondolt rám, otthoniaknak és ittenieknek egyaránt!
Millió csók,
Zsófika
2008. ápr. 17.
Chuva (eső)
Ez a mai nap volt az abszolút eső-nap, ahogy Forrest Gump mondaná:
"Elárasztott minket mindenféle eső, ami csak van: aprószemű szurkálós eső, nagy vastagon ömlő, oldalról zuhogó eső, és néha meg úgy nézett ki, hogy alulról esik az eső fölfelé. Mitöbb, még éjjel is folyton szakadt!"
Természetesen amikor elindultam itthonról, ragyogott nap, megkukkoltam a járókelőket, mindenki apró kis ruhadarabokban rohangált, így gondoltam ezazz, nem lesz itt baj.
Hát elindultam és egy rettentő jót kajáltam Viktorral a 2eurós evőhelyen (leves, második, saláta,üdítő,édesség- mindenből kettő, ha van pofád csórni), de nekem most nem volt pofám, meg nem is kellett több, mert a csicseriborsós vega kaja tökéletesen remekelt és elég is volt.
Akkor már kezdett beborulni, és Viktor már az első percben mondta, hogy a meterológia a laptopja jobb alsó sarkában azt mondta, hogy "strorm" lesz, hatalmas vihar és be fog fagyni mindenki segge...
Elmentünk a rektori hivatalba, ahol el kellett intéznie pár dolgot és pont belecsöppentünk valami tüntetésbe az egyik főtéren. Hogy kik voltak és miért tüntethettek azt nem nagyon tudtuk, de mindenkinek megvolt az egyensapi, meg egyenzászló. Megnéztük őket, aztán beültünk kávézni, illetve ki, mert a cigaretta még mindig a napi programom kávé mellé(jaaaj, de imádok itt kávézni)
De a nagy sokaság percenként 10 centit sem tett meg, így beértük őket, és vegyültünk, meg fotóztunk. Zsófika leleményesen kért valami sárga esőkabátnak tűnő nejlont is, melynek felirata valószínűleg azt jelentette, hogy a Portugál nővérkék is képviseltetik magukat a tüntetésen, de persze az is lehet ,hogy teljesen más volt ráírva...mindenesetre mindenki érdekesen nézett ránk, pláne amikor a sárga hacukánkkal bekevertünk a pirosba öltözöttek táborának belsejébe. Kellemes átfagyás után (pedig ekkor már rég rajtam volt a Viktor pulcsija) ,továbbléptünk, és betelepedtünk a pályaudvarra mintegy 2 órára. Közben okosan elkezdett szakadni az eső persze és nem hagyta abba utána többé.
Ezek Viktor képei
A hazafelé indulást szerintem a legrosszabbkor időzítettük (persze az én erősködésemre), és ha lehet azt mondani, szarrá áztunk. De kegyetlenül. Úsztam a cipőmben.
Utána a koleszba mentünk, én kaptam kölcsön papucsot meg zoknit, belecsöppentem a Portugál bajnokság focimeccsének nézésébe, de akkor már egy redbull után is összeestem a fáradtságtól, majd nagynehezen hazaindultam, vizesen, a délutáni cuccomban. Most persze kinyílt a csipám, pedig már jó lenne egy rendeset aludni, mert megint eszeveszett nagy baromságokat álmodok minden éjjel és maga a kínszenvedés felkelni...
A múltkor volt egy érdekes precedensem, mivel lekéstem az uccsó buszt (nem, nem késtem le,ott álltam a buszmegállóban, csak itt ugye a hülye buszok továbbhajtanak, ha nem inted le őket...) és jó lett volna valahogy hazaérni, mivel az éjszaka elég hideg, a hazasétám meg potom 3 óra lett volna körülbelül. Így nekiálltam stoppolni, két érdekes fazon fel is vett. A részleteket nem mesélem, meg voltam ám ijedve rendesen, de végül hazajutottam. A dolog szép része, hogy nem tudtak angolul , így a helyi nyelvre voltam rákényszerülve, és szerencsére faszán megértették hogy mit akarok mondani. Fordítva ez már nem lenne helytálló kifejezés :)
Baromi fura lesz otthon majd felszállni először egy 7-es buszra, remélem nem intem majd le.
Tegnap kondi nap volt, lusták voltunk, mint a disznó, bemutattam Anitát Filnek, osztja a véleményt, hogy Fil egy kicsit idióta, de ezt szeretjük benne...
Üdv a Csongoroknak, főleg a mezőtúrinak,
és puszi mindenkinek.
-mindig vigyetek mindenhova esernyőt magatokkal, mostmár én is ezt fogom tenni...
"Elárasztott minket mindenféle eső, ami csak van: aprószemű szurkálós eső, nagy vastagon ömlő, oldalról zuhogó eső, és néha meg úgy nézett ki, hogy alulról esik az eső fölfelé. Mitöbb, még éjjel is folyton szakadt!"
Természetesen amikor elindultam itthonról, ragyogott nap, megkukkoltam a járókelőket, mindenki apró kis ruhadarabokban rohangált, így gondoltam ezazz, nem lesz itt baj.
Hát elindultam és egy rettentő jót kajáltam Viktorral a 2eurós evőhelyen (leves, második, saláta,üdítő,édesség- mindenből kettő, ha van pofád csórni), de nekem most nem volt pofám, meg nem is kellett több, mert a csicseriborsós vega kaja tökéletesen remekelt és elég is volt.
Akkor már kezdett beborulni, és Viktor már az első percben mondta, hogy a meterológia a laptopja jobb alsó sarkában azt mondta, hogy "strorm" lesz, hatalmas vihar és be fog fagyni mindenki segge...
Elmentünk a rektori hivatalba, ahol el kellett intéznie pár dolgot és pont belecsöppentünk valami tüntetésbe az egyik főtéren. Hogy kik voltak és miért tüntethettek azt nem nagyon tudtuk, de mindenkinek megvolt az egyensapi, meg egyenzászló. Megnéztük őket, aztán beültünk kávézni, illetve ki, mert a cigaretta még mindig a napi programom kávé mellé(jaaaj, de imádok itt kávézni)
De a nagy sokaság percenként 10 centit sem tett meg, így beértük őket, és vegyültünk, meg fotóztunk. Zsófika leleményesen kért valami sárga esőkabátnak tűnő nejlont is, melynek felirata valószínűleg azt jelentette, hogy a Portugál nővérkék is képviseltetik magukat a tüntetésen, de persze az is lehet ,hogy teljesen más volt ráírva...mindenesetre mindenki érdekesen nézett ránk, pláne amikor a sárga hacukánkkal bekevertünk a pirosba öltözöttek táborának belsejébe. Kellemes átfagyás után (pedig ekkor már rég rajtam volt a Viktor pulcsija) ,továbbléptünk, és betelepedtünk a pályaudvarra mintegy 2 órára. Közben okosan elkezdett szakadni az eső persze és nem hagyta abba utána többé.
Ezek Viktor képei
A hazafelé indulást szerintem a legrosszabbkor időzítettük (persze az én erősködésemre), és ha lehet azt mondani, szarrá áztunk. De kegyetlenül. Úsztam a cipőmben.
Utána a koleszba mentünk, én kaptam kölcsön papucsot meg zoknit, belecsöppentem a Portugál bajnokság focimeccsének nézésébe, de akkor már egy redbull után is összeestem a fáradtságtól, majd nagynehezen hazaindultam, vizesen, a délutáni cuccomban. Most persze kinyílt a csipám, pedig már jó lenne egy rendeset aludni, mert megint eszeveszett nagy baromságokat álmodok minden éjjel és maga a kínszenvedés felkelni...
A múltkor volt egy érdekes precedensem, mivel lekéstem az uccsó buszt (nem, nem késtem le,ott álltam a buszmegállóban, csak itt ugye a hülye buszok továbbhajtanak, ha nem inted le őket...) és jó lett volna valahogy hazaérni, mivel az éjszaka elég hideg, a hazasétám meg potom 3 óra lett volna körülbelül. Így nekiálltam stoppolni, két érdekes fazon fel is vett. A részleteket nem mesélem, meg voltam ám ijedve rendesen, de végül hazajutottam. A dolog szép része, hogy nem tudtak angolul , így a helyi nyelvre voltam rákényszerülve, és szerencsére faszán megértették hogy mit akarok mondani. Fordítva ez már nem lenne helytálló kifejezés :)
Baromi fura lesz otthon majd felszállni először egy 7-es buszra, remélem nem intem majd le.
Tegnap kondi nap volt, lusták voltunk, mint a disznó, bemutattam Anitát Filnek, osztja a véleményt, hogy Fil egy kicsit idióta, de ezt szeretjük benne...
Üdv a Csongoroknak, főleg a mezőtúrinak,
és puszi mindenkinek.
-mindig vigyetek mindenhova esernyőt magatokkal, mostmár én is ezt fogom tenni...
2008. ápr. 15.
Semmiért egészen
Ahogy telnek a napok, az időjárás is javul folyamatosan, bár van egy olyan sejtésem, hogy otthon inkább lehet rövidujjúban rohangálni.
Itt süt a nap, aztán rá két percre megint beborul. Mindig ezt csinálja. Sajnos a szelet nem tudom és nem fogom megszeretni...
Az utóbbi napok tevékenységei elenyészőek, túl vagyunk egy hétvégén ismételten, Filipe jó kisfiú volt, mostanában tartja ezt a szintet. Tegnap este sajnos megint kijött az egész vacsora és sajnos megint nem jutott el a wc-ig, de hát ennyi baj legyen, mindannyian voltunk már betegek.
Vasárnap elindultam a szakadó esőben kondizni, 3ra oda is értem, csak egy bökkenő volt, hogy a hely délután 2-ig volt nyitva, így mászhattam vissza a buszmegállóba, természetesen szarrá áztam hazáig...
Hihi, a múltkor nagyon jót mulattam magamon, ugyanis álltam a buszmegállóban és vártam a 902-est, amikor is megpillantottam egy úttisztító autót, aminek nem volt vezetője. Rögtön el is kezdtem töprengeni azon, hogy milyen durva, hogy itt már távirányítással kezelik az ilyen autókat és hogy milyen fejlett lehet ez a Portugália. Aztán döbbenésem közepette áttévedt a tekintetem az anyósülésre, és a csóka persze ott ült... gondoltam is magamban, hogy mekkora egy naiv kis butus vagyok.
Az utazásról annyit, hogy vasárnap realizálódott bennem az a tény, hogy heti 20 eurót költök utazásra és ezen rettentően fel is húztam magam, így ma -ha törik, ha szakad- veszek egy bérletet, mert nem lézetik, hogy ne jönnék ki belőle jobban. Egy próbát megér.
Tegnap- szokásosan- kondi helyett inkább elmentünk kávézni Anitával Espinho-ba, ott találkoztunk Ricardoval az egyik edző fiúval, aki el is vitte a seggemet kvadozni az óceánpartra egy kicsit. Nagyon élveztem, csinálhattuk volna tovább is :)
Ezekután meglátogattuk Marit, a magyar lányt, aki már itt él több, mint 10 éve a fiával együtt.Az élményről inkább nem mesélnék, mert elég sokkoló volt, hogy egy szobát bérelnek egy kis lakásban és abban élnek ketten. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy normális körülmények között nőttem fel és volt esélyem, hogy legyek valaki.
Vasárnap reggel valami helyi zeneiskola parádézhatott, ugyanis arra keltünk, hogy dobosok és trombitások szólóztak, feltartva ezzel a vasárnap reggeli forgalmat, de mindenesetre szép ébresztő volt, csípem az ilyen kezdeményezéseket, de az autósok gondolataiba igazán nem hallgattam volna bele:)
A munkát tekintve a kávézó főnöke természetesen hanyagolta, hogy értesítsen arról, hogy tart-e rám igényt vagy sem. Bevallom maga az eredmény nem lepett meg, de mivel egy nagyon szimpatikus csókának tűnt, bíztam benne , hogy legalább egy nemleges választ rám dob sms-ben, vagy ha gyakorolná gyér angol tudását, akkor felhívna, de sajna nem tette.
Azt hiszem rá kell állnom arra, hogy minél több helyi ismerőst hajtsak fel, mert így bizony, ismerestég nélkül nem fogom magam szarrá keresni...és már 2 hónap eltelt, szóval éppen itt lenne az ideje.
Érdekes amúgy ez a 2 hónap...amíg Szegeden két hét után olyan honvágyam volt, hogy kapartam a falat...itt valahogy ez nem érződik. Lehetséges ,hogy azért mert tudatalatt tudom, hogy hiába lenne honvágyam, akkor sem tudnék hazajönni, és így inkább megúszom a rossz pillanatokat, de az igazat bevallva, baromi jó itt nekem. Az internet egy csoda igazából, napi kontaktban vagyok, vagy lehetnék majdnem mindenkivel, aki fontos számomra.Sőt, érdekes hogy azok a kapcsolataim is fejlődnek amik otthon nem mentek annyira.
Régi ismerősök találnak meg, és ez nagyon pozitív. Igaz, így is vannak ,akik reakciójára várok, de nem erőszak a disznótor, a sok új benyomás feledteti a kimaradt érintkezéseket.
A családon belül szinte csak a nagymamák meg a nagypapák maradnak ki az internetes kalamajkából, de drága keresztszüleimnek köszönhetően megkapják minden blogbejegyzésemet postán :) az milyen cukiság már? :)
Sajnos múlt hét vasárnap a világ kevesebb lett egy jó emberrel. Elment életem legkedvesebb főnöke, azt hiszem mindenki számára pótolhatatlan ,aki ismerte. Nyugodj békében drága Solt Géza, emléked örökké bennünk marad, tudod. Tessék csak ugratni az angyalokat is :)
Újabb és visszatérő elhatározásként jelenthetem: abbahagyom a cigarettát. Elegem lett abból ,hogy minden pénzem erre megy el szinte. Kár, hogy engem csak ilyen dolgok sarkallnak a leszokásra, de nincs mit tenni. Ha nem dohányoznék, akkor körülbelül lecserélhettem volna már a ruhatáramat.
Mivel vasárnap lesz a születésnapom, tervezünk a helyi magyarokkal és bárkivel,aki kedvet kap hozzá elmenni szombaton bulzni valamelyik helyi, és rettentően ígéretes szórakozóhelyre, ahol is bevedelek majd 3 Caipirinha-t és befogadom a sokkoló hírt ; az ember lánya 22 lesz, ami már csak 8 évnyire van a 30tól. Maga az évszám korántsem annyira sokkoló, mint az az észrevétel, hogy számos volt osztálytársam, évfolyamtársam már lassan,vagy már éppen túl van egy fősikolai diplomaosztón, Zsófika meg éppen ott tart, ahol a mostani 18 évesek, készülve az érettségire és enyhe próbálkozásokat téve az irányba, hogy eldöntsék: mi lesz velük, mit szeretnének kezdeni magukkal, hogyantovább.
Bevallom, tényleg sokkoló, de igyekszem magam azzal nyugtatni, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre, és akkor egy kicsit vegyük le a gondot és a nyomást a vállunkról: semmi nem történik véletlenül ....yeee, ez a mai klisé pont ideális egy blogbejegyzés befejezéseképpen.
Ezúton is szeretném megköszönni a sok támogatást, a sok szeretetet és imádatossággal gondolok minden egyes családtagomra, illetve az édesdrága barátaimra. (élvezzétek a tavaszt mindannyian)
Millió csók
Zsófikátok
Itt süt a nap, aztán rá két percre megint beborul. Mindig ezt csinálja. Sajnos a szelet nem tudom és nem fogom megszeretni...
Az utóbbi napok tevékenységei elenyészőek, túl vagyunk egy hétvégén ismételten, Filipe jó kisfiú volt, mostanában tartja ezt a szintet. Tegnap este sajnos megint kijött az egész vacsora és sajnos megint nem jutott el a wc-ig, de hát ennyi baj legyen, mindannyian voltunk már betegek.
Vasárnap elindultam a szakadó esőben kondizni, 3ra oda is értem, csak egy bökkenő volt, hogy a hely délután 2-ig volt nyitva, így mászhattam vissza a buszmegállóba, természetesen szarrá áztam hazáig...
Hihi, a múltkor nagyon jót mulattam magamon, ugyanis álltam a buszmegállóban és vártam a 902-est, amikor is megpillantottam egy úttisztító autót, aminek nem volt vezetője. Rögtön el is kezdtem töprengeni azon, hogy milyen durva, hogy itt már távirányítással kezelik az ilyen autókat és hogy milyen fejlett lehet ez a Portugália. Aztán döbbenésem közepette áttévedt a tekintetem az anyósülésre, és a csóka persze ott ült... gondoltam is magamban, hogy mekkora egy naiv kis butus vagyok.
Az utazásról annyit, hogy vasárnap realizálódott bennem az a tény, hogy heti 20 eurót költök utazásra és ezen rettentően fel is húztam magam, így ma -ha törik, ha szakad- veszek egy bérletet, mert nem lézetik, hogy ne jönnék ki belőle jobban. Egy próbát megér.
Tegnap- szokásosan- kondi helyett inkább elmentünk kávézni Anitával Espinho-ba, ott találkoztunk Ricardoval az egyik edző fiúval, aki el is vitte a seggemet kvadozni az óceánpartra egy kicsit. Nagyon élveztem, csinálhattuk volna tovább is :)
Ezekután meglátogattuk Marit, a magyar lányt, aki már itt él több, mint 10 éve a fiával együtt.Az élményről inkább nem mesélnék, mert elég sokkoló volt, hogy egy szobát bérelnek egy kis lakásban és abban élnek ketten. Ilyenkor adok hálát az égnek, hogy normális körülmények között nőttem fel és volt esélyem, hogy legyek valaki.
Vasárnap reggel valami helyi zeneiskola parádézhatott, ugyanis arra keltünk, hogy dobosok és trombitások szólóztak, feltartva ezzel a vasárnap reggeli forgalmat, de mindenesetre szép ébresztő volt, csípem az ilyen kezdeményezéseket, de az autósok gondolataiba igazán nem hallgattam volna bele:)
A munkát tekintve a kávézó főnöke természetesen hanyagolta, hogy értesítsen arról, hogy tart-e rám igényt vagy sem. Bevallom maga az eredmény nem lepett meg, de mivel egy nagyon szimpatikus csókának tűnt, bíztam benne , hogy legalább egy nemleges választ rám dob sms-ben, vagy ha gyakorolná gyér angol tudását, akkor felhívna, de sajna nem tette.
Azt hiszem rá kell állnom arra, hogy minél több helyi ismerőst hajtsak fel, mert így bizony, ismerestég nélkül nem fogom magam szarrá keresni...és már 2 hónap eltelt, szóval éppen itt lenne az ideje.
Érdekes amúgy ez a 2 hónap...amíg Szegeden két hét után olyan honvágyam volt, hogy kapartam a falat...itt valahogy ez nem érződik. Lehetséges ,hogy azért mert tudatalatt tudom, hogy hiába lenne honvágyam, akkor sem tudnék hazajönni, és így inkább megúszom a rossz pillanatokat, de az igazat bevallva, baromi jó itt nekem. Az internet egy csoda igazából, napi kontaktban vagyok, vagy lehetnék majdnem mindenkivel, aki fontos számomra.Sőt, érdekes hogy azok a kapcsolataim is fejlődnek amik otthon nem mentek annyira.
Régi ismerősök találnak meg, és ez nagyon pozitív. Igaz, így is vannak ,akik reakciójára várok, de nem erőszak a disznótor, a sok új benyomás feledteti a kimaradt érintkezéseket.
A családon belül szinte csak a nagymamák meg a nagypapák maradnak ki az internetes kalamajkából, de drága keresztszüleimnek köszönhetően megkapják minden blogbejegyzésemet postán :) az milyen cukiság már? :)
Sajnos múlt hét vasárnap a világ kevesebb lett egy jó emberrel. Elment életem legkedvesebb főnöke, azt hiszem mindenki számára pótolhatatlan ,aki ismerte. Nyugodj békében drága Solt Géza, emléked örökké bennünk marad, tudod. Tessék csak ugratni az angyalokat is :)
Újabb és visszatérő elhatározásként jelenthetem: abbahagyom a cigarettát. Elegem lett abból ,hogy minden pénzem erre megy el szinte. Kár, hogy engem csak ilyen dolgok sarkallnak a leszokásra, de nincs mit tenni. Ha nem dohányoznék, akkor körülbelül lecserélhettem volna már a ruhatáramat.
Mivel vasárnap lesz a születésnapom, tervezünk a helyi magyarokkal és bárkivel,aki kedvet kap hozzá elmenni szombaton bulzni valamelyik helyi, és rettentően ígéretes szórakozóhelyre, ahol is bevedelek majd 3 Caipirinha-t és befogadom a sokkoló hírt ; az ember lánya 22 lesz, ami már csak 8 évnyire van a 30tól. Maga az évszám korántsem annyira sokkoló, mint az az észrevétel, hogy számos volt osztálytársam, évfolyamtársam már lassan,vagy már éppen túl van egy fősikolai diplomaosztón, Zsófika meg éppen ott tart, ahol a mostani 18 évesek, készülve az érettségire és enyhe próbálkozásokat téve az irányba, hogy eldöntsék: mi lesz velük, mit szeretnének kezdeni magukkal, hogyantovább.
Bevallom, tényleg sokkoló, de igyekszem magam azzal nyugtatni, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre, és akkor egy kicsit vegyük le a gondot és a nyomást a vállunkról: semmi nem történik véletlenül ....yeee, ez a mai klisé pont ideális egy blogbejegyzés befejezéseképpen.
Ezúton is szeretném megköszönni a sok támogatást, a sok szeretetet és imádatossággal gondolok minden egyes családtagomra, illetve az édesdrága barátaimra. (élvezzétek a tavaszt mindannyian)
Millió csók
Zsófikátok
2008. ápr. 10.
Ilyenkor, amikor visszatér az ősz...
Ismételten elnézést a hanyagságért és a kimaradt postok miatt.
Hát kár volt elkiabálni a nagyon jó időt, ugyanis 3 napja ítéletidő van megint, most annyira fúj a szél, hogy az összes redőnyt le kellett húzni, hogy nem fagyjunk meg. Nem is tettem ki a lábam ma a lakásból ,csak reggel amikor elvittem Filipet oviba.
Önkéntesen megszabadultam a portugál csajokkal szembeni előnyömtől ; szőkeségemtől.
Most aktuálisan olyan sötét-vörös vagyok és persze nagyon nehéz megszokni, mert megint megváltoztatta az arcomat, de hát ez legyen az ember legnagyobb gondja az életben.
A mai napomat rettentő jól sikerült kezdenem, az első mozdulattal kiborítottam a red bull-om felét a billyentyűzetre, így kezdődhetett remegő kézzel a szétszerelés ,szárítgatás, de mindezek ellenére utána is össze-vissza írta a betűket, és egy csomó nem is működött, így eltettem szegény gépemet egy kényszerpihire, és hál istennek estére visszarázódott a rendes kerékvágásba.
Ma este meghívtak hétvégére egy motorversenyre Lisszabonba, de milyen Murphy törvénye, sajna dolgozom egész hétvégén, így elesek egy ingyenfuvartól és a főváros megtekintésétől....remélem lesz rá még alkalmam és főképp szabadidőm.
A hetemet is igen jól kezdtem, mert hétfő este lekéstem az utolsó buszomat, szakadt az eső, fújt a szél és nem szívesen ruháztam volna be egy hosszú taxizásra, így Viktor megpróbált becsempészni a kollégiumba, ami sikerült is ,mert persze pont egy olyan portás volt, aki még sohasem , így nem esett le neki hogy nem vagyok bentlakó, de mindezek ellenére az egész szituáció a Mission Impossible-hez hasonlított, lopakodás be -és kifelé is. Maga az éjszaka nem volt túl pihentető, ugyanis Viktor brazil szobatársa rettentően horkolt, mocorgott és a köhögésétől megremegtek a kolesz falai :), de valahogy átvészeltük.
Nem tudom, hogy említettem -e korábban, de beszéltem az egyik közeli kávézó főnökével, aki munkaerőt keres, a héten fog visszajelezni, jó lenne elcsípni a melót...
A nyelv megértése valahogy beindult nálam... azt veszem észre, hogy a mesefilmekben már nagyjából értem, hogy mit mondanak. Filipe-el is próbálok már néha portugálul kommunikálni, igaz sokszor van hogy kérem mondjon valamit és akkor ugyanúgy elmondja magyarul:):)
Na, mot befejezem az élménybezsámolót,mert nincs rá ingerem.Ha lesz vmi extra, írok,csók!
Hát kár volt elkiabálni a nagyon jó időt, ugyanis 3 napja ítéletidő van megint, most annyira fúj a szél, hogy az összes redőnyt le kellett húzni, hogy nem fagyjunk meg. Nem is tettem ki a lábam ma a lakásból ,csak reggel amikor elvittem Filipet oviba.
Önkéntesen megszabadultam a portugál csajokkal szembeni előnyömtől ; szőkeségemtől.
Most aktuálisan olyan sötét-vörös vagyok és persze nagyon nehéz megszokni, mert megint megváltoztatta az arcomat, de hát ez legyen az ember legnagyobb gondja az életben.
A mai napomat rettentő jól sikerült kezdenem, az első mozdulattal kiborítottam a red bull-om felét a billyentyűzetre, így kezdődhetett remegő kézzel a szétszerelés ,szárítgatás, de mindezek ellenére utána is össze-vissza írta a betűket, és egy csomó nem is működött, így eltettem szegény gépemet egy kényszerpihire, és hál istennek estére visszarázódott a rendes kerékvágásba.
Ma este meghívtak hétvégére egy motorversenyre Lisszabonba, de milyen Murphy törvénye, sajna dolgozom egész hétvégén, így elesek egy ingyenfuvartól és a főváros megtekintésétől....remélem lesz rá még alkalmam és főképp szabadidőm.
A hetemet is igen jól kezdtem, mert hétfő este lekéstem az utolsó buszomat, szakadt az eső, fújt a szél és nem szívesen ruháztam volna be egy hosszú taxizásra, így Viktor megpróbált becsempészni a kollégiumba, ami sikerült is ,mert persze pont egy olyan portás volt, aki még sohasem , így nem esett le neki hogy nem vagyok bentlakó, de mindezek ellenére az egész szituáció a Mission Impossible-hez hasonlított, lopakodás be -és kifelé is. Maga az éjszaka nem volt túl pihentető, ugyanis Viktor brazil szobatársa rettentően horkolt, mocorgott és a köhögésétől megremegtek a kolesz falai :), de valahogy átvészeltük.
Nem tudom, hogy említettem -e korábban, de beszéltem az egyik közeli kávézó főnökével, aki munkaerőt keres, a héten fog visszajelezni, jó lenne elcsípni a melót...
A nyelv megértése valahogy beindult nálam... azt veszem észre, hogy a mesefilmekben már nagyjából értem, hogy mit mondanak. Filipe-el is próbálok már néha portugálul kommunikálni, igaz sokszor van hogy kérem mondjon valamit és akkor ugyanúgy elmondja magyarul:):)
Na, mot befejezem az élménybezsámolót,mert nincs rá ingerem.Ha lesz vmi extra, írok,csók!
2008. ápr. 5.
Milyen a zélet
A tegnapi napomat tekintve, megint azt kell mondanom, hogy tök jó volt és tökre jó itt lenni :)
Koradélután elmentem egyedül az edzőterembe, szerencsétlenül a hülye fejemmel megittam még előtte egy kávét, ami miatt majdnem kiesett a szívem és szokásosnál is jobban folyt rólam a víz, de aztán megajándékoztam magam egy félórás gőzfürdővel, miután úgy szédelegtem, hogy valószínűleg pillanatokra lehettem egy nagy beájulástól.
Közben már smsen kontaktoltam a két új magyar ismerősömmel, Emesével és Csongorral.
Ők az Iparművészetire járnak, évfolyamtársak és erre a félévre jöttek Erasmussal.
Kondi után összefutottam Viktorral és kifeküdtünk a Jardim de Morro-ra napozni, ahol betoltam egy fél ananánszt és jól megfájdítottam a gyomromat vele. Igazi harcot folytattam a sirályokkal, akik mindenképp beakarták nyúlni a kajámat , én meg még kedvesen oda is dobtam nekik morzsákat, gondolván hogy majd elcsipegetik...a francokat, egy nyeléssel túllettek rajta én meg szőrősszívű emberként nem adtam többet nekik..
Mire este hazaértem , már készülődhettem is és jóformán rögtön indultam vissza. Találkoztam Emesével, meg Csongival a Trinidade(?) metróállomáson és elmentünk a helyi fiatalok és külföldu diákok kedvenc helyére, a Piolo(?)-ba, ami igazából csak egy amolyan kocsmaféleség, csak az előtte lévő téren minden este annyi fiatal gyűlik össze, mintha egy koncert lenne. Nagynehezen bevergődtünk egy whiskey-kóláért, utána meg találkoztunk a srácok évfolyamtársaival.( olaszok, törökök, litvánok, görögök )
Nevekre sajnos nem emlékszem, mert lehetetlen ennyit megjegyezni első csapásra, de rendkívűli kis szórakoztató társaság volt, a törökök egyszerűen imádnivalóak, és mindenki rettentően közvetlen.
Nagynehezen elindultunk egy helyi klubba, ahol szintén tömegnyomor volt, de ott csinálják a legfinomabb Caipirinha-t , ami egy brazil koktél és kellemesen fejbecsapja az embert.
A helyen összefutottam még Dórival, meg Mimivel is. Miminek mennie kellett, de Dórival tartottuk a frontot és az utolsók voltunk, akiket kirakott a biztonsági őr. Ezekután elmentünk még reggelizni Nelson-nal( ő a magyar lány, Szidi barátja) és az ő barátjával, Miguellel.
Reggel 10re haza is értem szerencsésen és mondanom sem kell, hogy mivel telt a szabadnapom...
Ma elméletileg folytatjuk, még addig eldöntöm, hogy van-e kedvem, meg energiám :)
Csókolok mindenkit
Koradélután elmentem egyedül az edzőterembe, szerencsétlenül a hülye fejemmel megittam még előtte egy kávét, ami miatt majdnem kiesett a szívem és szokásosnál is jobban folyt rólam a víz, de aztán megajándékoztam magam egy félórás gőzfürdővel, miután úgy szédelegtem, hogy valószínűleg pillanatokra lehettem egy nagy beájulástól.
Közben már smsen kontaktoltam a két új magyar ismerősömmel, Emesével és Csongorral.
Ők az Iparművészetire járnak, évfolyamtársak és erre a félévre jöttek Erasmussal.
Kondi után összefutottam Viktorral és kifeküdtünk a Jardim de Morro-ra napozni, ahol betoltam egy fél ananánszt és jól megfájdítottam a gyomromat vele. Igazi harcot folytattam a sirályokkal, akik mindenképp beakarták nyúlni a kajámat , én meg még kedvesen oda is dobtam nekik morzsákat, gondolván hogy majd elcsipegetik...a francokat, egy nyeléssel túllettek rajta én meg szőrősszívű emberként nem adtam többet nekik..
Mire este hazaértem , már készülődhettem is és jóformán rögtön indultam vissza. Találkoztam Emesével, meg Csongival a Trinidade(?) metróállomáson és elmentünk a helyi fiatalok és külföldu diákok kedvenc helyére, a Piolo(?)-ba, ami igazából csak egy amolyan kocsmaféleség, csak az előtte lévő téren minden este annyi fiatal gyűlik össze, mintha egy koncert lenne. Nagynehezen bevergődtünk egy whiskey-kóláért, utána meg találkoztunk a srácok évfolyamtársaival.( olaszok, törökök, litvánok, görögök )
Nevekre sajnos nem emlékszem, mert lehetetlen ennyit megjegyezni első csapásra, de rendkívűli kis szórakoztató társaság volt, a törökök egyszerűen imádnivalóak, és mindenki rettentően közvetlen.
Nagynehezen elindultunk egy helyi klubba, ahol szintén tömegnyomor volt, de ott csinálják a legfinomabb Caipirinha-t , ami egy brazil koktél és kellemesen fejbecsapja az embert.
A helyen összefutottam még Dórival, meg Mimivel is. Miminek mennie kellett, de Dórival tartottuk a frontot és az utolsók voltunk, akiket kirakott a biztonsági őr. Ezekután elmentünk még reggelizni Nelson-nal( ő a magyar lány, Szidi barátja) és az ő barátjával, Miguellel.
Reggel 10re haza is értem szerencsésen és mondanom sem kell, hogy mivel telt a szabadnapom...
Ma elméletileg folytatjuk, még addig eldöntöm, hogy van-e kedvem, meg energiám :)
Csókolok mindenkit
2008. ápr. 3.
Quinta feira (csütörtök)
Nah,
ma reggel a lustaság nyert inkább, ugyanis nem tudtam magam rávenni arra, hogy elmenjek kondizni, mert az éjszakám gyötrelmes volt, Filipe félóránként felkeltett, sőt még ki is akart tenni a szobából, hogy aludjak máshol.
Így, miután elvittem oviba, visszafeküdtem aludni és kellemesen pihengettem koradélutánig.
Az idő egyre jobb, már esténként sem hűl le annyira a levegő, lassan jöhetnek az éjszakai parkba kiülések, vagy lófrálás a városban, a hideg már nem fog ki rajtunk és így talán meg tudom majd csodálni e gyönyörű város nyugalmasabb (?), de mindenesetre csöndesebb pillanatait is.
Azt mindenképp el kell mondanom, hogy imádok itt élni. Valahogy minden egyes nappal jobban beleeszi magát Portugália a szívembe és már teljesen természetesnek tűnik az , hogy itt élek.
Minden nap jön egy újabb felfedezés, egy újabb őszinte mosoly, egy újabb ember és az ember lánya nem tudja nem azt gondolni, hogy itt él a boldogság kellős közepében.
Hát így élem én meg itt a mindennapjaimat, és sokszor veszem észre azt, hogy csak tátott szájjal bámulok a mindenségre.
Kezdem megszeretni a csúnya nyelvüket is, és imádok néha az angol mondatok közé beszúrni egy-egy portugál szót, vagy kifejezést, mert itt mindenki annyira rettentően aranyos, hogy majdnem tapsolnak örömükben , hogy milyen ügyes vagyok :)
A jóidő beköszöntével a szél is csökkent és már a teraszról látom, hogy nincsenek hullámok az óceánon. Ilyenkor minden csöndesebb és televan a part kutyasétáltatókkal, szerelmespárokkal, nézelődőkkel, fotózkodókkal és mindenkivel aki csak egy kis szépséget akar belecsempészni a napjába.
Sokszor érzem azt, hogy sajnálom, hogy itt élek a város úgymond szélén, mert bizonyos szempontokból korlátolt vagyok (például hazajutás tekintetében kötve vagyok az utolsó buszokhoz), de ilyen napokon meg rájövök, hogy az óceán közelsége kárpótol mindenben.
Eltűnik a fejem a nagy fényben
Ma délután megbeszéltem Fil-lel, hogy találkozunk a parton, félórás késéssel meg is érkeztem, de ez az ő esetében nem probléma, mert ott lakik 10 méternyire. Bedobtunk egy kávét, melyet már rendszeresen én rendelek, mióta Viktor felvilágosított, hogy tévesen ejtettem ki mindezidáig.
Utána lementünk a partra megnézni a naplementét, ami ilyenkor, hogy nincs rossz idő és nincs tele kószáló felhőkkel az ég , nem is annyira szép :) Amolyan átlagos vízparti naplemente.
Miután ez is megvolt és elkezdtünk fázni, meglátogattuk Andrei-t, aki az egyik ottlévő kávézóban dolgozik .(Ő az, akivel első héten találkoztam a parton)
Fil mondta, hogy beszélt a hely főnökével múlt héten és remélhetőleg szükség lenne egy női munkaerőre, az időbeosztásomat összeegyeztethetném a Filipre való vigyázásommal; egyszóval kerek lenne a világ, ha elcsíphetném a melót. Holnap megyünk beszélni vele ezügyben.
Ezekután átugrottunk Fil-ék lakásába, ahol be lettem mutatva az egész famíliának, aki éppen otthon volt.
Érdekes, hogy mennyire befogadóak a portugál családok.
Rettentően szívélyesen fogadtak ők is( csakúgy mint Nuno családja), rögtön megakartak etetni ("ugyan már, egyél egy kicsit"- "akkor legalább igyál egy kis bort"- "nem kérnél gyümölcsöt?" ),
és egyáltalán nem éreztem, hogy idegen lennék, azt meg pláne nem, hogy külföldi.
Aktuálisan náluk vendégeskedik Fil nagynénje is, aki mindemellett a Mozambique fővárosának, (Maputo) polgármesterének felesége, szóval amolyan puccos dáma/first lady , de nem éreztette nagyon is jellemző elitségét.
Ezekután Fil apukája hazadobott kocsival szerencsére, és kezdődött az esti műszak :)
Itt tartunk most.
A címem pedig:
Rua Belgica
1958 ap. 78
4400 Vila Nova Gaia
És szerintem írjátok úgy , hogy Livia Valyi (Kiss Zsófia Ágnes)
Millió csók mindenkinek!
ma reggel a lustaság nyert inkább, ugyanis nem tudtam magam rávenni arra, hogy elmenjek kondizni, mert az éjszakám gyötrelmes volt, Filipe félóránként felkeltett, sőt még ki is akart tenni a szobából, hogy aludjak máshol.
Így, miután elvittem oviba, visszafeküdtem aludni és kellemesen pihengettem koradélutánig.
Az idő egyre jobb, már esténként sem hűl le annyira a levegő, lassan jöhetnek az éjszakai parkba kiülések, vagy lófrálás a városban, a hideg már nem fog ki rajtunk és így talán meg tudom majd csodálni e gyönyörű város nyugalmasabb (?), de mindenesetre csöndesebb pillanatait is.
Azt mindenképp el kell mondanom, hogy imádok itt élni. Valahogy minden egyes nappal jobban beleeszi magát Portugália a szívembe és már teljesen természetesnek tűnik az , hogy itt élek.
Minden nap jön egy újabb felfedezés, egy újabb őszinte mosoly, egy újabb ember és az ember lánya nem tudja nem azt gondolni, hogy itt él a boldogság kellős közepében.
Hát így élem én meg itt a mindennapjaimat, és sokszor veszem észre azt, hogy csak tátott szájjal bámulok a mindenségre.
Kezdem megszeretni a csúnya nyelvüket is, és imádok néha az angol mondatok közé beszúrni egy-egy portugál szót, vagy kifejezést, mert itt mindenki annyira rettentően aranyos, hogy majdnem tapsolnak örömükben , hogy milyen ügyes vagyok :)
A jóidő beköszöntével a szél is csökkent és már a teraszról látom, hogy nincsenek hullámok az óceánon. Ilyenkor minden csöndesebb és televan a part kutyasétáltatókkal, szerelmespárokkal, nézelődőkkel, fotózkodókkal és mindenkivel aki csak egy kis szépséget akar belecsempészni a napjába.
Sokszor érzem azt, hogy sajnálom, hogy itt élek a város úgymond szélén, mert bizonyos szempontokból korlátolt vagyok (például hazajutás tekintetében kötve vagyok az utolsó buszokhoz), de ilyen napokon meg rájövök, hogy az óceán közelsége kárpótol mindenben.
Eltűnik a fejem a nagy fényben
Ma délután megbeszéltem Fil-lel, hogy találkozunk a parton, félórás késéssel meg is érkeztem, de ez az ő esetében nem probléma, mert ott lakik 10 méternyire. Bedobtunk egy kávét, melyet már rendszeresen én rendelek, mióta Viktor felvilágosított, hogy tévesen ejtettem ki mindezidáig.
Utána lementünk a partra megnézni a naplementét, ami ilyenkor, hogy nincs rossz idő és nincs tele kószáló felhőkkel az ég , nem is annyira szép :) Amolyan átlagos vízparti naplemente.
Miután ez is megvolt és elkezdtünk fázni, meglátogattuk Andrei-t, aki az egyik ottlévő kávézóban dolgozik .(Ő az, akivel első héten találkoztam a parton)
Fil mondta, hogy beszélt a hely főnökével múlt héten és remélhetőleg szükség lenne egy női munkaerőre, az időbeosztásomat összeegyeztethetném a Filipre való vigyázásommal; egyszóval kerek lenne a világ, ha elcsíphetném a melót. Holnap megyünk beszélni vele ezügyben.
Ezekután átugrottunk Fil-ék lakásába, ahol be lettem mutatva az egész famíliának, aki éppen otthon volt.
Érdekes, hogy mennyire befogadóak a portugál családok.
Rettentően szívélyesen fogadtak ők is( csakúgy mint Nuno családja), rögtön megakartak etetni ("ugyan már, egyél egy kicsit"- "akkor legalább igyál egy kis bort"- "nem kérnél gyümölcsöt?" ),
és egyáltalán nem éreztem, hogy idegen lennék, azt meg pláne nem, hogy külföldi.
Aktuálisan náluk vendégeskedik Fil nagynénje is, aki mindemellett a Mozambique fővárosának, (Maputo) polgármesterének felesége, szóval amolyan puccos dáma/first lady , de nem éreztette nagyon is jellemző elitségét.
Ezekután Fil apukája hazadobott kocsival szerencsére, és kezdődött az esti műszak :)
Itt tartunk most.
A címem pedig:
Rua Belgica
1958 ap. 78
4400 Vila Nova Gaia
És szerintem írjátok úgy , hogy Livia Valyi (Kiss Zsófia Ágnes)
Millió csók mindenkinek!
Este 8
Primavera (Tavasz)
Hiába mondja itt mindenki, hogy nincs igazam, akkor is: nekem megjött a nyár. Állandóan kijavítanak; nem Zsófi, ez a tavasz.
Hát tekintve az utóbbi hetek időjárását, az esős-nyálkás hideg napokat...és most összehasonlítva az utóbbi 3 napot (ma 28 fok volt).. repülök a boldogságtól körülbelül és alig várom, hogy erőt és bátorságot vegyek magamon és elinduljak napozni a partra :)
Így tudjátok- de gondolom nem kell magyarázni senkinek- teljesen más minden. A dugó kétszer nagyobb, az emberek kétszer mosolygósabbak és a helyiek napok alatt lebarnulnak :) legalább is az arcuk.
Tegnap találkoztam többekközött Nuno-val is, akinek az utolsó találkánk óta csak 3x lett sötétebb a feje. Tipikus portugálok, na csak most fog igazán kiderülni, hogy nem vagyok helyi.
Tegnap találkoztunk Anitával, meglátogattuk Lucia-t és a barátját Nelson-t is, sütöttünk palacsintát, a fiúk a Roma-Manchester meccset nézték, míg a csajok pletyóztak és ami haladás: Lucia-val kénytelen vagyok portugálul beszélni, mivel ő nem tud angolul és hát azt kell mondjam, hogy faszán értettem mit beszél, sőt még mondatokat is összeraktam, ő meg gondolom kihámozta mit szeretnék.
Úgy látszik a jobb idő hatására Filipe-nek nehezebben megy az elalvás és az alvás is. Most már nem zuhan álomba 2 perc alatt, hanem jó egy óra múlva is mocorog és ha egész véletlenül megmozdulok akkor kapaszkodik mindenével teljes erővel. Ha meg elalszik, rettentően rugdos. Mindig van egy könyök vagy egy térd aktuálisan a hátamban, nem tudom hogy tud ennyire akrobata lenni.
Szóval ma viszonylag kevés alvásomat egy reggeli red bull-al pótolva elindítottam a napomat és ügyes voltam, mert bármennyire is húzott vissza az ágy, nem engedtem.
Ritka pillanat történt: nem késtem el a megbeszélt találkozóról, Viktor legnagyobb meglepetésére- szegénynek minden nap kijut egy kis várakozás, de igyekszem változtatni az életstílusomon, bár ti, akik ismertek, jól tudjátok, hogy a késés meg a kisszsófi egy és ugyanaz a dolog sajna...
Utána kifeküdtünk egy parkba napozni (illetve én, mert Viktor nem bírja a napot) és nem mentem ma edzeni, mert Anita is lemondta, így majd holnap délelőtt pótlom, akkor legalább nem vagyok időhöz kötve és nem kell hazasietnem, mint este, szóval holnap kigőzöltetem magam rendesen az erre alkalmas helyiségben.
Viktor lelépett meccset nézni , én meg megkerestem régóta és nagyon elhanyagolt óceán-parti barátomat, Fil-t. Na ő semmit nem változott, eltekintve egy egészséges (szerintem) hajnyírástól, csak a helyzet annyival volt másabb mint a múltkor, hogy ömlött belőlem a szó, mert meséltem az utóbbi heteimet.
Holnap valószínűleg elmegyek vele, meg a barátaival egy közeli faluba, ami szintén valami csodatévő szentről ismert és ott megnézzük a róla elnevezett templomot. A dolgot nem értettem igazán, hogy miért teszik, mármint szellemi felfrissülés vagy csak "kirándulás" jellegű- e a dolog..nem tudom, mindenesetre ha van rá módom, természetesen megyek én is.
Elvesztem az otthoni politikában. Menthetetlenül.
Próbálom itt olvasni a napi aktualitásokat, de már annyi új infó van, hogy nem megy a nyomonkövetés. Az egyetlen dolog ami világos számomra, az az, hogy nagyon nagy kaki lehet otthon. Ha valakinek van ereje meg kedve és affinitása, akkor leírhatná egy email-ben, hogy mégis hogy állunk, mi történik.
A címemet holnap beírom esküszöm, csak valami papíron van nekem leírva, amit nem találok, Livit meg mindig elfelejtem megkérdezni. És igen, képtelen vagyok megjegyezni.
Ugyanúgy, mint a portugál neveket a keresztneveken kívűl. Itt mindenki megkapja az apukája és az anyukája vezetéknevét is, meg pluszba minimum két keresztnevet.
Szabad hétvégém lesz, de még semmit nem tudok azt illetően ,hogy mi lesz a program.Majd utólag biztos mesélek ha lesz valami érdemleges.
Remélem nektek is jó idő van, és rátok is ilyen hatással van az egész tavaszodás.
Gondolok rátok szeretettel, csókolok mindenkit,
adios amigos,
Zsófika
Hát tekintve az utóbbi hetek időjárását, az esős-nyálkás hideg napokat...és most összehasonlítva az utóbbi 3 napot (ma 28 fok volt).. repülök a boldogságtól körülbelül és alig várom, hogy erőt és bátorságot vegyek magamon és elinduljak napozni a partra :)
Így tudjátok- de gondolom nem kell magyarázni senkinek- teljesen más minden. A dugó kétszer nagyobb, az emberek kétszer mosolygósabbak és a helyiek napok alatt lebarnulnak :) legalább is az arcuk.
Tegnap találkoztam többekközött Nuno-val is, akinek az utolsó találkánk óta csak 3x lett sötétebb a feje. Tipikus portugálok, na csak most fog igazán kiderülni, hogy nem vagyok helyi.
Tegnap találkoztunk Anitával, meglátogattuk Lucia-t és a barátját Nelson-t is, sütöttünk palacsintát, a fiúk a Roma-Manchester meccset nézték, míg a csajok pletyóztak és ami haladás: Lucia-val kénytelen vagyok portugálul beszélni, mivel ő nem tud angolul és hát azt kell mondjam, hogy faszán értettem mit beszél, sőt még mondatokat is összeraktam, ő meg gondolom kihámozta mit szeretnék.
Úgy látszik a jobb idő hatására Filipe-nek nehezebben megy az elalvás és az alvás is. Most már nem zuhan álomba 2 perc alatt, hanem jó egy óra múlva is mocorog és ha egész véletlenül megmozdulok akkor kapaszkodik mindenével teljes erővel. Ha meg elalszik, rettentően rugdos. Mindig van egy könyök vagy egy térd aktuálisan a hátamban, nem tudom hogy tud ennyire akrobata lenni.
Szóval ma viszonylag kevés alvásomat egy reggeli red bull-al pótolva elindítottam a napomat és ügyes voltam, mert bármennyire is húzott vissza az ágy, nem engedtem.
Ritka pillanat történt: nem késtem el a megbeszélt találkozóról, Viktor legnagyobb meglepetésére- szegénynek minden nap kijut egy kis várakozás, de igyekszem változtatni az életstílusomon, bár ti, akik ismertek, jól tudjátok, hogy a késés meg a kisszsófi egy és ugyanaz a dolog sajna...
Utána kifeküdtünk egy parkba napozni (illetve én, mert Viktor nem bírja a napot) és nem mentem ma edzeni, mert Anita is lemondta, így majd holnap délelőtt pótlom, akkor legalább nem vagyok időhöz kötve és nem kell hazasietnem, mint este, szóval holnap kigőzöltetem magam rendesen az erre alkalmas helyiségben.
Viktor lelépett meccset nézni , én meg megkerestem régóta és nagyon elhanyagolt óceán-parti barátomat, Fil-t. Na ő semmit nem változott, eltekintve egy egészséges (szerintem) hajnyírástól, csak a helyzet annyival volt másabb mint a múltkor, hogy ömlött belőlem a szó, mert meséltem az utóbbi heteimet.
Holnap valószínűleg elmegyek vele, meg a barátaival egy közeli faluba, ami szintén valami csodatévő szentről ismert és ott megnézzük a róla elnevezett templomot. A dolgot nem értettem igazán, hogy miért teszik, mármint szellemi felfrissülés vagy csak "kirándulás" jellegű- e a dolog..nem tudom, mindenesetre ha van rá módom, természetesen megyek én is.
Elvesztem az otthoni politikában. Menthetetlenül.
Próbálom itt olvasni a napi aktualitásokat, de már annyi új infó van, hogy nem megy a nyomonkövetés. Az egyetlen dolog ami világos számomra, az az, hogy nagyon nagy kaki lehet otthon. Ha valakinek van ereje meg kedve és affinitása, akkor leírhatná egy email-ben, hogy mégis hogy állunk, mi történik.
A címemet holnap beírom esküszöm, csak valami papíron van nekem leírva, amit nem találok, Livit meg mindig elfelejtem megkérdezni. És igen, képtelen vagyok megjegyezni.
Ugyanúgy, mint a portugál neveket a keresztneveken kívűl. Itt mindenki megkapja az apukája és az anyukája vezetéknevét is, meg pluszba minimum két keresztnevet.
Szabad hétvégém lesz, de még semmit nem tudok azt illetően ,hogy mi lesz a program.Majd utólag biztos mesélek ha lesz valami érdemleges.
Remélem nektek is jó idő van, és rátok is ilyen hatással van az egész tavaszodás.
Gondolok rátok szeretettel, csókolok mindenkit,
adios amigos,
Zsófika
2008. márc. 30.
Ejj, azt a lusta mindenemet
Bocsánat a sok kimaradt nap miatt, de néha úgy érzem, hogy a mindennapjaim nem annyira extrák, hogy minden egyes mozdulatát (kávézást, sétát, vásárlást ) megosszak veletek. Hát mit mondjak, nem lehet mindig újdonságot írni, nah.
A kondizás nagyon bejön, utolsó alkalommal már kegyetlenül meghajtottak és van személyre szabott edzésprogramom is. Szépen megmérték a súlyom, magasságom, zsírtömegem (pfuj de undorítóan hangzik ).És akkor jött a nagy meglepetés ; a helyi doki szerint csak 158 cm magas vagyok, de nem hiszek neki, így ezek után is mindig 163at fogok mondani és kész.
Utoljára valaki benyúlta a fürdőruhámat is (én valahogy soha nem lopnék fürdőruhát, mindegy is- nem vagyunk egyformák)
A héten nem történt túl sok minden.
Ma van Filipe 5. szülinapja, így elmentek festa-zni egy helyre, amit ilyen célokra lehet kibérelni, én meg lazulok itthon, szakad az eső, most éppen jégeső.
Hányok az időjárástól, egyáltalán nem az van itt, amire számítanék, rendszerint hétvégére jön meg a rossz idő. Kiborító, hogy pulóvereket meg hosszúnadrágokat kell vásárolnom. Meg az is kiborító, hogy már nem tudok annyira jól takarékoskodni a pénzemmel, és a cigiről való leszokás is befuccsolt. Na ezek vannak, na bumm.
Kezdek portugálosodni, ugyanis itt mindenki kávézik esténként, nekem is tök megszokott, hogy este 10kor még megiszom egy jó kis tejeskávét, de már szerencsére nem cseszteti annyira az alvókámat, tulajdonképpen egy redbull és 2 kávé után is remekül alszom :)
Szerdán megpróbálom összehozni a kis magyar csapatot Anitával egy kis borkóstolóra, vagy valami ilyesmire.
Szeretnék leveleket kapni.
Ha megadom a címemet, ír nekem valaki? Esküszöm, cserébe én is írok. Hiányzik a levelezés érzése, az internet minden ilyet kiöl, már luxus levelet írni és feladni postán, pedig mekkora öröm minden nap nézni a postaládát. Igazán jó lenne. Lécci.
Holnap csapok fel fényképeket a fotósoldalra, csak mostanában annyira lassul a gépem megint, hogy nincs energiám vesződni vele, de esküszöm megerőltetem magam.
Közelgő születésnapomra azt kérem, hogy mindenki jöjjön ki ide egy rövid kis látogatásra :)
Na, megyek, holnap majd összeszedettebben, hosszabban és tartalmasabban.
Csókacsalád, jók legyetek!!!
Zsófika
A kondizás nagyon bejön, utolsó alkalommal már kegyetlenül meghajtottak és van személyre szabott edzésprogramom is. Szépen megmérték a súlyom, magasságom, zsírtömegem (pfuj de undorítóan hangzik ).És akkor jött a nagy meglepetés ; a helyi doki szerint csak 158 cm magas vagyok, de nem hiszek neki, így ezek után is mindig 163at fogok mondani és kész.
Utoljára valaki benyúlta a fürdőruhámat is (én valahogy soha nem lopnék fürdőruhát, mindegy is- nem vagyunk egyformák)
A héten nem történt túl sok minden.
Ma van Filipe 5. szülinapja, így elmentek festa-zni egy helyre, amit ilyen célokra lehet kibérelni, én meg lazulok itthon, szakad az eső, most éppen jégeső.
Hányok az időjárástól, egyáltalán nem az van itt, amire számítanék, rendszerint hétvégére jön meg a rossz idő. Kiborító, hogy pulóvereket meg hosszúnadrágokat kell vásárolnom. Meg az is kiborító, hogy már nem tudok annyira jól takarékoskodni a pénzemmel, és a cigiről való leszokás is befuccsolt. Na ezek vannak, na bumm.
Kezdek portugálosodni, ugyanis itt mindenki kávézik esténként, nekem is tök megszokott, hogy este 10kor még megiszom egy jó kis tejeskávét, de már szerencsére nem cseszteti annyira az alvókámat, tulajdonképpen egy redbull és 2 kávé után is remekül alszom :)
Szerdán megpróbálom összehozni a kis magyar csapatot Anitával egy kis borkóstolóra, vagy valami ilyesmire.
Szeretnék leveleket kapni.
Ha megadom a címemet, ír nekem valaki? Esküszöm, cserébe én is írok. Hiányzik a levelezés érzése, az internet minden ilyet kiöl, már luxus levelet írni és feladni postán, pedig mekkora öröm minden nap nézni a postaládát. Igazán jó lenne. Lécci.
Holnap csapok fel fényképeket a fotósoldalra, csak mostanában annyira lassul a gépem megint, hogy nincs energiám vesződni vele, de esküszöm megerőltetem magam.
Közelgő születésnapomra azt kérem, hogy mindenki jöjjön ki ide egy rövid kis látogatásra :)
Na, megyek, holnap majd összeszedettebben, hosszabban és tartalmasabban.
Csókacsalád, jók legyetek!!!
Zsófika
2008. márc. 24.
Pásqua (Húsvét)
Először is Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!!!
Másodszor Isten éltesse a Gáborokat , kiváltképp Gerő Mámort, és egyetlen Antal Gáboromat!
Jó kis hétvégén vagyok túl mondhatom.
Nem volt netem, de időm sem lett volna irogatni.
Szombaton elmentünk este egy kis bártűznézőbe , végül találtunk is egy olyat ,ami nem volt teljesen tele, így megiszogattam két koktélt, ami gyanítom, hogy fehér rumból volt összerakva, meg egy kis citromból. Utána hazadobtak olyan hajnali 3 körül , én meg elkezdtem főzni...
Napok óta tervben volt a srácokkal (Nuno, Licinio), hogy húsvét-vasárnap elmegyünk Spanyolországba és meglepjük Anitát, úgyhogy csöndben kellett lenni, nehogy elszóljam magam.
Megbeszéltük, hogy Lic eljön értem vasárnap 11-kor, utána átugrunk Miramar-ra, megvárjuk a húsvéti ünneplést és utána indulunk.
Itt húsvétkor nincs locsolkodási ceremónia. A vallásos családok virágszirmot szórnak a kapujuk elé, és a "papi-körmenet" bemegy ezekbe a házakba egy kis vendéglátásra és hozzák magukkal a keresztet, amit minden családtag megcsókol. (to kiss the cross)
Eredetileg nem terveztem , hogy részt veszek benne, meg nem tudtam, hogy mennyire engedélyezett úgymond, ha egy idegen is ott van ilyenkor a családi körben, de Anitáék kedvesen beinvitáltak, megismertem a nagymamát is és együtt vártuk a keresztcsókolást.
Nem tudom pontosan, hogy ki lehetett a pap, mert többen voltak, fiatalok és idősebbek egyaránt, de nagyon kellemesen érintett, hogy ahogy bejöttek a házba, rögtön körbecsókolt mindegyik. Aztán " elmondtunk" együtt egy húsvéti imát, Nuno körbejárt a kereszttel, mindenki megcsókolta, majd jött a kis lakmározás. ( az asztal televolt sütivel)
Igaz, a körmenet már nem nagyon bírt enni, mert gondolom reggel óta ilyen fogadtatás várta őket mindenhol, de én azért mindent megkóstoltam, meg az igazi porto-i bort is, ami annyira sűrű és édes, hogy inkább egy likőrhöz hasonlítanám, de azért finom volt.
Nuno és családja
Fél 2 körül el is indultunk, útközben megálltunk enni, ahol életemben először megkóstoltam a Lasagne- t és nagyon finom volt.
Spanyolországi uticélunk Vigo városa volt, ami a tengerparton fekszik és nagyon közkedvelt a túristák körében. Mivel ünnep volt, mindenki kintvolt az utcákon és a kávézókba is alig lehetett beférni.
A szél ezerszer jobban fújt , mint szokott, de azért csináltunk pár képet. Kis városnézés, kávézás, autózgatás fért bele a délutánba, sajnos az ünnep miatt a nagyobb bevásárlócenterek zárva voltak.
Anita és én a spanyol tengerparton
Hazafelé megálltuk Ponte de Lima városában vacsorázni, ami a Lima folyó partján fekszik és nevét egy régi hídról kapta, amit még a rómaiak építettek.
Ponte de Lima
A vacsi nagyon jó volt, és rá kellett hogy jöjjek: imádom a tonhalat salátával !!!!Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani egy halra, de tényleg így van!
SŐT:
megkóstoltam a kagylót is basszus. Mit nem tesz a finnyás és válogatós gyomrommal ez a külföld, hihetetlen. Mondjuk a kagykó nem ízlett és enyhén hányingert is kaptam tőle, de úgy voltam vele, egyszer már muszáj lesz megkóstolni, meg a srácok állandóan azon aggódnak, hogy nem eszem semmit, így kellett már egy kicsit bizonyítani...
Utána lassan elindultunk és volt vagy fél egy , mire hazaértem.Utána nem volt a bajom az alvással :)
Most meg éppen készülök elindulni, hogy találkozzak Viktorral, időközben ők meg visszajöttek Lisszabonból, kíváncsi vagyok hogy érezték magukat.
Nuno és Licinio
Millió puszi mindenkinek,
pihenjetek!
Csók
Zsófika
Másodszor Isten éltesse a Gáborokat , kiváltképp Gerő Mámort, és egyetlen Antal Gáboromat!
Jó kis hétvégén vagyok túl mondhatom.
Nem volt netem, de időm sem lett volna irogatni.
Szombaton elmentünk este egy kis bártűznézőbe , végül találtunk is egy olyat ,ami nem volt teljesen tele, így megiszogattam két koktélt, ami gyanítom, hogy fehér rumból volt összerakva, meg egy kis citromból. Utána hazadobtak olyan hajnali 3 körül , én meg elkezdtem főzni...
Napok óta tervben volt a srácokkal (Nuno, Licinio), hogy húsvét-vasárnap elmegyünk Spanyolországba és meglepjük Anitát, úgyhogy csöndben kellett lenni, nehogy elszóljam magam.
Megbeszéltük, hogy Lic eljön értem vasárnap 11-kor, utána átugrunk Miramar-ra, megvárjuk a húsvéti ünneplést és utána indulunk.
Itt húsvétkor nincs locsolkodási ceremónia. A vallásos családok virágszirmot szórnak a kapujuk elé, és a "papi-körmenet" bemegy ezekbe a házakba egy kis vendéglátásra és hozzák magukkal a keresztet, amit minden családtag megcsókol. (to kiss the cross)
Eredetileg nem terveztem , hogy részt veszek benne, meg nem tudtam, hogy mennyire engedélyezett úgymond, ha egy idegen is ott van ilyenkor a családi körben, de Anitáék kedvesen beinvitáltak, megismertem a nagymamát is és együtt vártuk a keresztcsókolást.
Nem tudom pontosan, hogy ki lehetett a pap, mert többen voltak, fiatalok és idősebbek egyaránt, de nagyon kellemesen érintett, hogy ahogy bejöttek a házba, rögtön körbecsókolt mindegyik. Aztán " elmondtunk" együtt egy húsvéti imát, Nuno körbejárt a kereszttel, mindenki megcsókolta, majd jött a kis lakmározás. ( az asztal televolt sütivel)
Igaz, a körmenet már nem nagyon bírt enni, mert gondolom reggel óta ilyen fogadtatás várta őket mindenhol, de én azért mindent megkóstoltam, meg az igazi porto-i bort is, ami annyira sűrű és édes, hogy inkább egy likőrhöz hasonlítanám, de azért finom volt.
Nuno és családja
Fél 2 körül el is indultunk, útközben megálltunk enni, ahol életemben először megkóstoltam a Lasagne- t és nagyon finom volt.
Spanyolországi uticélunk Vigo városa volt, ami a tengerparton fekszik és nagyon közkedvelt a túristák körében. Mivel ünnep volt, mindenki kintvolt az utcákon és a kávézókba is alig lehetett beférni.
A szél ezerszer jobban fújt , mint szokott, de azért csináltunk pár képet. Kis városnézés, kávézás, autózgatás fért bele a délutánba, sajnos az ünnep miatt a nagyobb bevásárlócenterek zárva voltak.
Anita és én a spanyol tengerparton
Hazafelé megálltuk Ponte de Lima városában vacsorázni, ami a Lima folyó partján fekszik és nevét egy régi hídról kapta, amit még a rómaiak építettek.
Ponte de Lima
A vacsi nagyon jó volt, és rá kellett hogy jöjjek: imádom a tonhalat salátával !!!!Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani egy halra, de tényleg így van!
SŐT:
megkóstoltam a kagylót is basszus. Mit nem tesz a finnyás és válogatós gyomrommal ez a külföld, hihetetlen. Mondjuk a kagykó nem ízlett és enyhén hányingert is kaptam tőle, de úgy voltam vele, egyszer már muszáj lesz megkóstolni, meg a srácok állandóan azon aggódnak, hogy nem eszem semmit, így kellett már egy kicsit bizonyítani...
Utána lassan elindultunk és volt vagy fél egy , mire hazaértem.Utána nem volt a bajom az alvással :)
Most meg éppen készülök elindulni, hogy találkozzak Viktorral, időközben ők meg visszajöttek Lisszabonból, kíváncsi vagyok hogy érezték magukat.
Nuno és Licinio
Millió puszi mindenkinek,
pihenjetek!
Csók
Zsófika
2008. márc. 22.
Fumar causa elevada dependencia. Nao comece a fumar.
Úgy látszik, a portugálokkal minden jó:)
Megint nem fogok tudni sok mindenről beszámolni, de ma is fantasztikus napom volt.
Filipe későn kelt viszonylag, így én is pihentem , aztán játszottunk egy pár órát és már jött is érte Pedro.
Utána még elszaladtam boltba, meg elkészülődtem és jött értem Lisinhio. Elmentünk a Gaia Shopping Center-be , ahol vettem magamnak edzős cuccot, nadrágot, meg egy felsőt, utána meg átmentünk Miamarba, beszélgettünk egy kicsit az óceánparton, megmutatta a kápolnát ami mögé gyülekeznek hetetne egyszer a boszorkányok.
Először kegyetlenül kiröhögtem, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem viccel, mert minden szerdán összegyűlnek a helyi boszorkányok ( azt nem tudtam meg ,hogy férfiak-e , vagy nők, idősek-e, vagy fiatalok ) és ott helyben lefejezik a csirkéket , meg gyújtogatják a gyertyákat és megy a nagy szeánszozás....a csirkefejek meg ottmaradnak a parton a másnapi látogatóknak, így Lisinhio is átpártolt egy másik partszakaszra és ott szörfözik...
Ahogy telik az idő, azt veszem észre, hogy bármit el tudok mondani angolul és nem magyarul gondolkodom hozzá...Rettentő sokat nevettem ma, viccelődtünk, és tanultam a portugál szavak tömkelegét...
Találkoztunk Nuno-val az étteremnél, ahol Anita dolgozik és megvacsiztunk.
Szerencsémre volt zöldségleves, ami faszán finom volt és megkóstoltam a Baccaio-t , de nem hiszem hogy így kell leírni...ez a leghíresebb hal ,amit itt esznek, karácsonyi kaja is amúgy és mindenki szereti...azt kell , hogy mondjam, egyáltalán nem volt rossz- a végén még rákapok a halra basszus.
Megtanultam a desszert-étlap összes nevét és néhány szexuális kifejezést , amit soha nem szabad majd kimondanom, mert mindenki utalásnak veszi állítólag.
Nuno és Lisinhio totál idióták , ha együtt vannak , így remekül szórakozom velük állandóan. Sajnos Anita dolgozott, így ő 11kor végzett, de megvártuk és átmentünk Espinho-ba egy bár-féleségbe, ott megittunk egy sört, hülyéskedtünk még aztán mindenki ment haza, szerencsére megint haza lettem hozva.
Holnap este folytatjuk és mivel a vasárnap mindenkinek szünnap a Húsvét miatt így nem kell sietni haza... Én meg úgyis csak egyedül lennék itthon, mert Livi meg átköltözött Christiano-hoz a hétvégére és gyerek sincs ugye.
Vasárnap valószínűleg elmegyünk egy viszonylag közeli városba, aminek egy nagy temlpom a nevezetessége, ahova imádkozni járnak az emberek és nem is akármilyen módon ; hason csúsznak a templomtéren és fohászkodnak Fatimához, aki egy helyi szent.
Biztos tudok majd pár szép képet csinálni.
Most meg a Hurrikánt nézem Denzel Washingtonnal és néha átkapcsolok a Mel Gibsonos Passióra.
Remélem mindenkivel minden rendben, csókollak titeket,
boa noite, beijos!
Zsófi
Megint nem fogok tudni sok mindenről beszámolni, de ma is fantasztikus napom volt.
Filipe későn kelt viszonylag, így én is pihentem , aztán játszottunk egy pár órát és már jött is érte Pedro.
Utána még elszaladtam boltba, meg elkészülődtem és jött értem Lisinhio. Elmentünk a Gaia Shopping Center-be , ahol vettem magamnak edzős cuccot, nadrágot, meg egy felsőt, utána meg átmentünk Miamarba, beszélgettünk egy kicsit az óceánparton, megmutatta a kápolnát ami mögé gyülekeznek hetetne egyszer a boszorkányok.
Először kegyetlenül kiröhögtem, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem viccel, mert minden szerdán összegyűlnek a helyi boszorkányok ( azt nem tudtam meg ,hogy férfiak-e , vagy nők, idősek-e, vagy fiatalok ) és ott helyben lefejezik a csirkéket , meg gyújtogatják a gyertyákat és megy a nagy szeánszozás....a csirkefejek meg ottmaradnak a parton a másnapi látogatóknak, így Lisinhio is átpártolt egy másik partszakaszra és ott szörfözik...
Ahogy telik az idő, azt veszem észre, hogy bármit el tudok mondani angolul és nem magyarul gondolkodom hozzá...Rettentő sokat nevettem ma, viccelődtünk, és tanultam a portugál szavak tömkelegét...
Találkoztunk Nuno-val az étteremnél, ahol Anita dolgozik és megvacsiztunk.
Szerencsémre volt zöldségleves, ami faszán finom volt és megkóstoltam a Baccaio-t , de nem hiszem hogy így kell leírni...ez a leghíresebb hal ,amit itt esznek, karácsonyi kaja is amúgy és mindenki szereti...azt kell , hogy mondjam, egyáltalán nem volt rossz- a végén még rákapok a halra basszus.
Megtanultam a desszert-étlap összes nevét és néhány szexuális kifejezést , amit soha nem szabad majd kimondanom, mert mindenki utalásnak veszi állítólag.
Nuno és Lisinhio totál idióták , ha együtt vannak , így remekül szórakozom velük állandóan. Sajnos Anita dolgozott, így ő 11kor végzett, de megvártuk és átmentünk Espinho-ba egy bár-féleségbe, ott megittunk egy sört, hülyéskedtünk még aztán mindenki ment haza, szerencsére megint haza lettem hozva.
Holnap este folytatjuk és mivel a vasárnap mindenkinek szünnap a Húsvét miatt így nem kell sietni haza... Én meg úgyis csak egyedül lennék itthon, mert Livi meg átköltözött Christiano-hoz a hétvégére és gyerek sincs ugye.
Vasárnap valószínűleg elmegyünk egy viszonylag közeli városba, aminek egy nagy temlpom a nevezetessége, ahova imádkozni járnak az emberek és nem is akármilyen módon ; hason csúsznak a templomtéren és fohászkodnak Fatimához, aki egy helyi szent.
Biztos tudok majd pár szép képet csinálni.
Most meg a Hurrikánt nézem Denzel Washingtonnal és néha átkapcsolok a Mel Gibsonos Passióra.
Remélem mindenkivel minden rendben, csókollak titeket,
boa noite, beijos!
Zsófi
2008. márc. 20.
Szabadnap után
Tegnap isteni jó napom volt!
Először is tovább aludhattam , mint a szokásos , mert Lívia vitte a kölyköt oviba, utána meg már az apukája ment érte és ott is aludt.
5-kor találkoztam Anitával a Gaia-i vasútállomásnál, mert ahhoz esik közel a konditerem.
A konditerem nagyon szuper, kultúrált, nem izomagyú kopaszokkal van tele, hanem mindenféle korosztállyal és emberrel, kezdve az öreg bácsitól a velem egykorú fiatalokig.
Rengeteg gép van mindenből és személyi eddzők segítenek , hogy éppen miből mennyit kéne csinálnod. 2 órát voltam a gépeken és annyira megtetszett, hogy én is vettem egy havi bérletet, ami heti 2 alkalomra szól , így majd járunk Anitával minden kedden és szerdán. Torna után pezsgőfürdőztünk, gőzfürdőztünk és szaunáztunk is.
Kedden megyek majd egy orvosi kontrollra, ahol lemérnek rendesen, megállapítják hogy hány %-a zsír a testemnek, stb.. és összeállítanak egy személyes edzőprogramot.
Miután ez megvolt, felültünk a vonatra és átmentünk Miramar- ba (itt laknak Anitáék), ahol találkoztunk Nuno-val, Lissinhio-val, meg Nuno apukájával, Miguel-lel.
Az az étterem , amit elsőre kinéztek sajna be volt zárva, így átmentünk egy másikba.
Nuno apukájáról tudni kell, hogy volt 15 éve egy autobalesete, ahol bal oldalára lebénult. (Sajnos a balesetben meghalt Nuno anyukája, meg a kisöccse is)
Így sokat kell figyelni az öregre, de rendkívűl szórakoztató figura és nagyon kedves is.
A menüről annyit, hogy nem volt túl könnyű dolgom, mivel nem eszem húst és a porugálok minden hússal esznek , no meg hallal - persze ez utóbbit sem eszem...
Itt nem módi a rántott sajt meg a rántott gomba, így kértem egy salátát, amiben volt hal ,meg sonka is ,de hősiesen megettem, sőt még talán ízlett is.
Utána borozgattunk, meg kávéztunk még, majd átszaladtunk Anitáékhoz hazavinni az öreget, had aludjon. Ott még elökörködtünk egy kicsit, majd Lissinhio hazahozott.
Szuper egy este volt leszámítva a szélvihart :)
Először is tovább aludhattam , mint a szokásos , mert Lívia vitte a kölyköt oviba, utána meg már az apukája ment érte és ott is aludt.
5-kor találkoztam Anitával a Gaia-i vasútállomásnál, mert ahhoz esik közel a konditerem.
A konditerem nagyon szuper, kultúrált, nem izomagyú kopaszokkal van tele, hanem mindenféle korosztállyal és emberrel, kezdve az öreg bácsitól a velem egykorú fiatalokig.
Rengeteg gép van mindenből és személyi eddzők segítenek , hogy éppen miből mennyit kéne csinálnod. 2 órát voltam a gépeken és annyira megtetszett, hogy én is vettem egy havi bérletet, ami heti 2 alkalomra szól , így majd járunk Anitával minden kedden és szerdán. Torna után pezsgőfürdőztünk, gőzfürdőztünk és szaunáztunk is.
Kedden megyek majd egy orvosi kontrollra, ahol lemérnek rendesen, megállapítják hogy hány %-a zsír a testemnek, stb.. és összeállítanak egy személyes edzőprogramot.
Miután ez megvolt, felültünk a vonatra és átmentünk Miramar- ba (itt laknak Anitáék), ahol találkoztunk Nuno-val, Lissinhio-val, meg Nuno apukájával, Miguel-lel.
Az az étterem , amit elsőre kinéztek sajna be volt zárva, így átmentünk egy másikba.
Nuno apukájáról tudni kell, hogy volt 15 éve egy autobalesete, ahol bal oldalára lebénult. (Sajnos a balesetben meghalt Nuno anyukája, meg a kisöccse is)
Így sokat kell figyelni az öregre, de rendkívűl szórakoztató figura és nagyon kedves is.
A menüről annyit, hogy nem volt túl könnyű dolgom, mivel nem eszem húst és a porugálok minden hússal esznek , no meg hallal - persze ez utóbbit sem eszem...
Itt nem módi a rántott sajt meg a rántott gomba, így kértem egy salátát, amiben volt hal ,meg sonka is ,de hősiesen megettem, sőt még talán ízlett is.
Utána borozgattunk, meg kávéztunk még, majd átszaladtunk Anitáékhoz hazavinni az öreget, had aludjon. Ott még elökörködtünk egy kicsit, majd Lissinhio hazahozott.
Szuper egy este volt leszámítva a szélvihart :)
2008. márc. 19.
Hanyagolva...
Sok-sok kimaradt post után visszatértem csodaszerűen, de nem tudom garantálni a mindennapi bejegyzéseket...
No nem azért mintha nem történnének itt érdekes dolgok, csak tudhatja a Mélyentisztelt Olvasó, hogy nem jön mindig az ihlet.
Az utóbbi napokban sem jött többekközött, viszont sikeresen kijelenthetem , hogy a legtöbb pénzemet utazásra költöm.
Ígyhát jó lenne jövő héttől valami bérletféleség után nézni-majd az is eljön.
Na hát magyarok még mindig vannak,és egyre kedvesebbek.
Portugál óceán-parti barátomat jelentősen hanyagoltam és sikeresen eltüntettem az új számomhoz tartozó kis kártyát, ami a pin kódomat mutatná, így egy kikapcsolós akció után nem tudtam már többé aktiválni, pedig az egész lakást átkutattam és sanda gyanúm, hogy a gyerkőc rakta el valahova, de azt hiszem az majd csak pár hónap múlva kerülne elő, ígyhát meggyászolom a friss számomat, amire még csak nem is emlékezek és holnap veszek egy újat...
A müzli-joghurt újfajta imádata bizonyos sikereket hozott, ugyanis baromira élvezek minden étkezést, mert annyira imádom - mellette meg ledobtam pikk-pakk 3 kilót is. És hogy ne csak a léleknek legyen jó, de a testnek is ; holnap elmegyek Anitával a közelünkben lévő fitness-terembe ,ahova ezúttal megúszom a regisztrációs díjat (elég borsos, 60 euro) és remélhetőleg heti 2-3 alkalommal ott fogok mozogni, kivéve ha nem csábulok el és csak rotyogtatom magam a jakuzzi-ban.
Anitáék ma elugrottak értem egy rövid találkozóra (Anita, a barátja Nuno , és a legjobb barát Lissinho) és egy kávé mellett meghívtak egy holnap esti apák-napja ünnepélyre valami étterembe, ugyanis Nuno apukáját ünnepeljük majd. A sors úgy hozta, hogy Filipe-t is elviszi az apukája magához, így a holnapi napom szabadnap lesz :)
Magyar pajtásaim éppen Lisszabonban vannak, ma indultak, eredetileg stoppoltak volna, de nem leltek szerencsére, így átbuszoztak és ott lesznek valószínűleg egész héten.
Amúgy tegnap este meglátogattam őket a kollégiumban és a közös kis társalgóban borozgattunk, nade nem üveges bort , hanem papírdobozost- nem olyan gagyi mint amilyennek hangzik amúgy :-)
Be kell valljam, egy hónapnyi nemivás után kellőképpen a fejembe szállt az alkohol , így bele sem merek gondolni , hogy mi lesz ha hazajövök és vissza"kell" rázódni a rendes kerékvágásba..
Édesapámnak meg Boldog Apák Napját kívánok!
Képzeljétek, innen Madrid oda-vissza repjeggyel 20 euro, tehát körülbelül 5000 Ft, szóval lehetőségek mindig vannak egy kis világlátásra :) Ezekről majd később.
Elnézést tehát a hanyagságomért, majd igyekszem magam összekapni,
addig is szeretettel gondolok mindenkire,
csók:
Zsófika
No nem azért mintha nem történnének itt érdekes dolgok, csak tudhatja a Mélyentisztelt Olvasó, hogy nem jön mindig az ihlet.
Az utóbbi napokban sem jött többekközött, viszont sikeresen kijelenthetem , hogy a legtöbb pénzemet utazásra költöm.
Ígyhát jó lenne jövő héttől valami bérletféleség után nézni-majd az is eljön.
Na hát magyarok még mindig vannak,és egyre kedvesebbek.
Portugál óceán-parti barátomat jelentősen hanyagoltam és sikeresen eltüntettem az új számomhoz tartozó kis kártyát, ami a pin kódomat mutatná, így egy kikapcsolós akció után nem tudtam már többé aktiválni, pedig az egész lakást átkutattam és sanda gyanúm, hogy a gyerkőc rakta el valahova, de azt hiszem az majd csak pár hónap múlva kerülne elő, ígyhát meggyászolom a friss számomat, amire még csak nem is emlékezek és holnap veszek egy újat...
A müzli-joghurt újfajta imádata bizonyos sikereket hozott, ugyanis baromira élvezek minden étkezést, mert annyira imádom - mellette meg ledobtam pikk-pakk 3 kilót is. És hogy ne csak a léleknek legyen jó, de a testnek is ; holnap elmegyek Anitával a közelünkben lévő fitness-terembe ,ahova ezúttal megúszom a regisztrációs díjat (elég borsos, 60 euro) és remélhetőleg heti 2-3 alkalommal ott fogok mozogni, kivéve ha nem csábulok el és csak rotyogtatom magam a jakuzzi-ban.
Anitáék ma elugrottak értem egy rövid találkozóra (Anita, a barátja Nuno , és a legjobb barát Lissinho) és egy kávé mellett meghívtak egy holnap esti apák-napja ünnepélyre valami étterembe, ugyanis Nuno apukáját ünnepeljük majd. A sors úgy hozta, hogy Filipe-t is elviszi az apukája magához, így a holnapi napom szabadnap lesz :)
Magyar pajtásaim éppen Lisszabonban vannak, ma indultak, eredetileg stoppoltak volna, de nem leltek szerencsére, így átbuszoztak és ott lesznek valószínűleg egész héten.
Amúgy tegnap este meglátogattam őket a kollégiumban és a közös kis társalgóban borozgattunk, nade nem üveges bort , hanem papírdobozost- nem olyan gagyi mint amilyennek hangzik amúgy :-)
Be kell valljam, egy hónapnyi nemivás után kellőképpen a fejembe szállt az alkohol , így bele sem merek gondolni , hogy mi lesz ha hazajövök és vissza"kell" rázódni a rendes kerékvágásba..
Édesapámnak meg Boldog Apák Napját kívánok!
Képzeljétek, innen Madrid oda-vissza repjeggyel 20 euro, tehát körülbelül 5000 Ft, szóval lehetőségek mindig vannak egy kis világlátásra :) Ezekről majd később.
Elnézést tehát a hanyagságomért, majd igyekszem magam összekapni,
addig is szeretettel gondolok mindenkire,
csók:
Zsófika
2008. márc. 15.
Új nap,új ismeretség
Wow!
Szuperjó napom volt tegnap!
Először is hoztam a formámat , mert megbeszéltem Viktorral egy találkozót a Luis híd közepén délután 5kor (azért középen, mert ő Porto-n lakik, én meg Gaia-n , és így volt köztes) és nem gondoltam, hogy a péntek délután a legforgalmasabb, így minden egysávos kis utca totál be volt állva....természetesen késtem 3/4-ed órát, de Viktor hál istennek megvárt....
Leültünk a rakpartra egy üveg borral és dumáltunk vagy 3 órát.
Erasmusos és júniusig lesz itt . Kiderült, hogy több magyar is van Porto-ban, a koleszban ahol lakik, például 4en vannak magyarok azt hiszem , úgyhogy jövő héten kollektív magyar group összehívás, erősítem a csapatot, Lisszabonban már úgyis van ilyen team, jó lenne hát itt is.
Jajj, rengeteget nevettem, szerintem többet mint az eltelt egy hónap alatt összességében. Beszéltem Anitával, ő is megismerné a többieket, így szerintem jövő héten sort kerítünk majd rá.
A hazautam baromi kalandos volt .. kiderült ,hogy este 9 után nem nagyon járnak buszok arra, amerre én szeretnék menni, így 3/4 10kor még egy buszmegállóban álltam két részeg ukránnak, meg Viktorral. Az ukránok bizonygatták, hogy jön mindjárt egy busz, ami elvisz engem a Quatro Caminhos-ra, ami nekem útba esik..nem volt túl hihető, de nem volt más lehetőségem.
Szerencsére igazuk lett ; felpattantam és nagyon örültem magamnak. Részegségüknek köszönhetően baromira nem tudták felfogni azt a tényt, hogy nem beszéltek portugálul, így egész úton csak kellemetlenül mosolyogtam, meg nézelődtem, de a kisbusz televolt helyi munkásemberekkel , így a végén már csak a lábamra próbáltam fókuszálni. Minden faszán ment addig, mígnem a busz lekanyarodott arra, amerre én még soha nem voltam...kicsit leblokkoltam, de nagynehezen kinyögtem, hogy szeretnék leszállni és a Pigno Doce-t keresem (ez a közelünkben lévő nagy bolt) mire a buszsofőr úgy nézett rám, mintha idióta lennék és kábé egy Cba-t vagy Tesco-t kerestem volna. Így leszálltam, már majdnem 10 óra volt és elkezdtem kurvagyorsan futni, bele a nagy semmibe, mert sötét volt és hideg és kihaltság és úgy éreztem magam, mint anno egyszer a Kökin az emlékezetes-ominózus nagy eltévedésemnél...szóval be voltam szarva, de rendesen, felhívtam Líviát és közöltem vele, hogy fogalmam sincs hogy hol vagyok. Na mindegy, innentől még futottam pár kört és a végén ismerős környékre tévedtem, de a tüdőm kábé kiszakadt, meg nagyon meg is voltam ijedve.
Állítólag van egy buszjárat , ami még megy ilyenkor, csak máshonnan indul..azt hiszem kénytelen leszek ezeknek utánajárni.
Laza deles keléssel kezdtük a mai napot, utána vad PS-délután és most Liviék éppen vásárolgatnak én meg lecsekkolom a mai termést .És megint este van.
Rémisztő milyen gyorsan telnek a napjaim .
Milyen volt az osztálytalálkozó?Valaki írhatna róla majd valamit, kérek fotódokumentációt is.
Ma nem vagyok a mondatok embere, a fölösleges dolgokat nincs kedvem leírni, magamat és titeket sem akarlak untatni, aki akar és tud az úgyis megtalál más csatornákon.
Jövő héten szorgalmasabb leszek, ígérem,
csók mindannyiotoknak!
Zsófika
Szuperjó napom volt tegnap!
Először is hoztam a formámat , mert megbeszéltem Viktorral egy találkozót a Luis híd közepén délután 5kor (azért középen, mert ő Porto-n lakik, én meg Gaia-n , és így volt köztes) és nem gondoltam, hogy a péntek délután a legforgalmasabb, így minden egysávos kis utca totál be volt állva....természetesen késtem 3/4-ed órát, de Viktor hál istennek megvárt....
Leültünk a rakpartra egy üveg borral és dumáltunk vagy 3 órát.
Erasmusos és júniusig lesz itt . Kiderült, hogy több magyar is van Porto-ban, a koleszban ahol lakik, például 4en vannak magyarok azt hiszem , úgyhogy jövő héten kollektív magyar group összehívás, erősítem a csapatot, Lisszabonban már úgyis van ilyen team, jó lenne hát itt is.
Jajj, rengeteget nevettem, szerintem többet mint az eltelt egy hónap alatt összességében. Beszéltem Anitával, ő is megismerné a többieket, így szerintem jövő héten sort kerítünk majd rá.
A hazautam baromi kalandos volt .. kiderült ,hogy este 9 után nem nagyon járnak buszok arra, amerre én szeretnék menni, így 3/4 10kor még egy buszmegállóban álltam két részeg ukránnak, meg Viktorral. Az ukránok bizonygatták, hogy jön mindjárt egy busz, ami elvisz engem a Quatro Caminhos-ra, ami nekem útba esik..nem volt túl hihető, de nem volt más lehetőségem.
Szerencsére igazuk lett ; felpattantam és nagyon örültem magamnak. Részegségüknek köszönhetően baromira nem tudták felfogni azt a tényt, hogy nem beszéltek portugálul, így egész úton csak kellemetlenül mosolyogtam, meg nézelődtem, de a kisbusz televolt helyi munkásemberekkel , így a végén már csak a lábamra próbáltam fókuszálni. Minden faszán ment addig, mígnem a busz lekanyarodott arra, amerre én még soha nem voltam...kicsit leblokkoltam, de nagynehezen kinyögtem, hogy szeretnék leszállni és a Pigno Doce-t keresem (ez a közelünkben lévő nagy bolt) mire a buszsofőr úgy nézett rám, mintha idióta lennék és kábé egy Cba-t vagy Tesco-t kerestem volna. Így leszálltam, már majdnem 10 óra volt és elkezdtem kurvagyorsan futni, bele a nagy semmibe, mert sötét volt és hideg és kihaltság és úgy éreztem magam, mint anno egyszer a Kökin az emlékezetes-ominózus nagy eltévedésemnél...szóval be voltam szarva, de rendesen, felhívtam Líviát és közöltem vele, hogy fogalmam sincs hogy hol vagyok. Na mindegy, innentől még futottam pár kört és a végén ismerős környékre tévedtem, de a tüdőm kábé kiszakadt, meg nagyon meg is voltam ijedve.
Állítólag van egy buszjárat , ami még megy ilyenkor, csak máshonnan indul..azt hiszem kénytelen leszek ezeknek utánajárni.
Laza deles keléssel kezdtük a mai napot, utána vad PS-délután és most Liviék éppen vásárolgatnak én meg lecsekkolom a mai termést .És megint este van.
Rémisztő milyen gyorsan telnek a napjaim .
Milyen volt az osztálytalálkozó?Valaki írhatna róla majd valamit, kérek fotódokumentációt is.
Ma nem vagyok a mondatok embere, a fölösleges dolgokat nincs kedvem leírni, magamat és titeket sem akarlak untatni, aki akar és tud az úgyis megtalál más csatornákon.
Jövő héten szorgalmasabb leszek, ígérem,
csók mindannyiotoknak!
Zsófika
2008. márc. 14.
Depresso(gyors)
Hát ez egy gyors bejegyzés lesz, mert igen késő van megint.
A mai napról annyit, hogy Filipe könnyen kelt és könnyen is indult szerencsére.
Napközben ment a semmitcsinálás , megtanultam portugálul ágyazni. (nincs konkrét paplanhuzatuk, így a paplan és közted van egy matéria,amit ügyesen kell hajtogatni.)
Megbeszéltem Fil-lel holnapra egy kávézást, meg találkoztam végre Anitával , a magyar csajszival, meg a barátnőjével, egy román lánnyal, Lucia-val és ittunk egy kávét egy olyan kávzóban ahol lehetett dohányozni!! (én sem értem, hogyan történhetett)
Anita egy bűbáj, nagyon felvidított, hogy találkoztunk és utána haza is hozott az egyik barátjával, aki meglehetősen jó faszi, de a neve megjegyezhetetlen és hétfőn visz megmutatni Porto-t, meg meglátogatjuk Anitát, meg a barátját - Nunot is.
Megszívtam a buszokkal, mert nem tudtam pontosan, hogy merre menjek. Elkezdtem beszélgetni egy portugál nővel a buszmegállóban, aki a Falas inglés?-re yes-sel válaszolt, ezért gondoltam segítségemre lesz, de utána csak portugálul szólalt meg ,kézzel-lábbal mutogatott és nem túl sok mindent értettem belőle. Itt a buszokat amúgy le kell inteni és ezt az első 2 hétben nemigen tudtam...ezért mindig csodálkoztam, hogy továbbhajtanak.
Megtudtam, hogy hogyan tudok olcsóbban utazni (50 centimus a különbség,ami bezony 130 Ft, szóval nem mindegy) .
Holnapra mindenkit puszilok az osztálytalálkozónkra, énekeljetek szépen, és igyatok be rendesen!Aztán majd kérem az infókat!
Holnap hosszabban, csók!
A mai napról annyit, hogy Filipe könnyen kelt és könnyen is indult szerencsére.
Napközben ment a semmitcsinálás , megtanultam portugálul ágyazni. (nincs konkrét paplanhuzatuk, így a paplan és közted van egy matéria,amit ügyesen kell hajtogatni.)
Megbeszéltem Fil-lel holnapra egy kávézást, meg találkoztam végre Anitával , a magyar csajszival, meg a barátnőjével, egy román lánnyal, Lucia-val és ittunk egy kávét egy olyan kávzóban ahol lehetett dohányozni!! (én sem értem, hogyan történhetett)
Anita egy bűbáj, nagyon felvidított, hogy találkoztunk és utána haza is hozott az egyik barátjával, aki meglehetősen jó faszi, de a neve megjegyezhetetlen és hétfőn visz megmutatni Porto-t, meg meglátogatjuk Anitát, meg a barátját - Nunot is.
Megszívtam a buszokkal, mert nem tudtam pontosan, hogy merre menjek. Elkezdtem beszélgetni egy portugál nővel a buszmegállóban, aki a Falas inglés?-re yes-sel válaszolt, ezért gondoltam segítségemre lesz, de utána csak portugálul szólalt meg ,kézzel-lábbal mutogatott és nem túl sok mindent értettem belőle. Itt a buszokat amúgy le kell inteni és ezt az első 2 hétben nemigen tudtam...ezért mindig csodálkoztam, hogy továbbhajtanak.
Megtudtam, hogy hogyan tudok olcsóbban utazni (50 centimus a különbség,ami bezony 130 Ft, szóval nem mindegy) .
Holnapra mindenkit puszilok az osztálytalálkozónkra, énekeljetek szépen, és igyatok be rendesen!Aztán majd kérem az infókat!
Holnap hosszabban, csók!
2008. márc. 13.
Hiszünk a horoszkópban?
Ma Lívia lefordította az aktuális napilapból a horoszkópomat és azt mondta, hogy ez az időszak kedvez a barátságoknak nagyon...ki tudja-gondoltam.
Aztán egy sikeres visszaszőkítés és 2 órás fodrászkodás után (igen,megint belenyírtam a hajamba és baromi jó lenne ,ha lenne szemem hátul is, vagy kitudnék lépni a testemből és lenyírni a hajamat) - szóval elindultam a partra ,mert nagyon szép idő volt ,és ahhoz ,hogy betépjek a városba már eléggé elcsúsztam.
Így elindultam és megpróbáltam más utakat felfedezni, minek az eredménye az lett ,hogy végül ugyanazon az úton mentem le,mint szoktam, csak közben 3x azt hittem ,hogy eltévedtem, meg kerültem egy orbitálisat.
Két napnyi elnyomás és eső után úgy tűnik a "szagok" nem bírták ki, hogy ne erősödjenek fel 20adszorosukra, így egész sétám alatt átható kutya - és tehénszarszagot éreztem és megvoltam róla győződve,hogy biztos a talpamról jön, mert különben nem érezném állandóan- így tízméterenként megálltam lecsekkolni - de nem én voltam végülis.
Aztán a szokásos külföldi ismertetőjelemként ledobtam a ballerinacipellőket és bevetettem magam a homokba kagylóvadászatra - megjegyzem ma nagyon kintvolt a víz, én meg még azt gondoltam, hogy az utolsó homokbaírásom meglesz még..
Ahogy ott mászkáltam, láttam a szemem sarkából, hogy valami tagbaszakadt forma kitartóan követ, így lelasítottam , hogy essünk túl a kunyeráláson .
Hát nem tévedtem, a srác kemény 25 centimust kért telefonra (kb 70 ft) de ,természetesen én bunkó mondtam neki, hogy nincs nálam pénz..
*Van-e cigim?
*Van.
*Nem ülünk le?
*De...
Aztán valahogy elkezdtünk beszélgetni mindenféléről és kiderült, hogy a szakadt külső egy halál normális és értelmes palit rejt .(Hihi, ilyenben már volt részem egyszer, csak akkor az két év(?) kötődést eredményezett...)
Csak ,hogy ne legyen egyszerű, őt is Filipe-nek hívják, mint a kiskölyköt, akire vigyázok, így ezekután a mai Filipet csak Fil-nek fogom nevezni, amíg nem találok ki neki valami jó nevet.
Szóval Fil 26 éves, dobos, az angol nyelvtudásom a béka segge alatt volt hozzá képest, de baromi türelmes volt és végül mindent megértettünk.Tájékozott a világban, politikában, zenében, határozottan érdeklődő és segítőkész- egyszóval imádnivaló .
Megkóstoltatta velem a legerősebb portugált töményt , aminek nem tudom a nevét, de viccesen felkészített arra, hogy ez nagyon erős lesz és csak kicsit kortyoljak, aztán meg fürkészte az arcomat, hogy milyen fintorokat tudok majd produkálni...
Amikor letettem a poharat egy hatalmasat visítottam, amit nem tudott mire vélni...közöltem vele, hogy a "bikapia" egyáltalán nem erős és még nem ivott pálinkát...aztán megbeszéltük, hogy hogy készül és kiderült ez is egy pálinka, csak szőlőhéjból , ígyhát dicsekedtem neki a hazai felhozatallal, megemlítve a vakítós kategóriákat is.
Utána megnéztük a stúdiót, ahol dolgoznak - ez egy lepukkant kis garázs és a rock&roll mint kiderült, még elég kezdetleges, de a srácok most terveznek betörni az élvonalba. Ott megismertem még egy fiút, akinek a nevét még ki sem hallottam és megjegyezte, hogy 17 éves vagyok- biztos az új séróm teszi.
A ház, ahol lakik ; szintén egy társasház, csak éppen benti melegvizes medencével, meg eddzőteremmel, zuhanyzókkal meg pihenőrésszel... igyekeztem nem feltűnően odalenni a helyért, de a meglepődöttségem biztos csak Fil külseje miatt volt, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen fasza helyen lakik. Aztán a papáját is megismertem, mert vitte épp a kutyust sétáltatni. Nagyon kedves volt az öreg is.
Szóval ma az egész délutánom meg koraestém ilyen jó hangulatban telt, pénteken találkozunk, mesélt a helyi klubbokról, meg a szórakozási lehetőségekről, meg mindeféléről ,amiket Líviától nem tudhattam meg.
Aztán ma a net csodája képpen felvettem a kapcsolatot 8 emberrel - köztük egy magyar sráccal is -, akikkel valószínűleg egy héten belül összefutok.
Nagyon nagy boldogság ez számomra, ma igazán mosolyogva fogok elaludni.
Millió csók mindenkinek, hiányoztok!
Aztán egy sikeres visszaszőkítés és 2 órás fodrászkodás után (igen,megint belenyírtam a hajamba és baromi jó lenne ,ha lenne szemem hátul is, vagy kitudnék lépni a testemből és lenyírni a hajamat) - szóval elindultam a partra ,mert nagyon szép idő volt ,és ahhoz ,hogy betépjek a városba már eléggé elcsúsztam.
Így elindultam és megpróbáltam más utakat felfedezni, minek az eredménye az lett ,hogy végül ugyanazon az úton mentem le,mint szoktam, csak közben 3x azt hittem ,hogy eltévedtem, meg kerültem egy orbitálisat.
Ma a part
Két napnyi elnyomás és eső után úgy tűnik a "szagok" nem bírták ki, hogy ne erősödjenek fel 20adszorosukra, így egész sétám alatt átható kutya - és tehénszarszagot éreztem és megvoltam róla győződve,hogy biztos a talpamról jön, mert különben nem érezném állandóan- így tízméterenként megálltam lecsekkolni - de nem én voltam végülis.
Aztán a szokásos külföldi ismertetőjelemként ledobtam a ballerinacipellőket és bevetettem magam a homokba kagylóvadászatra - megjegyzem ma nagyon kintvolt a víz, én meg még azt gondoltam, hogy az utolsó homokbaírásom meglesz még..
Ahogy ott mászkáltam, láttam a szemem sarkából, hogy valami tagbaszakadt forma kitartóan követ, így lelasítottam , hogy essünk túl a kunyeráláson .
Hát nem tévedtem, a srác kemény 25 centimust kért telefonra (kb 70 ft) de ,természetesen én bunkó mondtam neki, hogy nincs nálam pénz..
*Van-e cigim?
*Van.
*Nem ülünk le?
*De...
Aztán valahogy elkezdtünk beszélgetni mindenféléről és kiderült, hogy a szakadt külső egy halál normális és értelmes palit rejt .(Hihi, ilyenben már volt részem egyszer, csak akkor az két év(?) kötődést eredményezett...)
Csak ,hogy ne legyen egyszerű, őt is Filipe-nek hívják, mint a kiskölyköt, akire vigyázok, így ezekután a mai Filipet csak Fil-nek fogom nevezni, amíg nem találok ki neki valami jó nevet.
Szóval Fil 26 éves, dobos, az angol nyelvtudásom a béka segge alatt volt hozzá képest, de baromi türelmes volt és végül mindent megértettünk.Tájékozott a világban, politikában, zenében, határozottan érdeklődő és segítőkész- egyszóval imádnivaló .
Megkóstoltatta velem a legerősebb portugált töményt , aminek nem tudom a nevét, de viccesen felkészített arra, hogy ez nagyon erős lesz és csak kicsit kortyoljak, aztán meg fürkészte az arcomat, hogy milyen fintorokat tudok majd produkálni...
Amikor letettem a poharat egy hatalmasat visítottam, amit nem tudott mire vélni...közöltem vele, hogy a "bikapia" egyáltalán nem erős és még nem ivott pálinkát...aztán megbeszéltük, hogy hogy készül és kiderült ez is egy pálinka, csak szőlőhéjból , ígyhát dicsekedtem neki a hazai felhozatallal, megemlítve a vakítós kategóriákat is.
Brand new friend és mackópénztárca
Utána megnéztük a stúdiót, ahol dolgoznak - ez egy lepukkant kis garázs és a rock&roll mint kiderült, még elég kezdetleges, de a srácok most terveznek betörni az élvonalba. Ott megismertem még egy fiút, akinek a nevét még ki sem hallottam és megjegyezte, hogy 17 éves vagyok- biztos az új séróm teszi.
Medence
A ház, ahol lakik ; szintén egy társasház, csak éppen benti melegvizes medencével, meg eddzőteremmel, zuhanyzókkal meg pihenőrésszel... igyekeztem nem feltűnően odalenni a helyért, de a meglepődöttségem biztos csak Fil külseje miatt volt, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen fasza helyen lakik. Aztán a papáját is megismertem, mert vitte épp a kutyust sétáltatni. Nagyon kedves volt az öreg is.
Szóval ma az egész délutánom meg koraestém ilyen jó hangulatban telt, pénteken találkozunk, mesélt a helyi klubbokról, meg a szórakozási lehetőségekről, meg mindeféléről ,amiket Líviától nem tudhattam meg.
Aztán ma a net csodája képpen felvettem a kapcsolatot 8 emberrel - köztük egy magyar sráccal is -, akikkel valószínűleg egy héten belül összefutok.
Nagyon nagy boldogság ez számomra, ma igazán mosolyogva fogok elaludni.
Millió csók mindenkinek, hiányoztok!
2008. márc. 12.
Link day
Igen , megint kimaradt egy pár nap..csak azért írok,hogy nehogy aggódjatok: élek még.
Tegnap jöttem egy hónapja...fura, hogy így telik...
Az idő nagyon pocsék 2 napja,de tegnap rosszabb volt, vízszintesen esett az eső jóformán, ki sem dugtam az orromat a lakásból.
Ma meg narancsot ,meg citromot loptunk egy fáról, mert elmentünk megnézni egy helyet, ahol szülinapi zsúrokat lehet szervezni (Filipe 2 hét múlva lesz 5 éves). És ott egy bazi nagy kert volt, tele gyümölcsfákkal és látszott rajta, hogy senki nem szedi,mert a nagyrésze le volt potyogva, így elcsentünk párat, holnap már azzal iszom a teámat.
Úgy látszik front lehet, mert mindenki ingerültebb.
Nem aktuálisan, de értesültem a népszavazásról és sajnos nem lepődtem meg az eredményen...mindenesetre a diákok biztos örülnek és köztük a korrupt szegedi HÖK- elnök, Török Márk is.
Most, hogy már ennyire bejött nekem ez a linkelés dolog, hasznát is veszem.
Itt is van helyi MTV, az egyetlen ciki ,hogy a TRL-hez például kiírják,hogy élő adás, de milyen vicces- a portugál felirat már ott is van alatta. Mindenesetre megnéztem a toplistát, hogy mit szeretnek itt az emberek hallgatni , márha vehetünk egy átlagos életkort és amennyiben az nem a 13-tól 15-ig terjedő korosztályt adja ki hallgatóközönségnek...de minden bizonnyal a végeredmény csak az lehet, ugyanis:
De van ám portugál muzsika,amit én is megszerettem:
NBC ft SP& Wilson
Azonkívűl nap, mint nap szerencsém van Missy-béna-Elliot-hoz is, aki hihetetlen, hogy nem képes megújulni sohasem....
A tinikről, meg a Tokio Hotel-ről jut eszembe - itt is vannak emósok. És minden emós meg fiatal ugyanúgy néz ki, mint otthon , csak itt göndör a srácok haja és valahogy kicsit jobb érzékük van az öltözködéshez.
A nagyon nyomasztó viszont, hogy ahogy mászkálsz a "zónák" között, baromira érezhető, hogy melyik a szegénynegyed vagy éppen a puccosok környéke .
Itt vannak kutyákok:
Ezt a filmet meg ajánlom, mert valamelyik este elcsíptem a TCM-en:
Gaslight (1944)
Csók!
Tegnap jöttem egy hónapja...fura, hogy így telik...
Az idő nagyon pocsék 2 napja,de tegnap rosszabb volt, vízszintesen esett az eső jóformán, ki sem dugtam az orromat a lakásból.
Ma meg narancsot ,meg citromot loptunk egy fáról, mert elmentünk megnézni egy helyet, ahol szülinapi zsúrokat lehet szervezni (Filipe 2 hét múlva lesz 5 éves). És ott egy bazi nagy kert volt, tele gyümölcsfákkal és látszott rajta, hogy senki nem szedi,mert a nagyrésze le volt potyogva, így elcsentünk párat, holnap már azzal iszom a teámat.
Úgy látszik front lehet, mert mindenki ingerültebb.
Nem aktuálisan, de értesültem a népszavazásról és sajnos nem lepődtem meg az eredményen...mindenesetre a diákok biztos örülnek és köztük a korrupt szegedi HÖK- elnök, Török Márk is.
Most, hogy már ennyire bejött nekem ez a linkelés dolog, hasznát is veszem.
Itt is van helyi MTV, az egyetlen ciki ,hogy a TRL-hez például kiírják,hogy élő adás, de milyen vicces- a portugál felirat már ott is van alatta. Mindenesetre megnéztem a toplistát, hogy mit szeretnek itt az emberek hallgatni , márha vehetünk egy átlagos életkort és amennyiben az nem a 13-tól 15-ig terjedő korosztályt adja ki hallgatóközönségnek...de minden bizonnyal a végeredmény csak az lehet, ugyanis:
- Britney Spears - Piece Of Me
- Paramore - Misery Business
- 30 Seconds To Mars - Beautiful Life
- Linkin Park - Shadow Of The Day
- Tokio Hotel - Scream
- Da Weasel - Toque Toque
- Rihanna - Don't Stop The Music
- Terrakota feat. Ikonoklasta E Conductor - É Verdade
- Starvan - Tracy, I Go Crazy
- Foo Fighters - Long Road To Ruin
- Tiago Bettencourt & Mantha - O Jogo
- These New Puritans - Elvis
- Devil In Me - Brothers In Arms
- Governo Sombra - Mais Uma Bomba
- Lenny Kravitz - I'll Be Waiting
- Fonzie - Shout It Out
- Simple Plan - When I'm Gone
- Clã - Sexto Andar
- Snoop Dogg - Sensual Seduction
- Janet Jackson - Feedback
De van ám portugál muzsika,amit én is megszerettem:
NBC ft SP& Wilson
Azonkívűl nap, mint nap szerencsém van Missy-béna-Elliot-hoz is, aki hihetetlen, hogy nem képes megújulni sohasem....
A tinikről, meg a Tokio Hotel-ről jut eszembe - itt is vannak emósok. És minden emós meg fiatal ugyanúgy néz ki, mint otthon , csak itt göndör a srácok haja és valahogy kicsit jobb érzékük van az öltözködéshez.
A nagyon nyomasztó viszont, hogy ahogy mászkálsz a "zónák" között, baromira érezhető, hogy melyik a szegénynegyed vagy éppen a puccosok környéke .
Itt vannak kutyákok:
Ezt a filmet meg ajánlom, mert valamelyik este elcsíptem a TCM-en:
Gaslight (1944)
Csók!
2008. márc. 9.
Mindig eggyel több...
Na, látom, ha hibázok akkor jönnek a kommentek, olyanok is, amik alá nevet nem kapok ,csak az általánosítást, hogy ez olyan "Kisszsófis".
Igen, tudom ,tisztában vagyok én is magammal, de azért köszönöm a kedves észrevételt.
A dolgot elintézem ÉN magamban és majd legközelebb valószínűleg nem írom ki ,ha elbasztam valamit, majd csak a jó dolgokat ,mert bőven elég az nekem, hogy szídom magamat, nemhogymég bíráljon valaki olyan, aki alá sem írja...Mindegy, erről ennyit, a barom én voltam, mert az okot én adtam rá.
A mai napról...
A hétvégém szabad, mivel Filipe nagymamánál van, így ma megengedélyeztem magamnak egy déligalvást (apa lécci, ne kommentáld :) ) , utána meg tanulgattam délutánig , amíg nem hallottam, hogy Lívia, meg a barátja vagy minden másnap nem-barátja felkelnek, fürdenek és elindulnak.
Én is összeszedelőzködtem és mivel baromira fájt a fejem, gondoltam kiszellőztetem...a dolog jól sikerült,mert elmentem egy vagy 5órás sétára, voltam a parton , meg meglátogattam a srácot ,akivel a múltkor találkoztam. Ott dolgozik az egyik kávéházban , ígyhát beugrottam hozzá -meg is lettem hívva egy koffira. Beszélgettünk egy keveset, aztán nem akartam zavarni, így továbbálltam.Lehet holnap is megyek hozzá,bár egész hétvégén dolgozik.
Beszéltem ma Anitával is, ő egy ittélő magyar csajszi - ezenkívűl még semmit nem tudok róla, wiwen találtam meg, most jött vissza a napokban otthonról, de ő meg minden nap melózik egy étteremben, így csak csütörtök délután fog ráérni és akkor koccanunk.
Baromira jó lenne, ha megjönne a jóidő, mert így ,hogy hideg van alig van kedvem kimozdulni a lakásból..Gondoltam, hogy veszek egy télikabátot...
Kezdek egy kicsit berozsdásodni és ez nagyon nem jó, mert néha iszonyatosan tudok unatkozni és akkor nekiállok olvasni,tanulni, vagy takarítani (tudom,erre sokan vágynak,hogy ezt tehessék), de úgy érzem sajna nem kielégítő és nem tudom maximálisan és tartalmasan kihasználni az időmet. Ha jó idő lenne, tépnék mindenhova, napoznék, járnám a várost,stb...
Most melókeresésben vagyok, vettem ugye egy helyi vodás számot, így ha kéne önéletrajzot írni vagy valami ilyesmit ,akkor már elérnének,csak beszéljenek angolul...nézem a hirdetéseket, de az éttermekbe is tapasztalatot kérnek. Arra gondoltam, személyesen kéne betámadni őket. Hátha a személyes varázsom lendítene a dolgon :)
Most tudtam meg 2 perce, hogy ma Nőnap volt, így csók minden nőneműnek.
Elmentem aludni,mert megint késő van, keddre vissza kell rázódnom.
Holnap igyekszem tartalmasabbat írni.
Sziasztok
Igen, tudom ,tisztában vagyok én is magammal, de azért köszönöm a kedves észrevételt.
A dolgot elintézem ÉN magamban és majd legközelebb valószínűleg nem írom ki ,ha elbasztam valamit, majd csak a jó dolgokat ,mert bőven elég az nekem, hogy szídom magamat, nemhogymég bíráljon valaki olyan, aki alá sem írja...Mindegy, erről ennyit, a barom én voltam, mert az okot én adtam rá.
A mai napról...
A hétvégém szabad, mivel Filipe nagymamánál van, így ma megengedélyeztem magamnak egy déligalvást (apa lécci, ne kommentáld :) ) , utána meg tanulgattam délutánig , amíg nem hallottam, hogy Lívia, meg a barátja vagy minden másnap nem-barátja felkelnek, fürdenek és elindulnak.
Én is összeszedelőzködtem és mivel baromira fájt a fejem, gondoltam kiszellőztetem...a dolog jól sikerült,mert elmentem egy vagy 5órás sétára, voltam a parton , meg meglátogattam a srácot ,akivel a múltkor találkoztam. Ott dolgozik az egyik kávéházban , ígyhát beugrottam hozzá -meg is lettem hívva egy koffira. Beszélgettünk egy keveset, aztán nem akartam zavarni, így továbbálltam.Lehet holnap is megyek hozzá,bár egész hétvégén dolgozik.
Beszéltem ma Anitával is, ő egy ittélő magyar csajszi - ezenkívűl még semmit nem tudok róla, wiwen találtam meg, most jött vissza a napokban otthonról, de ő meg minden nap melózik egy étteremben, így csak csütörtök délután fog ráérni és akkor koccanunk.
Baromira jó lenne, ha megjönne a jóidő, mert így ,hogy hideg van alig van kedvem kimozdulni a lakásból..Gondoltam, hogy veszek egy télikabátot...
Kezdek egy kicsit berozsdásodni és ez nagyon nem jó, mert néha iszonyatosan tudok unatkozni és akkor nekiállok olvasni,tanulni, vagy takarítani (tudom,erre sokan vágynak,hogy ezt tehessék), de úgy érzem sajna nem kielégítő és nem tudom maximálisan és tartalmasan kihasználni az időmet. Ha jó idő lenne, tépnék mindenhova, napoznék, járnám a várost,stb...
Most melókeresésben vagyok, vettem ugye egy helyi vodás számot, így ha kéne önéletrajzot írni vagy valami ilyesmit ,akkor már elérnének,csak beszéljenek angolul...nézem a hirdetéseket, de az éttermekbe is tapasztalatot kérnek. Arra gondoltam, személyesen kéne betámadni őket. Hátha a személyes varázsom lendítene a dolgon :)
Most tudtam meg 2 perce, hogy ma Nőnap volt, így csók minden nőneműnek.
Elmentem aludni,mert megint késő van, keddre vissza kell rázódnom.
Holnap igyekszem tartalmasabbat írni.
Sziasztok
2008. márc. 8.
Bo noite!
Hát ma nem fogok sokat írni, mert nagyon fáradt vagyok ,meg nem is volt túl jó napom.
Reggel elaludtam, így Lívia vitte oviba a gyereket ...
utána érthetően elég fagyott volt a hangulat, meg kaptam egy kis fejmosást több ok miatt is..
Kiderült ,hogy a netnek van egy havi 2 gigás határa, és utána gigánként 30 eurot kell fizetni..én ezt nem tudtam és letöltöttem egy válogatás-zenés cuccot valamelyik nap, többek között ezért is túlléptük a határt...tudtommal hajnali 1-től reggel 7ig ingyenes a net, így napközben nem nagyon fogok a hónapban (vagy a héten?-nem tudom mikortól frissül újra ) netezni,majd a hajnali 1es időpontot elkapom mindig és megpróbálom hamar elintézni a dolgaimat, hogy ne aludjak el többször.
Millió csók mindenkinek!
Reggel elaludtam, így Lívia vitte oviba a gyereket ...
utána érthetően elég fagyott volt a hangulat, meg kaptam egy kis fejmosást több ok miatt is..
Kiderült ,hogy a netnek van egy havi 2 gigás határa, és utána gigánként 30 eurot kell fizetni..én ezt nem tudtam és letöltöttem egy válogatás-zenés cuccot valamelyik nap, többek között ezért is túlléptük a határt...tudtommal hajnali 1-től reggel 7ig ingyenes a net, így napközben nem nagyon fogok a hónapban (vagy a héten?-nem tudom mikortól frissül újra ) netezni,majd a hajnali 1es időpontot elkapom mindig és megpróbálom hamar elintézni a dolgaimat, hogy ne aludjak el többször.
Millió csók mindenkinek!
2008. márc. 5.
Novamente (megint)
Bocccsássatok meg a hosszú kihagyásért, de mostanában nem akar menni nekem ez a blogolás- dolog...
Hétvégén nem is ültem a gép elé, meg ez egy olyan hétvége volt,hogy Filipe nem ment a nagyihoz, így egész nap vele voltam és nem történt velünk semmi érdekes...Ma meg már szerda van ugyan, de a hetem meglehetősen laza eddig, némi nyelvtanulás, vásárlás, napozás és jó sok alvás kivételével nem nagyon csináltam semmit!
Az idő sem volt túl jó, tegnap sütött ki először a napocska 3 nap után, de tegnap is szeles volt az időjárás meglehetősen..az esti cigizésemnél odafagytam az erkélyre, így nem is nagyon forszíroztam a dolgot, sőt olyannyira nem, hogy megfogadtam: leszokok végre a cigarettáról!!! Én- aki önmagát is bagóval a kezében látja...meglátjuk, remélem lesz bennem elég erő és kitartás!
Hallom, otthon kellemetlenebbre sikeredett a 7vége időjárása, nekünk konkrétan a kéményünket vitte le a szél,vagy minket :)
Éppen egy karamellás Milka-csokit szopogatok, amit 2őt fizet 1et kap akcióban vettem meg 0.89 euróért ,mert nem bírtam ki.Mostanában sok önmegtartóztatási fogadalmam van...
- mivel az utóbbi 3 hétben kettesével ittam az energiaitalokat (miért?mert finom) , és csodálkoztam, hogy miért nem tudok hajnali 4-ig, 5-ig elaludni, így ma úgydöntöttem,hogy ezeket a finomságokat is skippelem egy kicsit az életemből...
-Este 6 után nem eszünk :) jelen esteben még van 5 percem...
-Na meg édesapám kedvence (amit évek óta hallgat tőlem): futok a parton minden reggel.hihi
Én már baromira megszoktam az euro-s fizetést, pedig ez volt a legnagyobb parám, hogy milyen kellemetlen lesz minden előtt leállni és a telefonomban átszámolni mennyi az annyi forintban... Olyan jól sikerült a mutatvány, hogy két nap után nem alkalmaztam már, mert rájöttem ,hogy egy csomó minden olcsóbb mint otthon, meg ha nem- akkor is fölösleges átszámolnom, mert ami itt a legolcsóbb, annálúgysem találok olcsóbbat ugye.
Megszületett a tengerimalackám , öcséim ötletesen "Pákító"-nak nevezték el, még jó , hogy az állatbarátok fantáziája nevekben kifogyhatatlan :-)
Meg is mutatom, ő az a gyönyörűség:
Állatokról:
Lívia volt faszija -a gyerek apja- kifogyott az ötletekből ,hogy mit kéne venni Filpe születésnapjára..(megjegyzem ez csak az 5. !! )
És arra gondolt, hogy vesz neki egy kiskutyát , egy olyan szobacirkálót- ide, a lakásba ,úgy hogy a gyerek fixre nem sétáltatná, így Líviára maradna (aki nappal alszik, ha tud) meg rám (aki nem szeret kutyát sétáltatni,meg nem is ezért jöttem).
A legjobb ,hogy a kissrác mindenképp Husky-t szeretne és már megértette korábban, hogy majd kaphat egyet, ha kertesházba költöznek, így minden jó volt és szép...Reméljük Pedro (az apa) kitalál valami jobbat...
A felnőttéválásról:
Örömmel értesültem, hogy imádott unokahugom egy kicsit elkezdett megkomolyodni így, hogy 18 lett, ezért belinkelek egy fényképet ,mely az utolsó otthontöltött estémen készült :)Vikpik , ne haragudj,imádlak! hehe
Amúgy hozzá kell tennem , aki úgy érzi ,hogy kicsit nehezen megy neki a "felnőttéválás" , annak tanácsolom, hogy tépjen ki külföldre és lehetőleg ne magyar családhoz,ismerettségi körhöz, mert akkor aztán tuti a siker!
Családom és egyéb állatfajták:
Izgalmas, vasárnap szavaztok...a statisztikák alapján elég egyértelműnek tűnik már az eredmény, de légyszíves menjetek el mindannyian és ne hülyüljétek el. Én sajna ebben nem vehetek részt, mert a Nagykövetség Lisboa-ban van, az meg nekem egy kicsit hosszú túra lenne...örülök, ha egyszer eljutok valamikor- nagyon borsos az utazás,meg egyedül rettentő rossz is lenne.
Na most lépek,mert a család hazatért a biciklizésből, lehidratálom a lepirult fejemet és kezdődik az esti tortúra :-)
Millió csók mindenkinek, kívánok jó éjszakát, szép napokat és sok-sok örömet meg kitartást!
Írjatok,írjatok maileket!
Holnap jövök,
Beijo
Sophia
Hétvégén nem is ültem a gép elé, meg ez egy olyan hétvége volt,hogy Filipe nem ment a nagyihoz, így egész nap vele voltam és nem történt velünk semmi érdekes...Ma meg már szerda van ugyan, de a hetem meglehetősen laza eddig, némi nyelvtanulás, vásárlás, napozás és jó sok alvás kivételével nem nagyon csináltam semmit!
Az idő sem volt túl jó, tegnap sütött ki először a napocska 3 nap után, de tegnap is szeles volt az időjárás meglehetősen..az esti cigizésemnél odafagytam az erkélyre, így nem is nagyon forszíroztam a dolgot, sőt olyannyira nem, hogy megfogadtam: leszokok végre a cigarettáról!!! Én- aki önmagát is bagóval a kezében látja...meglátjuk, remélem lesz bennem elég erő és kitartás!
Hallom, otthon kellemetlenebbre sikeredett a 7vége időjárása, nekünk konkrétan a kéményünket vitte le a szél,vagy minket :)
Éppen egy karamellás Milka-csokit szopogatok, amit 2őt fizet 1et kap akcióban vettem meg 0.89 euróért ,mert nem bírtam ki.Mostanában sok önmegtartóztatási fogadalmam van...
- mivel az utóbbi 3 hétben kettesével ittam az energiaitalokat (miért?mert finom) , és csodálkoztam, hogy miért nem tudok hajnali 4-ig, 5-ig elaludni, így ma úgydöntöttem,hogy ezeket a finomságokat is skippelem egy kicsit az életemből...
-Este 6 után nem eszünk :) jelen esteben még van 5 percem...
-Na meg édesapám kedvence (amit évek óta hallgat tőlem): futok a parton minden reggel.hihi
Én már baromira megszoktam az euro-s fizetést, pedig ez volt a legnagyobb parám, hogy milyen kellemetlen lesz minden előtt leállni és a telefonomban átszámolni mennyi az annyi forintban... Olyan jól sikerült a mutatvány, hogy két nap után nem alkalmaztam már, mert rájöttem ,hogy egy csomó minden olcsóbb mint otthon, meg ha nem- akkor is fölösleges átszámolnom, mert ami itt a legolcsóbb, annálúgysem találok olcsóbbat ugye.
Megszületett a tengerimalackám , öcséim ötletesen "Pákító"-nak nevezték el, még jó , hogy az állatbarátok fantáziája nevekben kifogyhatatlan :-)
Meg is mutatom, ő az a gyönyörűség:
Állatokról:
Lívia volt faszija -a gyerek apja- kifogyott az ötletekből ,hogy mit kéne venni Filpe születésnapjára..(megjegyzem ez csak az 5. !! )
És arra gondolt, hogy vesz neki egy kiskutyát , egy olyan szobacirkálót- ide, a lakásba ,úgy hogy a gyerek fixre nem sétáltatná, így Líviára maradna (aki nappal alszik, ha tud) meg rám (aki nem szeret kutyát sétáltatni,meg nem is ezért jöttem).
A legjobb ,hogy a kissrác mindenképp Husky-t szeretne és már megértette korábban, hogy majd kaphat egyet, ha kertesházba költöznek, így minden jó volt és szép...Reméljük Pedro (az apa) kitalál valami jobbat...
A felnőttéválásról:
Örömmel értesültem, hogy imádott unokahugom egy kicsit elkezdett megkomolyodni így, hogy 18 lett, ezért belinkelek egy fényképet ,mely az utolsó otthontöltött estémen készült :)Vikpik , ne haragudj,imádlak! hehe
Amúgy hozzá kell tennem , aki úgy érzi ,hogy kicsit nehezen megy neki a "felnőttéválás" , annak tanácsolom, hogy tépjen ki külföldre és lehetőleg ne magyar családhoz,ismerettségi körhöz, mert akkor aztán tuti a siker!
Családom és egyéb állatfajták:
Izgalmas, vasárnap szavaztok...a statisztikák alapján elég egyértelműnek tűnik már az eredmény, de légyszíves menjetek el mindannyian és ne hülyüljétek el. Én sajna ebben nem vehetek részt, mert a Nagykövetség Lisboa-ban van, az meg nekem egy kicsit hosszú túra lenne...örülök, ha egyszer eljutok valamikor- nagyon borsos az utazás,meg egyedül rettentő rossz is lenne.
Na most lépek,mert a család hazatért a biciklizésből, lehidratálom a lepirult fejemet és kezdődik az esti tortúra :-)
Millió csók mindenkinek, kívánok jó éjszakát, szép napokat és sok-sok örömet meg kitartást!
Írjatok,írjatok maileket!
Holnap jövök,
Beijo
Sophia
2008. febr. 29.
Milyen volt szőkesége, nem tudom már...
Hát Juhász Gyula sem tudta, meg én sem tudom, ugyanis vettem egy faszán szőke hajfestéket (kb 5x drágábban mint otthon ) , befestettem szépen éééés barna lettem :) Úgy látszik itt volt az ideje.
Ez egy rettentően hosszú nap volt és most alig állok a lábamon, de a gyerkőc mellől csak most tudtam kimászni az ágyból..
3 óra alvás után hatalmas hiszti és üvöltés árán felkeltünk, felöltöztünk és startoltunk az oviba...hál istennek...
Utána még szöszmötöltem egy keveset,majd felültem az első buszra amit jött - szerencsére a 17-est sikerült kifognom, ami pont egy olyan helyen tett le, hogy nagyjából betudtam lőni merre is lehetek..
Az első kanyar után (bár nem terveztem) betaláltam a leghosszabb sétálóutcát Porto-ban és pont a legnagyobb tömeg volt, embertömeg masszívan- így igazán azt érezhettem, hogy kislány a nagyvárosban. hihi. jó volt.
A mai napra a pályaudvart tűztem ki célnak ,meg a nagy portói piacot...Ezek mind meg is lettek, de többet láttam ,mint amennyit előzetesen terveztem és a lábam csak vitt és vitt, aztán már csak azt vettem észre, hogy sötétedik, a lábaimat meg kurvára nem érzem...borogatással kezdtem, ahogy hazaértem.
A pályaudvar hatalmas - ( Sáo Bento pályaudvar) mintegy 30 ezer csempéből álló kék-fehér csempeképekkel és toltálisan a város közepén van és akkora tömeg volt, hogy alig bírtam bemenni- természetesen még valami élő- tévéadást is sikerült elcsípnem , így talán portugálok ezrei láthatták ma este a híradóban érdeklődő pofázatomat...(kezemben a fényképezőgéppel-naná-turista a kislány)
Miután onnan sikerült kikászálódnom (megjegyzem még visszatérek,mert a tömeg miatt alig lehetett fényképezni) valahogy sikerült bekeverednem egy hatalmas bevásárlóközpontba, utána megtaláltam Porto szerintem legnagyobb turkálóját, ahol ma minden 3 euróba került, mindezekután kényeztettem magam egy tejeskávéval ,keksszel és üdítővel a napsütésben egy kávézó teraszán a Ribeira-nagyedben a folyóparton...
...elhajtottam vagy 12 turistabuszozásra és 3 hajókirándulásra csábító fószert (úgy látszik az európai(bb) ábrázatomat nem tudom elrejteni )...
nameg órák óta kerestem a híres nagy portói mercadot , avagy a piacot és amikor már teljesen feladtam ,akkor megtaláltam, már persze ha jól gondolom , mert annyira nem volt nagy és annyira nem is volt nagy szám, de azért fényképeket mellékelek természetesen.
Ezekután átsétáltam kedvenc hidamon, metróztam , csacsogtam a buszmegállóban az idegenekkel , elmentem még vásárolni is ,majd jókésőn hazaértem és tettem,amit tenni kell...
Még töltök fel képeket az indafotóra,aztán elteszem magam , holnap végre péntek.
Az otthoniaknak nagyon jó szórakozást holnap a Krushon, Sziszkónak millió puszi és üdvözöljétek helyettem is ,hogy hazatért külföldről, az Ákosoknak boldog névnapot, de különösen egynek, és a második emelet is vígadjon, meg mindenki akit szeretek. Csoki, Zs
Ez egy rettentően hosszú nap volt és most alig állok a lábamon, de a gyerkőc mellől csak most tudtam kimászni az ágyból..
3 óra alvás után hatalmas hiszti és üvöltés árán felkeltünk, felöltöztünk és startoltunk az oviba...hál istennek...
Utána még szöszmötöltem egy keveset,majd felültem az első buszra amit jött - szerencsére a 17-est sikerült kifognom, ami pont egy olyan helyen tett le, hogy nagyjából betudtam lőni merre is lehetek..
Az első kanyar után (bár nem terveztem) betaláltam a leghosszabb sétálóutcát Porto-ban és pont a legnagyobb tömeg volt, embertömeg masszívan- így igazán azt érezhettem, hogy kislány a nagyvárosban. hihi. jó volt.
A mai napra a pályaudvart tűztem ki célnak ,meg a nagy portói piacot...Ezek mind meg is lettek, de többet láttam ,mint amennyit előzetesen terveztem és a lábam csak vitt és vitt, aztán már csak azt vettem észre, hogy sötétedik, a lábaimat meg kurvára nem érzem...borogatással kezdtem, ahogy hazaértem.
A pályaudvar hatalmas - ( Sáo Bento pályaudvar) mintegy 30 ezer csempéből álló kék-fehér csempeképekkel és toltálisan a város közepén van és akkora tömeg volt, hogy alig bírtam bemenni- természetesen még valami élő- tévéadást is sikerült elcsípnem , így talán portugálok ezrei láthatták ma este a híradóban érdeklődő pofázatomat...(kezemben a fényképezőgéppel-naná-turista a kislány)
Miután onnan sikerült kikászálódnom (megjegyzem még visszatérek,mert a tömeg miatt alig lehetett fényképezni) valahogy sikerült bekeverednem egy hatalmas bevásárlóközpontba, utána megtaláltam Porto szerintem legnagyobb turkálóját, ahol ma minden 3 euróba került, mindezekután kényeztettem magam egy tejeskávéval ,keksszel és üdítővel a napsütésben egy kávézó teraszán a Ribeira-nagyedben a folyóparton...
...elhajtottam vagy 12 turistabuszozásra és 3 hajókirándulásra csábító fószert (úgy látszik az európai(bb) ábrázatomat nem tudom elrejteni )...
nameg órák óta kerestem a híres nagy portói mercadot , avagy a piacot és amikor már teljesen feladtam ,akkor megtaláltam, már persze ha jól gondolom , mert annyira nem volt nagy és annyira nem is volt nagy szám, de azért fényképeket mellékelek természetesen.
Ezekután átsétáltam kedvenc hidamon, metróztam , csacsogtam a buszmegállóban az idegenekkel , elmentem még vásárolni is ,majd jókésőn hazaértem és tettem,amit tenni kell...
Még töltök fel képeket az indafotóra,aztán elteszem magam , holnap végre péntek.
Az otthoniaknak nagyon jó szórakozást holnap a Krushon, Sziszkónak millió puszi és üdvözöljétek helyettem is ,hogy hazatért külföldről, az Ákosoknak boldog névnapot, de különösen egynek, és a második emelet is vígadjon, meg mindenki akit szeretek. Csoki, Zs
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)